Erdély: Oltás, oltásellenesség, felelősség

Ezen a héten, csütörtökön és pénteken két remek összeállítással lepett meg a Maszol, annak is az egyik fiatal reménysége Márk Boglárka: Tar Gyöngyit, a Hargita Megyei Egészségügyi Igazgatóság vezetőjét és dr. Fejér Szilárd sepsiszentgyörgyi kémikus-kutatót szólaltatta meg – és rendhagyóan színvonalas, pontos (ugyanakkor nem túlságosan vidámító) helyzetkép körvonalazódott, nem csak tudományos (orvosi, járványtani), de társadalmi (szociális, szociológiai) vonatkozásokkal. A romániai az egyik legkisebb átoltottság az Európai Unióban, és Székelyföld nem kivétel.

Érdemes külön–külön is elolvasni a két összeállítást, mi átvételben együtt közöljük.

Tar Gyöngyi az oltásellenességről: egyértelmű az összefüggés a rossz gazdasági helyzettel

Az országos átlaghoz viszonyítva Székelyföldön rendkívül alacsony az átoltottsági arány, jelen pillanatban sem Hargita, sem Kovászna megyében nem éri el a 30 százalékot. A hatóságok a negyedik járványhullám közepén jelentették be, hogy akiknek indokolt, kérhetik az oltás harmadik dózisát is. Az uniós zöld igazolvány bevezetése enyhén fellendítette az országos oltási kedvet, de ahhoz, hogy közösségi szintű védettségről beszélhessünk, jóval több embernek kellene rászánnia magát a beadatásukra. Háromrészes sorozatunkban járványtani főorvossal, közegészségügyi igazgatóval és társadalomkutatóval kerestük a választ arra, hogy miért tartózkodnak a székelyföldi emberek az oltások beadásától. Harmadik, utolsó interjúalanyunk dr. Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Egészségügyi Igazgatóság vezetője.

Dr. Tar Gyöngyi szerint a székelyföldiek az egészségértés, valamint az iskolázottság, a műveltség alacsony szintje miatt is inkább tartózkodnak az oltások beadatásától. Rámutatott: a kevésbé iskolázottak körében az álhírek sokkal jobban terjednek, az emberek hiszékenyebbek, amire még rátesz egy lapáttal, hogy az online médiahasználattal szembeni műveltség is általánosan alacsony. Sokan nem tudják elkülöníteni a hiteles forrásból érkező információt az álhírtől.

„Nem hibáztatható senki azért, hogy nincs olyan típusú tájékozottsága, műveltsége, ami segítene ebben. Van egy korosztály, amely egyáltalán nem tanulta az online médiahasználatot, az a korosztály pedig, aki tanulta ezt, még nagyon fiatal. A többiek elkezdtek facebookozni, navigálni az interneten, anélkül, hogy valaha valaki elmagyarázta volna nekik, hogy ott nemcsak jó dolgok jöhetnek szembe. Ezért több a hiszékeny ember is, aki bedől például a kereskedelmi csalóknak. Nem ritkán olvashatjuk a híreket, hogy átvertek embereket, akiknek szinte a házuk is elúszott a fejük fölül. Nálunk hiszékenyek az emberek, mert nem tanulták és nem tudják megfelelően megvédeni magukat az álhírekkel szemben” – nyomatékosított az egészségügyi igazgató.

Hozzátette: mindezek mellett a politikusok sem hitelesek a székelyföldiek szemében. „Nézzük meg, hogy Franciaországban, Németországban, Ausztriában sokkal magasabb az átoltottság, de Magyarországon is, ahová mi büszkén szoktunk tekintgetni, és ahonnan divat átvenni dolgokat. Ebben az esetben ez nem valósult meg. De itt arra is gondolnunk kell, hogy a román társadalom hatóságokba vetett bizalma nagyon alacsony, ezt többször mérték” – hívta fel a figyelmünket.

