Folyamatosan dőlnek a melegrekordok Magyarországon, sőt, az Időkép cikke szerint még az sem kizárt, hogy az eleve felforrósodott ország tovább melegszik, és a múlté lehet még a 41,9 fokos abszolút hőségrekord is, amit 2007. július 20-án mért az Országos Meteorológiai Szolgálat Kiskunhalason (azóta az intézményt átszervezték és HungaroMet néven új nevet is adtak neki). Az előrejelzések szerint nemhogy tetőzött volna szerdán a hőhullám, de egyre erősödni fog még péntekig, amikorra az ország majdnem egész területére vörös jelzést adott ki a szakszolgálat, és szombatra is csak az ország nyugati részén várható enyhe felfrissülés – vörös helyett (29 fokos vagy annál nagyobb napi középhőmérséklet) „csak” narancs (27-29 fokos napi középhőmérséklet) riasztás van érvényben. Nagyon úgy tűnik, hogy egyhamar nem akar elmúlni ez a hőhullám – Budapesten egészen jövő péntekig tartó forróságot valószínűsít az Időkép – és még ezután is bőven 30 fok feletti hőmérsékletekkel kell számolni. De nem csak Magyarország, hanem szinte az egész világ korábban csak ritkán látott, már az egészségre is veszélyes forróságtól szenved.
Kezdjük Észak-Amerikával! Az Egyesült Államok és Kanada nyugati felén hőkupola alakult ki. Az elmúlt héten Kanadában 40,3 fokot mértek, mint legmagasabb hőmérsékletet, az Államokban pedig 54 fokig kúszott fel a mérő higanyszála a Halál völgyében (ez a világ legmelegebb sivataga, Kalifornia és Új-Mexikó között található). Természetesen az amerikai hőhullám nem csak Kaliforniában, hanem számos más államban is megdöntötte a korábbi rekordokat.
Ha keletebbre nézünk, akkor Észak-Afrikát és Európát láthatjuk (az egyenlítő jóval délebbre található), és nem meglepő módon itt is vagy közelít a hőmérséklet a rekordértékekhez, vagy már meg is döntötte azokat. Algériában 49,6 fokot mértek Biskra városában, Tunéziában is rekordok sora dőlt, ahogy Horvátországban előfordult az éjjeli 30 fokos minimumhőmérséklet is (Jaltában, a Krím-félszigeten pedig 29,1 fok volt az éjjeli minimumérték), míg Belgrádban, Szerbiában, a július eleji szokásos hőmérséklethez képest 10 fokos eltérés van pozitív irányban. Tovább haladva keleti irányban, a Közel-Kelet, azon belül is Szaúd-Arábia következik. Itt Wadi ad-Dawasir városban (ahol korábban már mérték napközben 54 fokot is), 622 méter tengerszint feletti magasságon, éjjel is csak 34,8 fokra hűlt le a levegő! Az adatot publikáló Maximiliano Herrera klimatológus, klímatörténész szerint soha nem látott hőmérsékleti rekord-döntéseket hoznak magukkal a korábban nem látott erősségű hőhullámok (a korábban írt adatok is tőle származnak, arról a közösségi oldaláról, amit korábban Twitternek hívtak).
Pokoli a hőség Mexikóban, a fővárosban ivóvízhiány jön – Több területen is 48 fokot mértek, többet mint bármikor korábban.
Még keletebbre, Pakisztánban és India nyugati részén is egy erős hőhullám miatt sorozatban, több napon át mértek 40 fok feletti hőmérsékletet. Kínának az északi részén volt hőhullám: a több, mint 5 millió lakosú Changzhou (Csangcsou) városban 31,9 fokot mértek éjszakai minimumhőmérsékletként, el lehet képzelni akkor, hogy milyen lehetett a nappal. A hőhullám nem korlátozódott egyedül erre a városra, egész Észak-Kína szenved. Japán sem maradhat ki a sorból: pár napja Nagahama városban 36,1, Hyuga városban pedig 38,5 fokkal dőlt meg a napközbeni melegrekord, míg 27-29 fokokkal az éjszakai minimumhőmérséklet. Természetesen a felsoroltakon kívül még több száz lokális, regionális, illetve országos rekord is megdőlt ezekben az országokban.
