Túlélünk, ha beledöglünk is – jelentette ki Karácsony Gergely Budapest főpolgármestere, aki a Népszavának adott interjúban beszélt belső vitákról, titkos államtitkári egyeztetésekről és arról is, hogy ki kapcsolja majd le az utcai lámpákat.
Megkönnyebbült egy kicsit? Ellenzéki kormánynál a jelenlegi helyzetben – száguldó infláció, háború, elszálló energiaárak – már égnének a kukák a körúton és elfoglalták volna a hidakat.
Másként látom. Egy ellenzéki kormány már megállapodott volna az Európai Unióval, jönnének az uniós fejlesztési támogatások, a forint árfolyama stabilizálódna, és nem lenne ekkora gazdasági válság. Az adófizetők pénzét nem Vodafone-vásárlásra, hanem rezsitámogatásra költenék.
A Fidesz mindenesetre az ellenzéktől sem számíthat heves támadásokra. Egyetlen témát se tudnak meglovagolni, sorra bukják el az időközi választásokat.
Ez kétségtelenül a kiútkeresés időszaka, ami rövidtávon kihagyott lehetőségeket jelenthet, de hosszútávon nyerhetünk vele. Fontos lenne túllépni a régi politikai rutinokon. Az pedig erősen kérdéses, hogy a kormány, miként tudja Magyarországot kivezetni ebből a krízisből, képes-e rá egyáltalán? És hogyan hat majd a társadalmi megítélésükre, hogy eltérnek az ígéreteiktől? Könnyen lehet, hogy óriási vereség kerekedik ebből. De én inkább annak drukkolok, hogy úrrá tudjanak lenni a jelenlegi helyzeten.
S hol látja saját magát ebben az ellenzéki útkeresésben?
Az én szerepem világos: én vagyok az, aki megnyeri a 2024-es főpolgármester-választást és segíti a pártokat, hogy a kerületekben is sikeresek legyenek.
Akkor egy szó sem igaz abból, hogy felhagyna a politizálással?
Dehogy. Most hallok erről először.
Gyurcsány Ferenc mindenesetre belehúzott, a kormányzásra készül és közben elfeled minden korábbi közös harcot, lásd például a Fudan egyetem elleni közös fellépést. Baranyi Krisztina szerint a DK fúrta meg a közös népszavazást. Szétváltak az ellenzéki utak?
Nem váltak szét, de eltérőek a fókuszpontok. Az enyém Budapest. Innen nézve csalódás volt, hogy egy teljes mértékben végigvitt népszavazási kezdeményezést az Alkotmánybíróság, akkor még minden jogalap nélkül elkaszált, több száz ezer aláírást dobva ezzel a kukába. Ebből számomra az következik, hogy a népszavazás intézményének kakukk, amíg az Orbán-kormány regnál. Én erről a döglött lóról leszállnék. De megteremtem a módját, hogy a budapestiek véleményt nyilvánítsanak a Fudan-ügyben is. Részletek hamarosan. Ami a koalíciós együttműködést illeti: sokkal kevesebb belső vitánk van, mint amire a hivatalba lépéskor készültem. De attól még vannak, csak nem viszem ezeket a nyilvánosság elé.
Kétszer azért már felfeslett az együttműködés szövete, például amikor a DK a költségvetés vétójával fenyegetett, vagy amikor a Momentum nem támogatta Bősz Anett megválasztását. Ha mélyülnek a pártok közötti árkok, akkor a Városháza is visszhangosabb lesz?
Nem hagyom, hogy a rivalizálás a közgyűlés rovására menjen. Önkormányzati témákban könnyű a konszenzuskeresés, mindig akkor van baj, amikor a pártügyek kerülnek előtérbe. De én a város érdekeit képviselem, nem a pártokét.
Az ötödik Orbán-kormány közben egyszerűen kivágta az ország politikai térképéről Budapestet. Gulyás Gergely portfoliójából törölték a főváros felügyeletét, más se kapta meg. Kivel tárgyalnak?