Mint mondta, nehezen érthető viszont, hogy a székelyföldi többség mindenben követi azt, amit a magyar kormányzat, Orbán Viktor mond, most is egyértelmű, hogy mire biztatnak, „és ez a székelyekre is érvényes, mert ők is pont úgy hullnak és fogynak. Magyarország dolgozik azon, hogy a demográfiai mutatók javuljanak, és a magyarság ne fogyjon olyan rettenetes ütemben, ahogy fogyott éveken át. Ez rontja a magyar nemzet pozícióját, ha úgy akarjuk, és mégis azt kell hogy mondjam, Székelyföld ebben Orbán-ellenes, magyarellenes. Én sem értem ezt”.

Tar Gyöngyi szerint a román politikusokkal szembeni tartózkodásnak megvan a kommunista időkben, de még az utána következő politikai zavargásokban is a magyarázata. Mint emlékeztetett, első sorban a hatóságok és az államelnök, a miniszterelnök kezdték kommunikálni az oltások beadatásának fontosságát, a miniszterek nyilvánosan oltatták be magukat, ezzel akartak példát mutatni. „Ez nagyon jó, dicséretes dolog, ha az ő szemszögükből nézzük, csak Románia ebben nem reagált típusosan, és Székelyföld különösen nem, mert Székelyföldnek ki üzent? A román katonaruhába öltözött oltáskampány-koordinátor” – fogalmazott Tar Gyöngyi.

Ha nem kellett nekünk, elvitték mások

A szakemberek egyébként azt mondják, hogy Románia példásan szervezte meg az oltáskampányát. „És én is egyetértek ezzel, tényleg a maximumot hozták ki az alacsony számú szakembergárdából. Románia pénzügyi forrásai sem igazán érnek fel a francia- vagy a németországi gazdasági potenciállal. Mégis nálunk gyorsabban beindult az oltás, sokan Németországból, Franciaországból jöttek ide, mert hamarabb hozzáfértek az oltásokhoz. Sajnos ez azonban nemcsak a jól szervezettség miatt volt így, hanem azért is, mert az itteni emberek tartózkodását vagy tájékozatlanságát ki lehetett használni, mert nem kérték az oltást, üres helyek maradtak. Tehát így a külföldiek könnyebben hozzáfértek az oltásokhoz, mint otthon” – magyarázta a szakember.

Meglátása szerint nyilvánvaló, hogy Székelyföldön nemcsak a helyi magyar politikusokkal, hanem általában a román hatóságokkal szemben is gyenge a bizalom, kétségeik vannak az embereknek, amit érdekes lesz később szociológiai kutatásokkal mérni.

„Én olyan összefüggést találtam az oltásellenesség témájában összeállított, budapesti konferenciára készült előadásomban, ami fájdalmas, de igaz: nagyon erős kapcsolat van a gazdasági fejlettség és az átoltottság között Romániában. Ez Székelyföldön is megmutatkozik, mert a városokon kétszer akkora az átoltottság, mint falvakon. Utóbbiakban 13 százalék, míg városon 26 százalék (szeptember végi adatok – szerk. megj.). És így jön ki a Hargita megyei 20 százalék körüli átlag” – nyomatékosította.

A gazdasági fejlettség és a magas átoltottsági arány közötti párhuzam az első helyeken szereplő megyék és városok (Kolozs, Temes, Bukarest) esetében jól megmutatkozik. Egyértelműen sokkal jobb és nagyon erősen kapcsolatban áll a gazdasági fejlettséggel.

„Székelyföld sajnos a gazdaságilag a fejletlen vidékekhez tartozik. Én a GDP-t vetettem össze az átoltottsággal, és sajnos nagyon jó az egyezés. Ez minket olyan szempontból nem vígasztal, hogy nem egy-két nap vagy hónap alatt lehet változtatni rajta. Viszont azt mutatja, hogy sokkal erősebb oktatási, nevelési tevékenységet kellene itt kifejtenünk annak érdekében, hogy ezt ellensúlyozzuk. Tehát fel kell hozni az emberek egészségtudatosságát legalább a romániai átlag szintjére” – mutatott rá Tar Gyöngyi.

Megjegyezte továbbá, hogy a hatóságokkal és a politikusokkal szembeni bizalmatlanságot is nagyon nehéz ledolgozni, viszont ez nem az egészségügy dolga, és ezen azoknak kell elgondolkodniuk, akik vezető pozícióban vannak.

„Honnan veszik a bátorságot maguknak, hogy mindent megkérdőjelezzenek?”

