Huszár Sándor újságíróból lett író Bukarestből települt át Magyarországra. A tatabányai napilapnak adott interjúban hasonlította össze a két rokonszakmát. Arra a következtetésre jutott, hogy „Az újságírás nehézkes dolog. Ott, ugye, adatok kellenek, tények meg igazságok. Az irodalomban mindez felesleges. Elég, ha az ember zseniális.” (24 Óra, 1994.12.31.) Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy Fiala János ehhez tartja magát.
A Spirit FM műsorvezetője az országgyűlési választáson sikeres Navracsics Tibortól egy faluról érdeklődött, ahol az újdonsült honatya telket vásárolt. Ezt kérdezte: „Hol van Rigács?” A Fidesz-politikus pikírten válaszolt: „Ez fővárosi kérdés volt. Nézzen utána!” A műsorvezető önérzetesen berzenkedett: „Ahhoz szoktam, hogy ha valamit nem tudok, akkor megkérdezem.” S kikérte magának, hogy Navracsics őt is ama „pesti” újságírók közé sorolta, akik lenézik a vidéki Magyarországot. A friss országgyűlési képviselő pedig azt fejtegette, hogy a „pesti” véleményformálók a negyedik kétharmad után végre megismerhetnék az országot.
Úgy rémlik, szakmánkban vannak, akik megengedik maguknak, hogy nem néznek utána a részleteknek, holott már a múlt héten is meg akarták kérdezni. A purparlénak mégse tulajdonítottam volna különösebb jelentőséget, csakhogy a Klubrádióban is elhangzott egy szintén épületes párbeszéd. Kun Zsuzsa interjút készített a 89 éves Gergely Ágnessel, és a huszadik perc táján azt firtatta, milyen érzés volt 1962-ben, a Ki mit tud?-on Koncz Zsuzsával együtt énekelni a Gézengúz című dalocskát. A telefon másik végén dermedt csönd, aztán a kitűnő költő szelíden elmagyarázta, hogy hatvan éve ő már angolt tanított egy iskolában, amidőn a két gimnazista lány duettet énekelt a tévében.
A műsorvezető alig leplezte a csalódottságát. Milyen jól jött volna neki, ha a két későbbi Kossuth-díjas együtt gézengúzozott volna. A mulatságos, bár szakmánkra azért jellemző tévedést sem akarom persze föltupírozni. A műsorvezető tévedése mögött ugyanis segítőkészség rejlik. Például nemrégiben Heller Tamással beszélgetett, és a neves kabarészínész elmesélte, hogy pályakezdőként Debrecenben Truffaldinót „játszta” a Két úr szolgájában. Igen ám, de nem jutott eszébe a szerző, Goldoni neve. Kun kollegina előzékenyen sietett a segítségére, mondván, hogy „Goldini”.
Tíz mondat a tévedésről
Fiatal politikusként voltak nagy tévedéseim, hibákat is elkövettem. (Gyurcsány Ferenc üzletember, volt politikus, Népszabadság, 1990. február 23.)
Az elfogadott tévedések rendszere a tudomány. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1993. március 27.)
Az én nemzedékem valamennyi közéleti tagjának, így nekem is voltak fatális tévedéseim, de sötét folt nincs az életemben. (Pozsgay Imre politikus, Napi Délkelet, 1993. október 1.)
A politikus fenntartja magának a tévedés jogát. Könnyű neki, ha a tévedések terheit nekünk kell viselni. (Donát Róbert veszprémi tanár, Napló, 1995. január 18.)
Az újságírónak nehéz az élete, mert minden tévedését nyilvánosan követi el. (Bodor Pál publicista, Esti Hírlap, 1996. október 1.)
A hülyeségeimmel, a tévedéseimmel azoknak ártottam a legtöbbet, akiket szeretek. (Zalatnay Sarolta énekesnő, Nők Lapja, 2006. október 25.)
Egyik tévedésemet se sértem meg azzal, hogy valamelyiket kiemeljem. (Kuncze Gábor liberális politikus, ATV, 2012. november 1.)
Az orvos eltemeti, a fogorvos kihúzza a tévedéseit. (Temesi Ferenc író, Magyar Hírlap, 2013. június 22.)
A legutóbbi tíz évben az MSZP története a politikai tévedések története. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, ATV, 2018. július 27.)
Az én életemben a Heti hetes egy tévedés. (Verebes István rendező, Partizán, 2021. január 8.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2022. április 12-én.