Elég homályosak a kormányzati viszonyok, nincs kijelölt Budapest-tárgyaló a kormányban, így nincs aki összehívja például a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsát sem holott az jó fórum volt a közös ügyek rendezésére, bár az ottani döntésekhez nem mindig tartotta magát a kormány. Ezzel együtt az egyeztetések államtitkári és helyettes államtitkári szinten folytatódtak. Ezek azonban radar alatt mennek, nincs mögöttük politikai mandátum, így valódi döntések sem születnek. Én türelmes vagyok, de azért eltelt már néhány hónap a kormányalakítás óta. Közben csókoltatom Lázár múzsáját, akitől ihletet vár, hogy tárgyalóasztalhoz üljön velem. Ha végre megjön a múzsa, akkor az állami beruházási listán túl az építési szabályok módosításairól is lenne mit beszélnünk. Abból, hogy felszámolták a Budapest ügyeivel foglalkozó intézményeket, elkenődtek a felelősségi körök a kormányban, úgy tűnik nekem, hogy a kormánynak jelenleg nincs Budapest-stratégiája.
Lázár János bedarálta a Budapest Fejlesztési Központot, a válságra hivatkozva leállítaná fővárosi beruházásokat, kivéve talán a biodómot. Mi lesz vele, ha mégsem viszik?
A biodóm állami beruházás. Már az előző városvezetés is meglehetősen távolról figyelte a projektet. Kicsit közelebbről előbb feltűnhetett volna, hogy hatalmas számokat hasaltak be. Ha nem akarjuk, hogy kárba vesszen az a több tízmilliárd, amit adófizetők pénzéből eddig ráköltöttek, újabb tízmilliárdok kellenek. Határozottan állíthatom, hogy nem mi tesszük bele. Ezer fontosabb feladat van a városban. Inkább komolyan veszem Lázár János szavait arról, hogy az állam befejezi, amit elkezdett. Hajrá!
Akad olyan Budapesten indított állami projekt, amelyikért lobbizna?
Ha már sikerült egy százmilliárdos ajándékot adni Garancsi Istvánnak azzal, hogy nem kötelezték a beruházásában épülő új dél-budai negyed közösségi közlekedési kapcsolatának megteremtésére, akkor az államnak kell megépítenie a budai fonódót. Elkészültek a konszenzuson alapuló tervek, amelyek a világörökségi panoráma részeként a rakpart megújítását is tartalmazzák. Fontosnak tartom ezenfelül az elővárosi vasút és a HÉV-fejlesztések megvalósítását, erről az előző Orbán-kormány döntött is. A kormánystratégiában olvasható, hogy Budapest közlekedési problémái nem a városban keletkeznek, hanem az agglomerációban. Naponta több mint 300 ezer autó érkezik Budapestre a környező településekről. Budapest akkor lesz élhető város, ha a városkörnyéki közösségi kapcsolatai 21. századi színvonalúak lesznek. Másrészt, ha az állam elvitte a HÉV-eket, akkor újítsa is fel. De legalább ilyen fontos lenne a csepeli közpark szintén megígért létrehozása, hiszen ötven éve minden városfejlesztési tervben szerepel parképítés. Kiváló javaslataim lennének arra is, hogy mit kellene lehúzni a listáról, például az összes Várnegyedben zajló építkezést, ami kormányzati enklávét csinál a Budai várból. Mindent támogatunk, ami Budapestnek jó, és mindent ellenzünk, ami nem, függetlenül attól, hogy állami vagy önkormányzati projektről van szó. Ideje politikai hangulatkeltés helyett elfogadni: Budapest nélkül nem tud fejlődni az ország.
A kormányzati álláspont Lázár János beemelésével aligha változott. Miben bízik?
Nekem az a dolgom, hogy partnereket keressek. Remélem a Lázár-találkozó nem egy Facebook-esemény lesz, hanem valós politikai mandátummal bírók közötti egyeztetés. Az elkövetkező egy-másfél év nem a fejlesztésekről szól majd, hanem a túlélésről.
Az elszálló energiaárak miatt az európai városok listákat írnak a közszolgáltatások leállításának sorrendjéről. Mire készüljenek a budapestiek?
