Óriási vita folyik a Fidesz jelenéről és jövőjéről. A legtöbb elemző, újságíró abban ért egyet, hogy a Fidesz vezetői nem értették meg a választási vereség okát. Ebben nyilván rengeteg igazság van, én mégsem ebben látom annak az okát, hogy a Fidesz vezetői rendre a választási kampányban hangoztatott paneleket ismételgetik. Szerintem vannak olyan fideszes politikusok, akik a lényeget tekintve megértették a súlyos választási vereség okát. Sőt, minden bizonnyal vannak olyanok is, példaképpen Navracsics Tibor nevét említem, akik talán már régóta látják, csak nem volt erejük vagy bátorságuk megszólalni, ma viszont nyilvánvalóan késő a megszólalás.

Úgy vélem, Orbán Viktor a választás éjszakáján alig aludt. A lehetőségeket mérlegelte. Ezek között szerepelhetett az is, hogy befejezi aktív politikai pályafutását, de szerepelhetett az is, hogy a rá leselkedő veszélyek elől külföldre menekül, és szerepelt annak a lehetősége is, hogy felveszi a kesztyűt és harcol tovább. Mára tudjuk, hogy az összes lehetséges opción már kár törnünk a fejünket, hiszen Orbán a folytatás mellett döntött. Talán úgy vélte, az első büntetőeljárás előtt még konszolidálni tudja pártját, és talán, ha elviszi a rendőrség, a mögötte álló tíz- vagy százezrek majd megvédik őt, amúgy persze fogalmam sincs, mi mindent gondolt a folytatásról. És persze, a módszerei is alkalmazkodnak az új helyzethez: Nemrég száz százalék megválasztotta volna bárminek is, ma pedig, először felajánlja a lemondását, de úgy irányítja a dolgokat, nehogy szavazás lehessen a lemondásáról. Ezek persze rövid távú győzelmek, akár már középtávon is még ezt is a fejére olvashatják. Meglátjuk, nem tudom.

Egy valamit tudok. Azt tudom, hogy ha Orbán Viktor akarja „megújítani” a Fideszt, akkor képtelenség szembeszállni tizenhat év kormányzásának az esszenciájával, hiszen ha ezt teszi, akkor önkéntelenül is az a kérdés fog felmerülni, hogy ha Orbán politikája ezután az eddigiek ellentéte lesz, akkor eddig miért volt olyan, mint amilyen, ami ehhez a letaglózó választási vereséghez vezetett. Ez a fő oka annak, hogy a régi kifejezéseket használja a régi indulatokkal, ez az oka annak, hogy „nemzet”-ezik, „hazafi-patriótá”-zik. Csak ezekkel tudja folytatni, és bár meggyőződésem, hogy így is bukni fog, ezzel az észveszejtő szövegekkel nincs semmi más célja, mint az, hogy megtartsa a Fideszen belül azokat a pozíciókat, amelyet – szerinte – a politikai túléléshez szükségesek. Nincs ennek az ég egy adta világon semmi köze ahhoz, hogy megértette-e a választási vereség okai vagy sem.

És mi a helyzet a többivel? Itt zárójelbe tehetjük Ferencz Orsolyát és Király Nórát, az előbbi kormánybiztos társaihoz hasonlóan két kézzel szórta a rábízott közpénzt, az utóbbi azt követően kifogásolta a fenyegetésektől hemzsegő kampányt, hogy előtte egy héttel egy csepeli lakótelepen állva maga riogatott azzal, hogy milyen szörnyű lesz, ha kitör a háború. Azokról beszélek, akik a Fidesz választmányi ülésére mentek, és egytől-egyig azt mondták, hogy a megújulás kulcsa, így főszereplője Orbán Viktor kell hogy legyen.