„Engem az aggaszt, hogy az orvosokba vetett bizalom is nagyon megingott. Látszik, hogy ez nemcsak a politikusoknak szól. Ez abból a bizonytalanságból ered, hogy ha egy jelenséget nem értek, nem fogom fel a mechanizmusokat, például az oltóanyag hatásmechanizmusát – amit nem is kell egy laikusnak tökéletesen megértenie –, akkor lehet, hogy inkább rettegni fogok tőle, minthogy megbízzak benne. De egy olyan társadalomban, amelyben a bizalomra épülnek a dolgok, a szakemberre bízzuk a döntést. Nálunk ez nem működik. Nekem is mint szakembernek és mint itt élő embernek fáj, hogy nagyon nehéz innen felhozni a bizalmi szintet” – fogalmazott az egészségügyi igazgatóság vezetője.

„Nem tudom, mi az, ami feljogosít egyeseket, hogy megkérdőjelezzék mindenki véleményét. Honnan veszi azt a merészséget vagy önbizalmat valaki. És látva, hogy milliárdokat beoltottak a világon… Kézzel foghatók és láthatók a tények: nem bolondult meg senki, nem nőttek fülei, nem nyerít… A világ szaktekintélyei, nőgyógyászok és szülészek mondják, hogy nem okoz meddőséget. Most terhes és szoptató anyákat is olthatunk, erre is van elég bizonyíték, hogy nem okoz károsodást a magzatban és a csecsemőben sem. Mindenkinek el kellene gondolkoznia azon, hogy a saját szakmai hátterének birtokában van-e elég tudása ahhoz, hogy egy olyan embernek, aki elvégezte az egyetemet, szakképzést, főorvosi vizsgát tett, doktorált, kutatóként elismert, megkérdőjelezze a véleményét, hogy okosabb legyen nála ezekben a dolgokban. Tehát ez a székely önbizalom érthetetlen számomra. Most már nem mondhatja senki, hogy nem volt alkalma hozzájutni az oltóanyaghoz vagy elég információhoz, ha jó irányban keresett. Most már azok, akik a negatív információt keresik, tulajdonképpen magukat akarják mentegetni, önigazolást keresnek arra, hogy miért tették jól, hogy nem oltották be a magukat” – fogalmazott az intézményvezető.

Ma már többet tudunk a hatásosságáról

Az elmúlt időszakban országos viszonylatban emelkedni kezdett az oltási kedv. Tar Gyöngyi magyarázata szerint azok indultak most el, akik átestek a betegségen és mostanig kivártak. Van olyan páciens Hargita megyében, aki márciusban betegedett meg, most, ősszel újra elkapta és belehalt, 41 éves volt. Véleménye szerint ezek a számok egy bizonyos kategóriát megriasztottak. „Én csak azt tudom mondani, hogy minél többen gondolják át. Akik nagyon határozottan kérték az első időkben az oltást, azok most is nagyon gyorsan kérik a harmadik adagot, mert ők azok, akik kilenc hónapja be vannak oltva. A nyáron nem volt jellemző, hogy beoltottak fertőződtek meg, mert akkor még elegendő antitest volt a szervezetükben” – hívta fel a figyelmet.

Mint mondta, az első időkben sokan kérdezték, hogy meddig véd majd az oltás, de akkor nem volt rá válasz, a mérések viszont most azt igazolják, hogy hat hónap után kezd esni az antitestek száma, és kilenc hónap után már olyan szintre csökken, hogy a vírus képes áttörni a védőfalat.

A kormány oltásnépszerűsítő intézkedéseivel kapcsolatban a közegészségügyi igazgatóság vezetője kifejtette, hogy az ötleteket a tengerentúlról vették át. A jelszó az, hogy mindent meg kell próbálni. „Én nagyon szomorú lennék, ha ez győzne meg embereket, hogy oltassák be magukat. Szerintem az egészségünk mindennél többet ér, tehát annak kéne a döntő érvnek lennie, hogy meg akarom védeni magam egy súlyos betegséggel szemben, vagy hogy egy fertőzés terjedésének a leállításában részt akarok venni. Semmiképpen nem az, hogy százlejes ételutalványt kapok. Lehet, hogy lesznek, akiknek ez nyom a latban. Úgy gondolom, hogyha növekszik is az oltási kedv most, az sokkal inkább a fertőzési hullám emelkedése miatt van, mintsem az ételjegyek bevezetése miatt” – tette hozzá.