A felforrás korszaka
Az adatok felsorolásából is látszik, hogy nem ez a szokásos júliusi idő, azaz, az emberi szervezet számára egészségügyi kockázatokat is jelentő magas hőméréskleti értékek nem amiatt vannak, mert „nyáron meleg van”; ez azon bőven túl van. Bár tavaly július végén kimondta az ENSZ főtitkára, António Guterres, hogy ez a „globális felforrás” korszaka már, az emberek komoly részében ez még mindig nem kellőképpen tudatosult. Ugyan a felmérések szerint egyre kevesebben hiszik azt, hogy klímánk nem változik, vagy akár azt, hogy a változás természetes, és mindig is volt, még így is sokan kételkednek abban, hogy az embernek köze lehet a tapasztalt (!) felmelegedéshez vagy a folytatódásához. A tudós, klímakutató közösségen belül viszont az adatok tízezreivel alátámasztott, így megalapozottnak mondható általános vélemény az, hogy az emberi tevékenység felelős a változásokért. Már az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2021-es, hatodik összegző jelentése is megállapította, hogy a felmelegedésért az emberiség felelős, mivel adataik és szimulációik szerint az emberi tevékenység nélkül a földi klíma nem változott volna meg.
Az alábbi képen az IPCC hatodik jelentéséből átvett képeket látjuk (magyarítás: Lakatos Mónika, HungaroMet). Ezeket több ezer klímatudós adatai, mérései, szimulációi és projekciói alapján állították össze; s eszerint a tudós közösség szinte teljes bizonyossággal ki tudja mondani, hogy a felmelegedés emberi eredetű, azon belül is az üvegházhatást okozó energiahordozók felhasználásából (elégetéséből) adódik.
Forrás: Lakatos Mónika (HungaroMet) előadása
Nem csak Guterres az, aki új szavakat adna a létező jelenségeknek. Ő a globális felforrás kifejezést használta, s valóban, a globális felmelegedés kifejezés nem eléggé riasztó. A felmelegedés lehet egy fagyosabb állapotból történő kiolvadás is; a felforrás viszont a tűréshatáron túlmenő felmelegedést jelent. Gyakorlatilag olyanok vagyunk most, mint a békák a közmondásos főzőlében; érezzük, hogy egyre melegebb van, érezzük, hogy valami nem stimmel, de a változás (még) nem elég drasztikus, ráadásul a többi béka nyugodt marad, mintha azt mondanák, hogy a főzővíz korábban is volt, hogy felmelegedett, volt, hogy lehűlt, a változás természetes. Csak hát a békákkal ellentétben mi saját magunkat főzzük meg.
Hasonlóan gondolkodott Forgács Bálint, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának habilitált egyetemi docense, aki a Frontiers in Climate folyóiratban publikált egy olyan tanulmányt, miszerint a jelenlegi elnevezéseink nem eléggé hatékonyak (azaz ijesztőek) a többség számára, ezért lehet az, hogy az emberek egy része a felmelegedést nem veszi komolyan. A kutató szerint az eufemizáló metaforák használata nem célravezető a tudománykommunikációban, ezért az orvosi nyelvhasználathoz közelebbi kifejezéseket javasol. Szerinte a távolságtartó, természettudományos, hideg és tárgyilagos keretezésnek köszönhetően a klímaváltozás legrosszabb eshetőségeinek megvitatása sokszor vészmadárkodásként, félelemkeltésként lesz elkönyvelve. Szerinte a „felmelegedés” helyett a „túlforrósodás” szót kéne használni; a „klímakatasztrófa” kifejezés sem eléggé leíró, mivel az passzív, elkerülhetetlen eseményt vetít előre: a „klímaöngyilkosság” erősebb kifejezés. Az „üvegházhatás” régóta bevett tudományos szakszó, ám helyette a „kemencehatás”-t javasolja; az üvegházban szépen fejlődnek a növényeink, a kemencében viszont minden megsül. A kutató szerint a „zéró kibocsátás”, „klímasemlegesség” szavaink illetve kifejezéseink sem eléggé leíróak, ráadásul ezeket gyakran a klímaválságot okozó fosszilis energiahordozókkal üzletelő nemzetközi cégek használják saját „zöldpolitikájukban” – ami persze elsősorban arról szól, hogy amennyiben sikerülne a légköri üvegházhatású gázok egy részét kivonni, akkor még több fosszilis energiahordozót tudnának eladni. (Lásd ezzel kapcsolatban, hogy a legutóbbi klímakonferenciát az Egyesült Arab Emirátusokban tartották, melynek elnöke Ahmed el-Dzsaber szultán volt, az Abu-Dzabi Nemzeti Olajvállalat vezetője.)