Nézzük egy kicsit távolabbról. Nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy a mai energiaárak lesznek holnap is. Örülök annak, hogy az Európai Unió kezdi felismerni, hogy nem csak Vlagyimir Putyinnal szemben kell bátornak lenni, hanem az energiapiaci spekulánsokkal szemben is, akik romba dönthetik az európai gazdaságot. Az eddig kiszivárgott uniós javaslatok, például az, hogy az energiatermelők extraprofitját megadóztatják, nagyon örvendetesek. A tőzsdén ilyen mértékű árfolyam-ingadozásnál már rég beszüntetnék a kereskedést. Az áram- és gázpiac elképesztő hullámzásán néhányan hatalmas pénzeket keresnek. Éppen ezért most nem lehet hosszú távú szerződéseket kötni, nekünk is túl kell lépni a saját sémáinkon, és a megszokott egy éves közbeszerzések helyett rövidebb időszakra kell vásárolnunk.
Egyelőre se a BKV-nak, se a főváros közvilágítási cégének nincs áram-szerződése a jövő évre. Leáll a metró, a villamosok? Sötétbe borulnak az utcák?
Az ország legjobb energetikus csapata van nálunk, ki fogjuk találni, hogy szerezhetnénk be olcsóbban áramot. A mostani ajánlatokban az energiakereskedők minden kockázatukat ráterhelik a vásárlóra. Kiutat jelenhet, ha napi árfolyamon szerezzük be az energiát. De a villamos akkor nem fog járni, az utcai lámpák akkor sötétülnek el, ha valaki lekapcsolja az áramot. Nem én leszek az. Lehet, hogy eljön az a pillanat, amikor nem tudjuk kifizetni a számlát, de nem mi állítjuk le járműveket és kapcsoljuk le a lámpákat.
A kormány megteremtette a törvényi feltételét a közösségi közlekedési cégek átvételére. Azt pusmogják, hogy erre legfeljebb akkor kerülhet sor, ha a főváros nem fizet a két nagy beszállítónak: a MOL-nak és az MVM-nek. Megtörténhet ez?
A kormány egyáltalán nem akarja a közösségi közlekedést. Túl sokba kerül ahhoz és nem lehet kivenni belőle semmit. Ugyanez igaz a víziközművekre is. Valójában nincs komolyan vehető kormányzati ajánlat. Szóbeli tájékoztatást kaptunk, erre kellene átadnunk a 450 milliárdos víziközművagyont, beleértve egy 150 éves céget és vízbázisokat. Nem adjuk, ahogy mások sem. Még azok többsége se, akik látszólag igent mondtak, de olyan sok feltételt fűztek hozzá, hogy az felér egy vaskos nemmel. Komolyan venni csak komoly ajánlatot tudunk. Jelenleg nincs valós politikai szándék a víziközművek átvételére, mert nincs rá pénz. Ha lenne, akkor hoztak volna egy törvényt, ahogy annyi minden másra. Nem mintha hiányolnám ezt. Visszatérve a BKV-ra. Számos olyan beszélgetésen vagyok túl kormánypárti politikusokkal, ahol ez szóba került, de mindig elhangzott, hogy mindent átvesznek, de a közösségi közlekedést biztos nem. A kormány számára is nyilvánvaló, hogy a főváros összes pénzügyi problémája ennek működtetéséből fakad. Rég arról kellene beszélnünk, hogy miképpen alakítjuk ki Budapest és az agglomeráció közös közlekedési rendszerét, beleértve a közös tarifarendszert és forgalomirányítást. Hogyan cseréljük le a régi, energiafaló járműveket kényelmesebbre és környezetbarátra. Ehhez képest az állam kevesebb pénzt áldoz erre, mint amennyit az önkormányzat és a fővárosiak ÁFA-ként befizetnek. A teljes iparűzési bevétel se lenne elég arra, hogy finanszírozzuk a szükséges fejlesztéseket és a működtetést.
Kik voltak azok az előbb említett kormánypárti politikusok?
Az elmúlt három évben elég sokkal ültem le közülük négyszemközti beszélgetésre Budapest ügyeiről, de ennél többet nem mondhatok.
Miközben folyamatosan a csőd szélén imbolyog a főváros, visszavásárolnák a Fővárosi Csatornázási Művek többségi részvényeit és vele a menedzsmentjogokat. Miből? Mennyire reális most ez a terv?
