Magyarországon az emberkereskedelem sokkal elterjedtebb, mint azt sokan gondolják. Vannak települések, ahol a csicskáztatás, a prostitúcióra kényszerítés a mindennapok része. Bár az áldozatok többnyire a nehéz sorsú, kiszolgáltatott emberek közül kerülnek ki, sokan továbbra is őket hibáztatják azokért a szörnyűségekért, amiket át kellett élniük.
Amikor a rabszolgaságról hallunk, akkor legtöbbünknek az ókori Egyiptom vagy az Afrikából az amerikai gyarmatokra hurcolt tömegek jutnak eszünkbe. Pedig az emberek kizsákmányolása nem is annyira távoli dolog, mint azt elsőre gondolnánk. A mai Magyarországon is léteznek olyan települések, ahol még az iskolás gyerekek is tudják, kinek vannak otthon szolgái, más néven csicskái.
Sebestyén Árpád krízis-szakpszichológusnak és De Coll Ágnesnek, a Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem-szakértőjének az áldozatok segítése a hivatása, a Magyar Hang az emberkereskedelem elleni küzdelem európai napjának apropóján kereste meg őket, amely a közelmúltban volt.
Jól jövedelmez a csicskáztatás
Fontos megjegyezni, hogy emberkereskedelmen a közhiedelemmel ellentétben nem az emberek adásvételét kell érteni, annak számos egyéb formája lehet. A legismertebb talán a prostitúcióra kényszerítés, de ilyen a kényszerdolgoztatás, más néven csicskáztatás és a bűncselekményre kényszerítés is. Ez utóbbi esetben a bűnözők kiskorúakat vesznek rá arra, hogy különböző bűncselekményeket, lopásokat, besurranó tolvajlásokat hajtsanak végre. Az emberkereskedelem egyébként az egyik legjobban jövedelmező bűncselekmény a világon. A jövedelmezőségi listán közvetlenül a drog- és a fegyverkereskedelem után következik.
Nálunk hagyománya van
A szakemberek szerint a kiszolgáltatott emberek kihasználása Magyarországon sokkal elterjedtebb, mint azt a legtöbben gondolják, az sem túlzás, ha kijelentjük, hogy hagyománya van. A régi időkben a mentálisan sérült embereket, az úgynevezett „falu bolondjait” használták ki a környezetükben élők, akár szexuálisan, akár munkavégzés céljából. Mint azt a szakértők megjegyezték, a lényeg azóta sem változott: a bűnözők azokat az embereket keresik, akik önbecsülési problémákkal, szeretet- és figyelemhiánnyal küzdenek, vagy anyagilag kerültek kiszolgáltatott helyzetbe.
Hetvenezer áldozat
A bűnügyi statisztikák alapján ugyan hazánkban csak néhány száz ilyen eset történik évente, de Sebestyén Árpád úgy gondolja, a bűncselekmények nagy részére soha nem derül fény. A fenti szám az összes eset körülbelül egy százalékát takarhatja. A szakember szerint Magyarországon a prostitúció áldozatainak száma elérheti a húszezret, a munkára kényszerítetteké pedig akár a negyvenezret is. Minden formáját tekintve összesen akár hetvenezer ember is érintett lehet az emberkereskedelemben.
A latencia az egész világon magas. Ennek részben az az oka, hogy az áldozatok nem szívesen kerülnek reflektorfénybe, és osztják meg másokkal a traumáikat. Sok esetben pedig az áldozatok nincsenek is tisztában vele, hogy ellenük bűncselekményt követtek el. Gyakran el sem tudják képzelni, hogy egy család, egy közösség működhet másképp is, mint ahogy azt megszokták, és azt sem fogják fel, hogy amit velük tettek, az egyáltalán nem nevezhető normális dolognak. Vannak olyan nők, akik azzal védekeznek, hogy ők a mai napig szerelmesek a futtatójukba. Így pedig nehéz rávenni őket arra, hogy feljelentést tegyenek. Előfordult olyan eset is, amikor az egyik prostituáltként dolgoztatott áldozat hétszer tett feljelentést, majd mind a hétszer visszavonta.