„Bibliai méretű” a pusztulás
A nagy hőség egészségügyi problémákat is jelent, jelentősen visszaveti a turizmust, az agrárágazatot, az erdőgazdálkodást, infrastrukturális problémákat okoz, így visszahúzza a gazdaságot is (két éve a nagy aszályban a magyar GDP akár 3 százaléka is odaveszhetett). Ismeretes, nagyjából három hete a fél Balkánt áramkimaradás sújtotta: ennek oka a szerb energiaügyi miniszter szerint részben a nagy meleg miatt megnövekedett energiaigény (azaz, a légkondicionálók használata) volt, valamint maga a hőség: a hálózat nem bírta a terhelést. Hasonló problémák már korábban is voltak az Egyesült Államokban, és a felmelegedés (vagy: felforrás) előrehaladtával várhatóan egyre több helyen fognak előfordulni.
A hőség az összes időjárási jelenség közül a leggyilkosabb és legalábecsültebb; főleg az idősek, gyerekek, keringési problémával élők a veszélyeztetettek, de bárki áldozatul eshet, aki nem eléggé elővigyázatos. Görögországban több nyaraló turista is kiszáradt és meghalt még júniusban (köztük magyarok is), de a kiszáradáson kívül (a vízveszteség miatt a vér összesűrűsödik és az ember hőgutát kap) többen is összeestek a hőségben és kórházi kezelésre szorultak, az Akropolisz látogatását pedig hatóságilag megtiltották. Nem véletlen, hogy Magyarországon is vizet osztanak a MÁV és a Volán pályaudvarain, a főváros közlekedési csomópontjain, és a közlekedési társaságok pedig direkt kérik az utasokat, hogy vigyenek magukkal vizet utazásaik ideje alatt.
Hasonló a helyzet más országokban is: előző hónapban Mexikóban legalább 125 ember hunyt el, míg Karacsiban, Pakisztánban hivatalosan 49 haláleset történt kiszáradás miatt, ám utóbbi esetben a valószínű szám ennek a több százszorosa lehet: egy elmondás szerint egy karacsibeli halottasházban napi átlag 25-30 halottat hoznak, ám a hőhullám idején ez közel 1000 halott volt. Az Egyesült Államokból 27 halottat jelentettek az elmúlt hétről, akik az extrém hőség miatt veszítették életüket (köztük egy négy hónapos csecsemő) – ám, ha a jó és gyors egészségügyi ellátásnak köszönhetően az elhunytak száma alacsony is marad, kórházi ápolásra többen is rászorulnak. A pontos értékelést nehezíti, hogy a hőség elsősorban a szív- és érrendszeri problémákkal élőket érinti, azok idő előtti halálát okozva, ám ezek a halálesetek nem a hőség miatt elhunytak statisztikáját növelik. Az állatok és a növényzet is rosszul tűrik a hőséget: jobb esetben „csak” nem tudnak abban az évben utódot felnevelni, rosszabb esetben az állatok is elhullanak a hőség és a vízhiány miatt. Mexikóban még májusban kiszáradt majmok „potyogtak” le a fákról, Argentínában Magellán-pingvinek százai estek össze holtan, Ausztráliában madarak és denevérek zuhantak le teljes kiszáradás miatt az égből. „Bibliai méretű” a pusztulás, nyilatkozta Andreas Nord svéd ökológus a Deutsche Wellének.
Minden eddiginél melegebb hónapokat zárunk – mi vár ránk a közeljövőben? – A legtöbb tudós egyetért abban, hogy az utóbbi évek hőmérsékleti rekordjait az ember okozta globális felmelegedés okozza. De valóban véget ért az újkor kezdete óta jellemző kellemes, enyhe klímaállapot?