A vételi szándék összefügg azzal a stratégiánkkal, hogy 2030-ra a fővárosi közszolgáltató cégeket saját maguk által megtermelt energiából működtessük. Ennek része a biomassza hasznosítás, amiben óriási lehetőséget látunk. Másrészt komoly megtakarítást eredményezhetne a fővárosi víz- és a csatornázási művek közös működtetésében rejlő szinergiák kihasználása. A városi közművek közül az európai példák alapján ezek a cégek alakíthatók legkönnyebben önfenntartó, klímasemleges rendszerekké. Van arra elképzelésünk, hogy miképpen bonyolítható le az üzlet, de mivel jelenleg is tárgyalunk, nem mondhatok többet. Az biztos, hogy van reális forgatókönyv arra, hogy ismét közösségi tulajdonba kerüljön a cég.
Túl vagyunk az önkormányzati ciklus felén, de mintha csak most kezdett volna hozzá a választási ígéretek beváltásához, például az egységes parkolási rendszer kialakítása, a rezsitámogatás kiterjesztése, a rakpart autómentesítése. Miért csak most és mi lesz a következő lépés?
A programunk elég nagy részét sikerült már megvalósítani, miközben akadtak olyan vállalások is, például a lakhatás területén, amit eleve két ciklusra terveztünk. Bár ebben időarányosan se állunk túl jól, szeretném is felpörgetni. De ez a ciklus korántsem úgy alakult, ahogy terveztük. Nemcsak a kormány és a város közötti viszony tekintetében, bár ebben is jobbat reméltem, hanem a külső peremfeltételek miatt. Előbb jött a járvány, azután a háború, az infláció és az energiaválság. Ha úgy érünk el 2024 májusába, hogy élünk, már az is egy óriási teljesítmény. Ha nem csupán talpon tudunk maradni, de a programom lakosság számára fontos részét, illetve a város rendszerének átalakítására tett ígéretekből néhányat is meg tudunk valósítani, plusz felújítjuk a Lánchidat, ami nem is szerepelt benne, de rám maradt, akkor bőven elégedettek lehetünk. Budapest a járvány alatt, és most az energiaválságban is diktálja a tempót. Az a mintázat, hogy mi cselekszünk, a kormánymédia lehülyéz bennünket, majd a kormány meglépi késve ugyanazt. Azt olvasom ki a felmérésekből, hogy Budapest a következő önkormányzati választásokon nagyobb győzelmet arathat, mint 2019-ben.
Az időközi választások eredményei nem ezt mutatják, legutóbb Óbudán is Fidesz-jelölt nyert.
Ez utóbbit egyáltalán nem veszem magamra, hiszen az ottani kampányban egyáltalán nem tartottak igényt a részvételemre. A III. kerületben 2019-ben is nagy küzdelmet kellett vívnunk. Másrészt a választók nem érzik ezeknek a tétjét. A XIII. kerületi többséget nem befolyásolta ez, de az I. kerületben a hétvégi szavazáson már ebből a szempontból is fontos lenne az ellenzéki győzelem. Ehhez az is kell, hogy a türelmetlen, csalódott ellenzéki szavazók ne maradjanak távol.
A Tiborcz-adó is választási ígéret volt. Az idén lejár a helyi adóemelési moratórium. Tárgyalnak már a kerületekkel?
Igen, és tapasztaljuk is, hogy a Tiborcz-adó ötlete a koalíciós politikusok körében népszerűbb volt a választási kampányban, mint a győzelem után. De nekem továbbra is fontos ügy. Ami ebben a dolgom, hogy a kidolgozzuk a mintaszabályozást, ezt még az ősszel beterjesztem a közgyűlés elé. Bevezetni a kerületek tudják.
Mi a vita alapja?
A beszélgetés elején mondtam, hogy nem vinném ki a belső vitákat, mert ez kell ahhoz, hogy megoldjam azokat. Bízom benne, hogy meg tudom győzni a koalíciós partnereket.
A főváros októbertől évi 48 ezer forint rezsitámogatással segíti a rászorulókat. Ez 1,2 milliárdos kiadást jelent. Ehhez képest a DK a támogatás kiterjesztésére szólította fel a városvezetést, a fővárosi Fidesz-frakció pedig kevesellte az erre szánt keretet.
Látja, ez az a régi politikai rutin, amiről beszéltem. A főváros a lehetőségeihez képest tud segíteni. Ha tudnánk, többet adnánk, de ez az összeg sem kevés, félhavi nyugdíj. A fővárosi háztartások ötöde-hatoda jogosult lesz rá. A kerületi támogatásokkal együtt érdemi segítséget jelent. Szerintem a legtöbb kerületben vagy már bevezették vagy be fognak vezetni valamiféle rezsitámogatást.