Bántalmazók és a jéghideg attitűd
Persze a bűnözők is tudják, hogy ki az, akit a hatalmukba tudnak keríteni. Az áldozatok leginkább kiszolgáltatott emberek, akik rendszeresen bántalmazó közegből érkeznek. Ez egyébként a futtatókra, csicskáztatókra szintúgy igaz (habár a szakértők szerint ez nem ad felmentést a tetteikre), csakhogy ők úgy küzdenek meg az elszenvedett traumáikkal, hogy maguk is bántalmazóvá válnak.
Egy erőszakos, agresszív apa fiából így lehet hasonlóképpen viselkedőfelnőtt, aki már gyerekkorában elsajátítja, hogyan tudja trükkökkel, erőszakkal és érzelmi zsarolással rávenni az áldozatait arra, hogy azt tegyék, amit elvár tőlük. Sebestyén Árpád úgy véli, az efféle embereket egyfajta jéghideg attitűd jellemzi: rendszerint hiányzik belőlük az együttérzés képessége, a mások szenvedése egyáltalán nem érinti meg őket, emellett könyörtelen haszonélvezők.
A fentiek tükrében különösen szomorú tény, hogy a magyar társadalom jelentős része az áldozatokat hibáztatja. Egy nemrégiben végzett reprezentatív felmérés azt az eredményt hozta, hogy a férfiak 60 és a nők 50 százaléka szerint a prostitúcióra vagy munkára kényszerített emberek maguk tehetnek róla, hogy ilyen sorsra jutottak.
Megrekedtek, kiszolgáltatottak, sebezhetők
A szakértők szerint azonban ez nem igaz. Az áldozatok többsége nehéz körülmények közül, bántalmazó környezetből érkezik. Általában nagyon labilis az önbizalmuk, megrekednek a felnőtté válási folyamat valamelyik köztes állomásán, de különösen azért sebezhetők, mert elveszítik a saját képességeikbe vetett hitüket, úgy érzik, egyedül nem tudnának megállni a lábukon. Nincsenek olyan kapcsolataik sem, amelyek segítségével ki tudnának kerülni kiszolgáltatott helyzetükből, így könnyen válnak áldozattá. Előfordul, hogy akkor is alsóbbrendűnek érzik magukat, miután támogató, segítő közegbe kerülnek, például egy kifejezetten az áldozatok számára fenntartott védett házban találnak menedéket. Nem mernek leülni a többiek közé. Az unszolás ellenére sem mernek odamenni a hűtőhöz, hogy ételt vegyenek ki maguknak, ha éhesek, mert úgy érzik, ehhez nekik nincs joguk. Hosszú időbe telik, mire az áldozatok önbizalmát sikerül annyira megerősíteni, hogy elkezdjenek hinni magukban.
– Gyakran az első lépés megtétele sem könnyű – mondta De Coll Ágnes. Ezért a segítő szervezeteknek különösen jó kapcsolatot kell ápolniuk a rendőrséggel is. Bennük a szakértő szerint meg is van a szándék az együttműködésre. Az áldozatok kimenekítése időnként akciófilmbe illő jelenetekhez vezet. Előfordul, hogy a bántalmazott nő azt hazudja a fogvatartójának, hogy orvoshoz kell vinnie a gyerekeit, ám egy segélyállomásra megy, ahol már várja az úgynevezett menekítőautó, ami egy védett házba szállítja a családot. Máskor az agreszszor távollétében, rendőri biztosítás mellett költöztetik ki az áldozatokat, és szállítják biztonságos helyre.
A védett házak az ország egész területén megtalálhatók, és azért jöttek létre, hogy az áldozatok, akik között a közhiedelemmel ellentétben szép számmal találni férfiakat is, el tudjanak tűnni a bűnözők szeme elől. Ezekben szakemberek foglalkoznak az áldozatokkal, és megpróbálják őket visszaterelni a normális hétköznapokba. Ez azonban nem könnyű és gyakran igen hosszadalmas folyamat, ezért nincs is meghatározva, hogy az áldozatok meddig maradhatnak a házban. A legszerencsésebb helyzet az, ha úgy kerülnek ki onnan, önértékelésükben megerősödve, hogy már van megélhetésük és stabil párkapcsolatuk is. Ez a három dolog az, ami meg tudja védeni őket attól, hogy ismét áldozattá váljanak.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 43. számának (október 27 – november 2.) nyomtatott változata.