Vajon azért mondták, mert valóban „nem értették meg” a súlyos választási kudarc okát? Akik ezt állítják, és bizonyára ezzel sokan vannak így, azok lebecsülik ezeknek a politikusoknak az észbeli képességeit. Ne vicceljünk, ezek a politikusok képesek voltak arra, hogy ezt az országot tizenhat éven keresztül rabul ejtsék, majd rabul tartsák. Totálisan immorálisak, amúgy okosak, ami amúgy a legrémesebb kombináció. Pontosan tudják, hogy ez nem egyszerűen egy választási vereség volt, hanem az ország nagyobbik hányada mértéktelenül meggyűlölte őket. Jobban gyűlölik őket, mint 1989-ben a szüleik a kommunistákat. Persze, hogy tudják. De akkor miért állítják minden megszólalásukban, hogy Orbán Viktor a megújulás genezise?

Megítélésem szerint azért, mert a Fideszen belüli hatalmi harc még messze nem dőlt el. Többen is lehetnek, akik ezt a hatalmas vereségért Orbán Balázs mellett Orbán Viktornak tulajdonítják, sőt, minél közelebb ült valaki a tűzhöz, annál inkább tudja, hogy nem csupán az elmúlt tizenhat év kormányzásáért felelős Orbán Viktor, hanem a mostani kampány irányát és stílusát is ő határozta meg. Ugye, nem gondolja senki, hogy Merczel Tamás úgy ment el Magyar Péter elé „Vége van, kicsi”-zni, vagy a TEK, majd a NAV úgy foglalt le egy ukrán pénzszállító autót és verte bilincsbe a tanúkat (!) 29 órára, hogy erről Orbán Viktor mit sem tudott? Ugyan. Ezt mindenki tudja a Fidesz vezetői között. Csak éppen totálisan cinikusok, éppen ezért senki ne várja el tőlük, hogy az „Ön szerint mi volt a választási vereség fő oka?” jellegű kérésekre őszinte, szívből jövő válaszokat adjanak. Számukra ez egy echte politikai kérdés, amire olyan echte politikai választ fognak adni, amely az adott helyzetben számukra a túlélés esélyét hordozza magában.

Ha ma, április utolsó, május első napjaiban egy fideszes vezető azt mondaná, hogy „Bizony, arrogánsak voltunk, a kormány tevékenységének a fókuszában a széles értelemben vett Orbán-család meggazdagodása állt, az intézményeket összegányoltuk, a maradékot a saját emberekkel töltöttük fel, akik nem az ország, hanem Orbán érdekeit képviselték, kiszolgáltattuk az országunkat Putyinnak, évek óta az EU szétverésén dolgoztunk és éjjel-nappal háborúval riogattunk” és hadd ne folytassam a sort”, nos, az ilyen politikus hatalmas kockázatot vállalna. Bár a pakliban benne lenne az is, hogy „végre valaki megmondta az igazságot”, de Orbánnak még lenne ereje ahhoz, hogy kinyírja. Ne feledjük, a Fidesz a tisztújító kongresszust előrehozta, Orbán nyilván azt akarta, hogy még kellő beleszólása lehessen a Fidesz holnapi vezetésének az összetételébe. Orbánnak az a nyilvánvaló érdeke, hogy a hozzá hű, azaz szintén a korrupció tetején ügyködő társai kerüljenek a vezetésbe, hiszen rájuk számíthat, hogy nem fogják cserbenhagyni. (Amúgy ebben is tévedni fog, de ez a szándékok felől nézve mellékes.) És persze behoz az elnökségbe egy olimpiai bajnokot, egy zenészt, vagy ki-tudja-kicsodát, aki amúgy az egészből nem ért semmit, ők lesznek az Elnökség megújulásának a garanciái. Ők ketten vagy hárman a kilenc-tíz régi motoros mellett, ha-ha-ha, nevetnem kell.