Az emberiség márpedig, úgy tűnik, nem akar megváltozni, változtatni életmódján. Ennek is köszönhetően a földi túllövés napja a tavalyi augusztus 2-ről előrekerült idén augusztus 1-re. Ez azt jelenti, hogy az egész Földre és az egész emberiségre vetítve addigra elhasználjuk az adott évben rendelkezésre álló megújuló erőforrásokat, onnantól kezdve a Föld tartalékaiból élünk. Azaz, kifosztjuk, leraboljuk az erőforrásokat, amelyek így degradálódnak, és a következő évben kevésbé képesek a megújulásra. Magyarország ebben különösen nem áll jól: a számítások szerint mi már május 25-én elhasználjuk a ránk jutó erőforrásokat, azaz, ha minden egyes ember olyan életszínvonalon (vagy inkább: olyan pazarló módon) élne, mint mi, akkor már május végére felélnénk az éves erőforrásainkat. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a fajta pazarlás nem feltétlenül jelent luxust: a régi Kádár-kockák energetikailag rendkívül pazarlóak például, annak ellenére, hogy lakóik jellemzően nem a felső tízezerből kerülnek ki. Azaz ebbe az ökológiai értelemben vett pazarlásba nem feltétlenül és nem kizárólag a luxusköltések és luxusnyaralások vannak benne: az energiahatékonyság növelésével ugyanúgy tudunk ökológiai lábnyomunkon javítani, mint azzal, ha kevesebb csomagolóanyagot használunk el (azaz, a boltokba saját szütyőkkel vagy kosarakkal érkezünk), és az ilyen értelmű pazarlás nem feltétlenül a jobb módúak sajátja: akik a legolcsóbb termékeket veszik, jellemzően Kínából, Pakisztánból, Bangladesből importálva, repülőn szállítva, azok ökológiai lábnyoma sokkal nagyobb az áru olcsósága ellenére is, mintha hazai vagy legalábbis európai alapanyagokból készült minőségi terméket vennénk.
Összefoglalva: az, hogy immáron tizenharmadik hónapja minden hónapban megdöntjük az aktuális havi legmelegebb mért hőmérsékletet, egyáltalán nem normális, nem a normális klímánk pozitív irányú kilengése, inkább egy új klímaállapot kezdetét vetítik előre.
Az Európai Űrügynökség Kopernikusz programjának mérései szerint 2024. júniusára (a preindusztriális időszakhoz mérten) már elértük a 1,5 fokos földfelszíni felmelegedést világszinten, ez csak Európára vetítve, és „jobb” referenciaidőszakot (1981-2010) nézve is már több, mint 2 fokos. A Mauna Loa obszervatórium mérései szerint pedig jelenleg 426,91 széndioxid-részecske van a levegőben (egy millió részecskéhez viszonyítva) – ez az érték sem volt még ilyen magas. A kettő között a tudósok egyértelmű kapcsolatot látnak.
Magyarország félsivatagossá válhat
Az emberiség által okozott felmelegedés miatt a tartós hőhullámok előfordulási valószínűségi esélye kettő-négyszeresére fog emelkedni egy tudományos becslés alapján csak az Egyesült Államokban, mint az várható lenne emberi tevékenység nélkül, s a világ minden régiójára igaz, hogy az előfordulás gyakorisága növekedni fog, nagyobb területre fognak kiterjedni, hosszabban fognak tartani, és a naptárban egyre korábban is bekövetkezhetnek. Magyarország az átlagosnál jobban felmelegedő régiók közé tartozik: minden előrejelzés szerint egyértelmű növekedés várható a hőmérsékletben a közeljövőben is és a távoli jövőre vetítve is. 2050-ig Magyarországon a legalább 25 fokot elérő napok számában és a legalább 30 fokot elérő hőségnapok számában is 2-8 nap közötti növekedésre lehet számítani (az eddig megfigyelt, átlagolt 71,6 illetve 17,2 naphoz hozzáadódóan), míg a legalább 20 fokos minimumhőmérsékletet elérő meleg éjszakák számában 10 napos növekedés várható (ennek országos átlaga 1971-2000 között mindössze 1 nap volt, Budapesten ez az érték ennél jóval magasabb volt mindig is, jelenleg 28-41 nap között van). Azt még érdemes hozzátenni, hogy egyesek reményeivel ellentétben Magyarország sohasem lesz mediterrán klímájú ország – ahhoz téli csapadékmaximum és nyáron egy hűsítő tenger jelenléte lenne szükséges. Ha a felmelegedés folytatódik, és jelenleg nem látni, miért ne folytatódna, inkább válik országunk félsivatagossá.
A fenti képen Magyarország „klímacsíkját” lehet látni, amelyet a HungaroMet készített saját adatok alapján. A jobboldalon felül egy pesszimista, középen egy közepesen pesszimista, alul pedig egy optimista szcenárió esetén (minden esetben a légköri üvegházhatású gázok növekedését és az azok által okozott üvegházhatást véve alapul) érvényes valószínűsíthető hazai hőmérséklet-változás látható. A jobb alsó kép gyakorlatilag csak referenciaként szolgál; ez azt mutatja meg, hogy ha már holnaptól elérnénk a zéró kibocsátást (mármint világszinten), már akkor is elkerülhetetlen lenne a további felmelegedés.