Az április 3-i nagy nemzeti megrázkódtatás után az Élet és Irodalom is megrendült, ennek két szélsőséges jele ránézésre is feltűnő: a lap interjút közöl a mániáit némiképp hatalomfüggően váltó vistai remetével (melyből kiderül, hogy Gyurcsány, a Nyugat, Budapest… ezzel szemben a Fidesz maga a demokrácia), ugyanakkor Páratlan oldalának szellemes, ironikus bejegyzései jelzik, hogy az ÉS szellemiségét, ha megremegett is, nem kell féltenünk.
Íme:
KGI: REZSICSÖKKENTÉS
A választás másnapján nyitottam meg balatoni társasházunk közgyűlési anyagait, benne a rezsiharc frontján elért diadal dicső számaival. Kiderült, hogy a fedett uszodánkban felhasznált víz árát, a víz és a levegő felfűtésének a költségeit több mint 9 millió forinttal dotálta a költségvetés, helyesebben az adófizetők. Ha ehhez hozzávesszük a két szaunánk, a gőzkabinunk és a jakuzzink működtetéséhez, az uszodai páramentesítéshez és a fűtéskeringető szivattyúihoz elhasznált áram árát, a támogatás már eléri a 13 millió csengő magyar forintot.
Azon nyomban el is szégyelltem magam, hogy mindezek ellenére vasárnap nem jótevőnkre adtam a szavazatomat. „Szerencsémre” megtette helyettem sok-sok ezer olyan honfitársam, akiknek a zsebe laposabb lett a fentiekhez hasonló módon újraosztott milliókkal.
Aszalós Sándor: VÁLTOZATLAN
„Másutt is van harca a gondolatnak. De másutt a gondolat ellen a gondolat harcol. Nálunk a gondolat ellen a – gondolatiszony. Bent akarnak tartani bennünket a múlt karámjában. És soha se volt még ilyen harcias és erős a reakció. Még Magyarországon sem.
A nagy circulus vitiosus. Uralkodik a politika, s a politika fölvetettjei kétségbeejtően visszamaradt fejű hullák. Ezek vívjanak a gondolat és a tanítás szabadságáért? Ezek védjék meg a gondolatot? Ők uralkodni és nyúzni akarnak. S a magyar tudománynak, iskolának s a magyar gondolatszabadságnak sorsa ma talán mostohább, mint Apácai Cseri János idejében volt.
Végleg kikapcsolják ezt az országot Európából. Aki gondolkozik s aki mer, az elveszett.” (Ady Endre: A gondolat ellen, Budapesti Napló, 1906. június 1.)
Ady óta semmi sem változott, csak a fejekben a sötétség lett sűrűbb.
Fekete Demeter: MINDEN FILLÉR
Elárulta magát Orbán Viktor hétfőn, amikor a választási eredményeket értékelte. Lelkesedésében kárörvendezve azt mondta, minden fillér, amit az ellenzék támogatására költöttek, kidobott pénz volt. Ezek szerint az, aki nem nyer, a legjobb, ha el se indul. Ez a nyertes abszolutizálása, a vesztes dehonesztálása. Ilyen ember szerint csak a nyerés az elfogadható, a vesztés egyenlő a megsemmisüléssel. Tehát a győzelemért mindent meg kell tenni, mert különben nincs élet. Pedig van. A plurális demokrácia éppen azt jelenti, a választásoknak lesz nyertesük és vesztesük, tehát kell lennie vesztesnek is, mert az a választás lehetőségéhez hozzátartozik. És aki bármelyik pártot (a vesztest is) támogatja, az a pluralizmust és a demokráciát támogatja. És a támogatással, ha nem kerülnek is többségbe a törvényhozásban, de a vesztesek képviselői is bekerülnek, hogy ott bizottsági munkájukkal és felszólalásaikkal ellenőrzés alá vonják, illetve korlátozzák a győztes hatalmát. Lehet, hogy pont ez bántja a miniszterelnököt?
-odze-: IGAZI RÉMHÍR
Néhány barátomnak, hogy oldjam a tragikus hangulatot, azt mondtam, úgy hallottam, Mészáros Lőrinc egyes hírek szerint megveszi a Chelsea-t. Elhitték. Tényleg eléggé rossz állapotban vagyunk.
Beck Tamás: NAGY SZÁMOK TÖRVÉNYE
Már a választások estéjén megkezdődött a vita az internetes közösségi fórumokon: a hazai választópolgárok vajon jól döntöttek-e, amikor sorozatban negyedszer is alkotmányozó többséggel ruházták fel Orbán Viktor pártját? Pró és kontra sorjáztak az érvek. Ha sarokba szorítva érezték magukat, a kormánypártok hívei rendszerint azzal argumentáltak: a Fideszre szavazók rengetegen vannak, ennyi ember egyszerűen nem ítélheti meg tévesen az ország helyzetét! Újra meg újra kibuggyant belőlem a nevetés. Pár nappal előbb ugyanis egy nyilvános illemhely falán olvastam a feliratot: „Lehet, hogy a szar finom. Kétszázmilliárd légy nem tévedhet.”
ICs: MÉZ ÉS MADZAG
Lehet keresni az okokat, miért kap az is a magyar államtól nyugdíjat, aki nem itt élt, nem itt adózott. Az is kérdés, annak, aki többet kap mondjuk 400 ezernél, miért jár kiegészítés. Vita tárgya lett közben, ki találta ki, ki szüntette meg, ki hozza vissza és hány lépésben, ki ígér hozzá még 14-iket is.
