A kortárs magyar kultúra két kimagasló erdélyi alkotójának találkozása maradandó élmény. A Saját Faust bemutatójára a 27. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár első napján, november 11-én, csütörtökön este 19 órától a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében került sor. Idén március 29-én a művész a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében is színpadra lépett Markó Béla verseinek sajátos antológiájával egy önálló est keretében.
Az antológia darabjait az előadásra feltehetően közösen válogatták, de mégis főleg az előadó. Mi meg azt válogattuk ki, amelyik a legjobban tetszett jeles színművészünk előadásában jeles költőnk versei közül. Mindenképpen figyelemreméltó, hogy Bogdán Zsolt ötven évvel ezelőtt írt Markó-verset is elmondott.
Markó Béla: Erdélyi dal
Hazám az Erdőn Túli Ország,
és vámpírok között lakom,
életre kelnek minden éjjel,
s leskelődnek az ablakon.
Felhő takarja el a holdat,
megborzongnak a vándorok,
halottfehér Drakula arca,
és szája szélén vér csorog.
Az Erdőn Túli Ország túl van
már mindenféle logikán,
megállt az óra réges-régen,
nem ment még haza Batu kán.
Hangos az Erdőn Túli Ország,
mindig mindenki kiabál,
mivel a zajtól fél a medve,
ez itt az egyetlen szabály,
mert erdő van az erdőn túl is,
és szántás, vetés, aratás,
de jól kivehető közelről
a nyakunkon a harapás.
Nem kell közelről nézni minket,
mert szörnyen ijesztő lehet,
inkább csak azt, mi mozdulatlan,
a hegyeket s a völgyeket.
Ház is van itt, és ember is van,
bár lehet, képzelgés csupán,
attól vagyunk, hogy visszanéz ránk
valaki egy kanyar után.
Attól vagyunk, hogy látogatnak,
s nem test vagyunk, csupán tudat,
figyelnek engem, mégsem látnak,
csak nézik saját arcukat.
Hát így élünk mi, túl a tükrön,
integetünk a fák közül,
erre fel ők is integetnek,
ám ki-ki magának örül.
Felkel a nap az erdőn túlról,
s olyankor minden rózsaszín,
bár összeszólalkozunk néha
Petőfi szétszórt csontjain.
Osztozkodunk azon, mi nincsen,
mint rentábilis offshore-on,
s csillog a fény a hegyek élén,
hamis Drakula-fogsoron.
Bodó Márta: A magyar költészet napja, avagy ki hogy olvas? (részlet)
(…) Petőfi, hát igen, Petőfit végül minden magyar megszereti, ő a klasszikus forradalmár költő, egész mítoszvilág épült köré. Meg lehet kedveltetni kortárs költőt is egy jól összeállított műsorral, hasonlóan vérprofi előadásban. Erre is van példám: Bogdán Zsolt Saját Faust című versműsora Markó Béla verseiből. Annál érdekesebb a vállalkozás, mert Markó Béla, a politikus — nagyrészt egyfajta köré is felépült, ám kevésbé elragadtatott mitizálás miatt — nem volt egyértelmű kedvenc. Versei ezzel együtt, ennek ellenére, akárhogyan is nézzük, remek, gondolatgazdag versek, a kortárs magyar irodalom fontos alkotásai, és a belőlük kiolvasható életérzés nagyon is mai, erdélyi, és európai. Érdemes lenne köteteibe bele-belelapozni.
Szerencsére ezt is megtette helyettünk Bogdán Zsolt, aki maga válogatta ki azokat, amelyekből egy monodrámát kerekített ki, amelyről így vall: „úgy érzem, összecseng, összefog, mert szerzőt és előadót, meg előadói szándékot egyaránt jelez. Hiszen »Saját«, mert Markó Béla saját verseit mondom, miközben én is sajátommá teszem őket, és »Faust« is, mert ennek az az ára, hogy a szerző a műveit, jómagam pedig előadóként testemet-lelkemet eladjuk egymásnak ennek az előadásnak az erejéig.”
Amellett, hogy egy 20-21. századi erdélyi tapasztalásból kinőtt teljes világnézetet kapunk a színpadot betöltő egyszemélyes előadásban, hazaviszünk egy kis válogatást is a hallott művekből, amelyek a kortárs magyar költészet emészthető és lenyűgöző voltát is megerősíthetik bennünk.
Mert például a Saját Faust című, az előadás címét is adó versben így szól Markó: „ez az életem. Az életünk. / Az élet. Felfedezni / újra meg újra, amit már ismersz. Mintha / sohasem tapasztaltad volna. Éppen úgy / készülni rá, mint legelőször. Nem kell / körbejárni a földet. Csak szeress valakit. / Tényleg. Kilépsz, majd visszatérsz megint. / Azért ismétlődik ugyanaz a pillanat, hogy / hátha más. Faust tartótisztje, Mefisztó soha / nem értheti meg ezt. Amikor azt mondom, / szeretlek, tulajdonképpen arra gondolok, / hogy szeretni foglak. Hiszen csak akkor / ismerjük igazán egymást, hogyha nem.”
Amíg a magyar költészet a 21. században is ilyen sorokat terem, rendben vagyunk mégis. Amíg vannak ilyen színészeink, akik ilyen színvonalú versműsorokat produkálnak, addig él a magyar vers. Boldog magyar költészet napot!
Megjelent az Erdélyben szerkesztett katolikus Romkat.ro portálon 2022. április 11-én.