De annak a kilenc-tíz fideszes politikusnak a többsége, akiket a média a választmány előtt és után megkérdeztek, nagyjából pontosan tudja, mi a helyzet. Akkor miért válaszolnak az újságírói kérdésekre úgy, ahogy azt teszik? (V.ö.: Megújulás=Orbán Viktor). Szerintem azért, mert kivárnak, hogyan dől el a Fideszen belüli hatalmi harc. Ha Orbán képes lesz megtartani a pártelnökséget, akkor ehhez kell alkalmazkodniuk. De talán arra számítanak, hogy Orbán hamarosan bukni fog, addig a legokosabb meghúzódni és nem élezni semmilyen konfliktust. Még semmi sem dőlt el. Nekik van több idejük. Ha van közöttük egyáltalán olyan, akinek nem kell letartóztatástól tartania (legyen mondjuk ilyen Révész Máriusz), akkor nekik csak azt kell kivárni, hogy Orbánt elvigyék a rendőrök, és ha egy látványos bírói eljárás keretében le is csukják, akkor magától is újból megnyílik a Fidesz vezetésének, így a jövőjének a kérdése is. Éppen elegendő lesz akkor kiállni, és megmondani a frankót. Persze, ez sem lesz könnyű menet, hiszen kulcskérdés lesz, hogy ki lesz a legelső, aki kellő határozottsággal és erővel kimondja Orbánról, hogy „a király meztelen”? Mert a legelső, aki ezt kimondja, pályázik a legnagyobb eséllyel arra, hogy Orbán utódja legyen. De még ez sem ennyire egyszerű! Történelmi tapasztalatok egész sora azt mutatja, hogy egy erős kezű vezető után átmeneti, ideiglenes figurák jönnek. Emlékezzünk csak egy bizonyos Andropovra, vagy még inkább Csernyenkóra! Amikor ez utóbbit hárman támogatták be a terembe, a bácsikám a TV előtt azt mondta, hogy ennek nem hajlandó megjegyezni a nevét sem. Igen, ilyesmire is számítani lehet a Fidesz élén.

A Fidesznek érdemben megváltozni csak egy vadonatúj vezetéssel van némi esélye, de szerintem most már egy 5-10 százalékos szélsőjobboldali párt lesz. Amúgy, ha Orbán Viktor marad, ezt így is elérhetik, de ennél többet nem. Hogy miért nem? Azért, mert Orbán Viktor stratégiája 16+4 éven keresztül az volt, hogy csak a sajátjaihoz beszélt, Magyarország többi részét ignorálta. Ez a politika ugyan borzalmas egy miniszterelnök részéről, de sokáig működött, hiszen a sajátjai többséget alkottak, így elegendő volt csak hozzájuk beszélni a kormányzás és a kampány alatt. Igen ám, de időközben ez a többség kisebbséggé olvadt. Legutóbb a Median szerint már csak 25 százalékon voltak, nem lepődnék meg azon, ha már csak 20 százalékon állnának, és így csúsznak le az 5-10 százalékig. De Orbán továbbra ennek a hajdan többségnek, ma piciny kisebbségnek beszél. Ez persze legyen az ő dolga, ám könnyű belátni, hogy ha kizárólag a saját kisebbségi táborához beszél, akkor így többséget soha nem tud elérni.

Szerintem többen értik a Fideszben, mi történt Magyarországon az elmúlt hosszú években, de a Fidesz éppen úgy van felépítve, mint ahogy Magyarországot építették: Minden Orbán Viktortól függ. Magyarországot sikerült kicsavarni Orbán Viktor kezeiből, és az, hogy a Fideszt is sikerül-e kicsavarni, még a jövő zenéje. Meg aztán azt se felejtsük el, hogy ma még a gyász folyamatának első fázisában vannak, ez pedig a tagadás fázisa. És a tagadás kulcsmondata: Megújulás Orbán Viktor vezetésével. A gyász azonban ennél hosszabb és főképp összetettebb folyamat: Nem kevés váratlan fordulattal fognak még megörvendeztetni bennünket. Szórakozzunk tehát, de megijedni többé aligha kell.

Addig is: a fideszes politikusok megszólalásait nem abból a szempontból érdemes értelmezni, hogy ki mit gondol a választási vereség okairól, hanem leginkább a politikai túlélés esélyei szempontjából.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. május 2-án.