A Hargita megyei aktuális járványügyi helyzettel kapcsolatban kifejtette, hogy az országos reziliencia terv szerint a csíkszeredai és a székelyudvarhelyi kórházban tíz-tíz intenzív terápiás ágyat kell létrehozniuk. Ezzel szemben Kovászna megyének összesen tízet írtak elő, míg például Suceava megyének, ahol körülbelül kétszer többen laknak, mint Hargita megyében, szintén húszat. Tar Gyöngyi meglátása szerint ott a legjobb megnövelni a kapacitást, ahol több beteg van, mert nem tesz jót nekik a mentőautós szállítás, főként a lélegeztetett betegeknek.

Kié a felelősség? Kísérletiek a vakcinák? Miért betegednek meg az oltottak? – Itt vannak a válaszok

Ön beoltatná a gyermekét? – ezt a kérdést tette fel olvasóinak a Maszol a hivatalos közösségi oldalán csütörtökön. Rengeteg válasz érkezett, az olvasók nagyobb hányada egyszerűen csak annyit írt, hogy nem oltatná be a gyermekét. Cikkünk megjelenésének pillanatában már közel ezer hozzászólást írtak követőink. Az oltásszkeptikus és oltáspárti olvasóink között figyelemreméltó vita, véleményütköztetés is kialakult. Minden kérdés, minden kétség lehet jogos, és minden álláspont lehet érvényes. Elolvastuk a hozzászólásokat, és ezek alapján úgy láttuk, hogy van néhány olyan kérdéskör, amelyeket érdemes tisztázni, ehhez pedig dr. Fejér Szilárd sepsiszentgyörgyi kémikus-kutató segítségét kértük.

„A mellékhatásokért, vagy ha történik valami károsodás az oltás miatt, vállalja valaki a felelősséget? A gyártó, forgalmazó, kampányoló, vagy azt mondják, hogy te vállaltad, te kérted, és senki sem felel érte. De ez most tesztelés az embereken, nem oltás” – írja az egyik olvasónk.

Sokaknak kétségeik vannak afelől, hogy a koronavírus elleni oltások nem veszélyesek. „Nem oltatnám be. Persze, ha tudjuk, hogy igenis jó az az oltás, de sz..t sem lehet tudni az egészről, mindenki úgy csinálja, ahogy jónak látja… Ami ránk van mérve, nem kerüljük el sem oltással, sem egyébbel. Ha annyira jó lenne az oltás, már rég mindenki bevette volna, úgyhogy tényleg sok az okoskodó, de nem elítélni kellene egymást, amiért egyesek úgy döntenek, hogy nem adassák és egyesek pedig igen… Mindenki tegye, ahogy jónak tartja… De senki sem tudja, hogy tényleg jó vagy sem sajnos…” – vélte egy másik olvasónk.

Kifejezetten az oltásokat támogató olvasónk is hozzászólt a kérdéshez: „Még a 12 év alattit is (gyermekét beoltatná – szerk. megj.), ha lehetne. Ugyanúgy, ahogyan megkapták a hepatitisz, gyermekbénulás, himlő, kanyaró stb. elleni oltást is.”

Ki vállal felelősséget a beadatásuk után?

Amint a hozzászólásokból kiderült, sokan azért tartózkodnak az oltás beadatásától, mert „nem vállal senki felelősséget miattuk”. Feltettük tehát a kérdést dr. Fejér Szilárnak, hogy kitől vagy mitől várható el a felelősségvállalás.  

„A felelősségvállalás számonkérése helytelen megközelítés, ha azt nézzük, hogy az oltások beadatása egy egészségügyi rendszerben eleve adott preventív beavatkozásnak minősül. Természetesen van felelőssége az egészségügyi rendszernek, hiszen el kell látnia a betegeket. Nagy felelősséget vállal ugyanakkor a gyártó, hogy olyan minőségű oltást állítson elő, amely megfelel a követelményeknek. Tehát, ha például valamivel beszennyeződik az oltás, ha az egészségügyi hatás nem kielégítő, vagy nem megfelelő módon gyártották le a vakcinát, akkor a gyártóé a felelősség. De ez mind olyan felelősség, ami normális dolognak minősül” – részletezte a kémikus-kutató.