De tegyük fel végre az igazi kérdést is: ha méltányosan számolják ki, és a rendszer az értékállóságról is gondoskodik, mi szükség van a 13. havi nyugdíjra?
Huszár Ágnes: KETTEN A VILÁG ELLEN
A választás után Orbán Viktor bejelentette: „győzelmünk a Holdról is látszik, de Brüsszelből bizonyosan”. Ellenfeleik – „Gyuri bácsi”, Zelenszkij, a brüsszeliták – csúfosan megszégyenültek.
Vlagyimir Putyin táviratban gratulált a győzelemhez, és leszögezte, „a nehéz nemzetközi helyzet ellenére kapcsolataink további fejlesztése a magyar és az orosz nép érdekeit szolgálja”.
Diadallal vonulunk be együtt Kijivbe, Brüsszelbe, talán még a Holdra is.
jéjé: KONGÓI TÖRTÉNET
Mobutu Sese Seko Ngbendu Wa Za Banga. Ha valakinek nem ugrana be elsőre, ő a kongói ngbandi törzs ivadéka volt, Zaire (jelenleg Kongói Demokratikus Köztársaság) máig emlékezetes vezetője. Tisztes polgári neve magyar fordításban ismerősebbnek tetszhet: ’a páratlan harcos, akit kitartása és szüntelen győzni akarása hódításról hódításra visz, s lába nyomában tűzvihar kél’. Az bizony kélt. Hazai riválisait lemészárolta, szövetségeseit nem kevésbé. A választásokat, egyedüli jelöltként, rendre meggyőző fölénnyel nyerte.
A politikai terep rapid legyalulását követően szerző-mozgó üzemmódba váltott, s rövid idő alatt a kleptokrácia és a nepotizmus vitathatatlan afrikai csúcstartója lett. Magán- és családi vagyonát uralkodása delelőjén ötmilliárd dollárra becsülték.
Falujába Concorde fogadására alkalmas repülőteret építtetett, innen járt sugárhajtásban Párizsba bevásárolni. Hivatalos titulusai között szerepelt: A Nemzet Atyja, Páratlan Harcos, A Nép Megmentője.
A közszolgálati adó esti híradójának nyitó képsorán a tettrekész Mobutu a felhők közül érkezett Zaire földjére, fején diszkréten félbecsapott leopárdmintás sityakban. Utána hírek.
Ladányi András: LEGÉNY A GÁTON
Francia barátaink nagyot néztek, amikor megtudták, hogy a közelgő választások előtt a magyar miniszterelnök nem hajlandó vitázni az ellenzéki összefogás elnökével, Márki-Zay Péterrel. Náluk ez elképzelhetetlen lett volna, országukban 1974 óta ismertek az elnökjelöltek tévévitái. A barátom német születésű felesége elmondta, hogy Németországban 1969 óta ez a legizgalmasabb televíziós program.
Arra a kérdésükre, hogy mivel utasította el Orbán Viktor a felkérést, megmutattuk Tordai Bence videóját, ahol ez hangzott el: „Milyen vitát?”, kérdezte először Orbán, majd a magyarázatra azt felelte, azért nem lesz vita, „mert nem lesz”. Az újabb visszakérdezésre azután közölte: „Azért, mert nem indították el a főnöküket. Ha elindították volna a főnöküket, az egy másik helyzet lenne.”
Hát mit mondjak, azt hitték, humoros videóklipet láttak, nem egy hivatalban lévő miniszterelnök reakcióját.
msz: BŰNÖS
Ivan Szergejevics Turgenyev orosz író 1818 és 1883 között élt. (Egyik fő műve az Apák és fiúk. A regényből készült dráma a budapesti Katona József Színház műsorán.) A „nyugatos” szemléletű alkotók közé tartozott, sok időt töltött Európában, főként Párizsban. Hazáját szerette volna Nyugat-Európa felé nyitottnak látni.
Az író a legenda szerint tölgyfát ültetett ezelőtt 198 évvel a szpasszkoje-lutovinovói családi birtokon. A fát benevezték a 2022-es Európai Év Fája versenybe. Nagyon szép fa (a története is), én rá szavaztam. Fölöslegesen. A szervezők kizárták a versengésből: orosz (evfaja.okotars.hu).
Egyébként magyar benevező idén is volt: a debreceni Csokonai Színház csüngő japánakáca a tizedik lett.
Még idejében zárták le a versenyt. Ha elhúzódik, félő, a mi fánk is a Turgenyev-tölgy sorsára jutott volna.
(celebrálja Nyerges András): HETI TEXTUS
„Egyetlen más állam képviselője sem vallhatja magáról több joggal azt, hogy népének meghatalmazott szószólója, mint éppen Hitler vezér és kancellár, akit az egész német nemzet választott vezérének. A vezér segítségül hívta a népet. A nép eljött és leadta szavazatát. Az, ami tegnap Németországban lejátszódott, tisztán megmutatta, hogy meddőségre van ítélve minden kísérlet, melynek célja a német nép egységének megbontása” – írta Alfred Rosenberg a Völkischer Beobachter 1936. március 31-i számában.
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
A szerkesztő megjegyzése
Mivel nem „szabadpolcos”, ám egy remek rövid reklám megnézése árán elolvasható (és reményeink szerint rövidesen átvehető), ajánljuk – csak értelmiségieknek, de nem csak erdélyieknek – az ÉS szóbanforgó számából Selyem Zsuzsa Miért vagyunk még életben? című világító írását.