Az előbb közvélemény-kutatásokat említett. Hogyan fogadták a közelmúlt fővárosi intézkedéseit a budapestiek?
Nincs arra lehetőségünk, mint a kormánynak, hogy százával rendeljünk kutatásokat. A rakpart autómentesítéséről az integrált településfejlesztési stratégia kidolgozásakor kérdeztük meg az embereket. A kérdés megosztó, de van érdemi támogatottsága. Azóta elindult egy olyan egyeztetés, aminek a végén kompromisszumra juthatunk a szakmai szervezetekkel. Könnyen lehet, hogy az élet megoldja az ügyet, hiszen a rakpart átalakítását uniós forrásból valósítottuk volna meg, márpedig most nem látom, hogy mikor kapunk pénzt az uniótól.
A Fővárosi Közgyűlés egyre inkább abszurd színházhoz hasonlít nem egy komoly döntéshozó grémiumhoz. Mennyire kell relaxációs gyakorlatokat végeznie az ülések előtt?
Erősen túlzónak gondolom a kérdésben megfogalmazott állítást, relaxálnom se kell a közgyűlések előtt, bár a citromfű teámat mindig megiszom. Az én felelősségem abban áll, hogy megteremtsem a közgyűlés demokratikus működésének feltételrendszerét. Ezt megtettem, az már mindenkinek a saját felelőssége, hogy miképpen él vele. Mindig vicces, amikor a Fideszes képviselők diktatúrát emlegetnek, holott az előző ciklusban frakciót sem alakíthattak. A fővárostól kapott juttatásból íratják azokat a felszólalásokat, amelyek a városvezetés antidemokratikus vezetési stílusát bírálják. De azt azért hozzá kell tennem, hogy amikor az újságírók elhagyják a termet, mintha angyal szállna el felettünk.
A múlt héten azt mondta, hogy december végén bizonyosan lesz folyószámla hitele, sőt akár kifizetetlen számlája is a fővárosnak. Mi lesz jövőre, ha már az elején mínusszal indulnak?
Ha választanom kell aközött, hogy lesz folyószámlahitelünk és kifizetetlen számlánk vagy leáll a város, akkor azt választom, hogy kicsit később fizetünk. A következő évben 55 milliárd forint szolidaritási adót kell befizetnünk a központi költségvetésbe. Ezzel együtt a kormány most nagyobb bajban van, mint mi. Csak a távhő kompenzációja elviszi a rezsialapba félretett pénz másfélszeresét és a távhő csak egy a hosszú listán.
Akkor még egyszer: működőképes marad a város?
Túlélünk, ha beledöglünk is. Ha nem sikerül megfékezni az energiaárakat, akkor annak beláthatatlan következményei lehetnek. Nem ölbe tett kézzel nézzük a folyamatot, de nincs ma Európában olyan városvezető, aki biztosan meg tudná mondani, hogy mit hoz a holnap. Budapest polgárait felnőttként kezelve nem tudok más ígérni, mint azt: nagyon nehéz időszak jön.
Névjegy
Karácsony Gergely Fehérgyarmaton született, Nyírtasson töltötte a gyermekkorát. 2000-ben szerzett szociológus diplomát az ELTE-n. A Medián Közvélemény-és Piackutató Intézetnél volt kutatásvezető, majd igazgató. 2010-ben az LMP kampányfőnöke lett, miután a párt bejutott a parlamentbe, frakcióvezető-helyettesé választották. 2013-ban kilépett az LMP-től és társaival megalakította a Párbeszédet. 2014-ben megnyerte az zuglói polgármester-választást. 2018-ban miniszterelnök-jelöltként indult, de a Fidesz kétharmaddal alakíthatott kormányt. 2019-ben a budapesti főpolgármester-voksoláson legyőzte Tarlós Istvánt. A 2022-es parlamenti voksolás előtt megmérettette magát az ellenzéki miniszterelnöki-előválasztáson, bejutott a második fordulóba, de visszalépett Márki-Zay Péter javára.
Megjelent a Népszava Belföld rovatában 2022. szeptember 10-én.