Arra a kérdésre, hogy konkrétan az oltás hatásáért ki vállal felelősséget, kifejtette, hogy vannak nagyon gyakori, gyakori és kifejezetten ritka mellékhatások, amelyeket mostanra jól dokumentáltak, éppen ezért nem is a gyártóé a felelősség, hogy ha valaki mellékhatásokat tapasztal.

„De ha jelentkezik bármilyen mellékhatás, amelyet kórházban kell kezelni, akkor a kórházé a felelősség, hogy azt megoldja. A kérdésfelvetés tehát, hogy ki vállalja felelősséget, ezért nem állja meg a helyét. Itt arról van szó, hogy ha például beülünk egy autóba és elmegyünk valahová, ki vállalja a felelősséget, hogy meg is érkezünk?” – érzékeltette egy hasonlattal Fejér Szilárd.

Minek oltassa be magát az ember, ha úgyis megbetegszik?

Sok hozzászólásban ezt a kérdést hozzák fel ellenvetés gyanánt. Fejér Szilárd egyszerű választ adott erre: azért, hogy ne terhelje jelenlétével az intenzív osztályokat, ha megbetegszik, vagy egyáltalán a kórházat.

„Az oltottak jellemzően enyhébb tünetekkel vészelik át a betegséget. Persze vannak olyan súlyos társbetegséggel élők, akik szervezetének a Covid-19-fertőzés még oltás után is nagy teher, és ők nagyobb eséllyel kerülnek kórházba. De a negyedik hullám alapvetően még az oltatlanok hulláma, tele van oltatlannal az összes kórház” – mutatott rá.

Fejér Szilárd nyomatékosította, hogy az oltás nagyon is javasolt azoknak, akik súlyos társbetegségekkel küszködnek, esetükben a legnagyobb a kockázat – akár az életveszély – az, ha elkapják a vírust. Vannak bizonyos vérképződési betegségek, amelyek esetében valóban nem javasolják a vakcina beadatását, de mindig az orvosoknak kell mérlegelniük, hogy az oltásnak milyen kockázatai vannak, ezt pedig össze kell vetniük azzal, hogy ha ugyanaz a beteg elkapja a koronavírus-fertőzést, annak milyen veszélyei vannak. „Nagyjából nincs olyan állapot, amely esetében nagyobb lenne az oltás kockázata, mint a Covid-19 kockázata, főleg a felnőtt populációban” – tette hozzá.

A gyerekek esetében egy kicsit árnyaltabb a helyzet: az oltásukkal meg lehet spórolni néhány száz súlyos kórházi esetet, intenzív terápiás kezelést, de azzal, hogy a gyermekek nincsenek beoltva, az a fő probléma keletkezik, hogy ők enyhébb tünetek mellett tovább viszik a beoltatlan, nagyobb kockázatnak kitett populációba a vírust, a szülőknek, a nagyszülőknek, ezért lenne fontos az ő beoltásuk – jegyezte meg.

Hozzátette, a negyedik járványhullámot előidéző delta variáns azért veszélyesebb, mert több gyermek megfertőződik, de kis százalékuk kerül még így is kórházba vagy intenzív osztályra. A felnőttek esetében azonban nagyobb a kockázat, körülbelül kétszeres az előző hullámokhoz képest. Erre pedig az a magyarázat, hogy a delta variáns jóval könnyebben szaporodik a szervezetben.

Kísérleti vakcinák ezek?

„Azok az oltások már nem kísérleti fázisban vannak, és igenis hatásosak, de a covidos csak kísérleti vakcina és ez a nem mindegy!” – írja az egyik hozzászóló az oltáspárti kommentre, amelyet fentebb idéztünk.

Kísérleti vakcinák-e ezek? – tettük fel tehát a kérdést Fejér Szilárdnak, aki leszögezte, hogy a Romániában elérhető oltóanyagok közül egyik sem kísérleti vakcina, mindegyiknek kimerítő technológiai és kutatási háttere van.

„Annak kellene örülnünk, hogy ilyen hatásos vakcinákat hoztak létre. Azt pedig külön hangsúlyozom, hogy egyetlen lépést nem hagytak ki az engedélyeztetés során. Ezek a vakcinák is ugyanazokon a kísérleti fázisokon mentek át, mint bármilyen másik gyógyszerkészítmény vagy oltóanyag korábban. A különbség csupán annyi, hogy a sürgősség miatt néhány lépést egy időben végeztek el. Ezzel azok vállaltak nagyobb rizikót, akik bekerültek a tesztelési fázisba, vagyis az úgynevezett klinikai egyes, kettes és hármas vizsgálatba. Akkor ugyanis még nem ismertük pontosan a hatékonyságot és a nagyobb populáción mért ritkább mellékhatások előfordulását. Azóta viszont tudjuk, hogy melyek ezek a mellékhatások, és mivel most már több milliárd ember megkapta, azt is tudjuk, hogy melyek a nagyon ritka mellékhatások. És ezért mondhatjuk azt, hogy ez az oltás hatásos” – fejtette ki a szakember.

Amint tőle megtudtuk, a vakcinák engedélyeztetésének három fő klinikai fázisa van, amelyeken minden új oltóanyagnak vagy gyógyszernek végig kell mennie. Ez így volt a koronavírus elleni vakcinák esetében is. Az első fázisban egészséges személyek bevonásával megállapítják azt az ellenanyag-mennyiséget, amelyet jól tolerál a szervezet, de hatásos is, egy szóval mérik az immunválaszt. Amint ezzel végeznek, nagyobb csoporton, néhány száz emberen tesztelik az ideális adagot, ekkor azt figyelik, hogy az oltóanyagnak van-e bármilyen ellenreakciója, súlyosabb mellékhatása. A harmadik fázisban már „vakon” vizsgálják az oltóanyag hatásosságát, vagyis a való életben: egy placebo csoporton, illetve egy igazi vakcinával beoltandó csoporton. Rendszerint hónapokig követik, figyelik, hogy milyen a betegség előfordulási gyakorisága a két csoportban. A koronavírus elleni vakcinák tesztelése során ezek a fázisok időben fedték egymást.

„Nem az történt, hogy elvégezték az első fázist, vártak, pénzt kerítettek a második fázisra, elvégezték azt is, aztán újra vártak és így tovább. Hanem ezekre egy időben meglett a pénz, tehát gyorsan megszervezhették a tesztelési fázisokat. És nagyon fontos volt az is, hogy olyan térségekben végezzék el ezeket a vizsgálatokat, ahol éppen tombolt a járvány. Mert, ha olyan helyen végzik el, ahol nincs jelen a betegség, akkor soha nem tudják meg, hogy mennyire hatásos, ha sem a populációban, de még a placebo csoportban sem történik fertőzés, ahol beoltották az embereket” – részletezte a kémikus-kutató.

Tisztáztuk azt is, hogy a gyakori mellékhatások között szerepel a láz, a helyi irritáció, végtagfájdalom, izomfájdalom. Ezek azonban nem is tulajdonképpeni mellékhatásnak, hanem a vakcinabeadás reakciójának tekinthetők. Gyakoriak ezek a tünetek, körülbelül tíz emberből három tapasztalja. Ritka mellékhatásnak minősül a szívizomgyulladás, amit rendszerint nagydobra vernek, ha jelentkezik valakinél. Ennek a mellékhatásnak főleg a fiúgyermekeknél nagyobb a kockázata, „de ilyenkor is azt kell nézni, hogy mennyire ritka a beoltottak között, és mennyire gyakori azoknál, akik elkapják a koronavírus-fertőzést”.

„Én személyesen alig várom, hogy az 5-11 éves korosztály számára is elérhetővé tegyék az oltásokat, mivel a gyermekeim még nincsenek tizenkétévesek. A gyerekeknek szánt oltóanyag összetétele egyébként semmiben sem különbözik a felnőtteknek szánt vakcinától, csupán kisebb dózist adnak be nekik” – válaszolt az eredetileg feltett kérdésünkre Fejér Szilárd is.

(Címlapkép: MTI)

Címkép kísérőszövege: Erdélyben egészében magasabb, Székelyföldön alacsonyabb az átoltottság