Románia 2004-ben lépett be az Észak-Atlanti Szövetségbe, és néhány esztendőre rá a tagállamok hadseregeinek adott csapatrészei nagyarányú és többnapos hadgyakorlatot tartottak a Hargita környékén.
A nyilvánosság és az átláthatóság jegyében nem csupán a Bukarestbe akkreditált diplomatákat hívták meg, hanem több újságírót is. Békeszerető és a hadgyakorlatoktól meglehetősen irtózó médiamunkásként így kerültem én is oda, tévéoperatőr kollégámmal együtt, és amikor már meguntuk a jövés-menést, elkezdtünk beszélgetni a nézőkkel, a megfigyelőkkel.
Amikor az egyik hazai határvadász különítmény amolyan első világháborús stílusban éppen ágyúcsöveket és talpakat szerelt fel a lovakra, hogy a harci kellékeket átszállítsák egyik helyről a másikra – románul a műveletet úgy nevezték, hogy „samarizare” –, megkérdeztem az afro-amerikai származású amerikai hölgy attasét, hogy most, a rakéták, a műholdak, robotrepülőgépek és mindenféle más cifra hadi szerszámok birtokában náluk még használják-e a lovakat. Hogyne, mondta nagyon komolyan, amikor egy polgári vagy katonai főméltóság távozik az életből, akkor lovak vontatta gyászkocsival kísérik a végső nyugvóhelyre. Tudja – tette hozzá – mi nagyon ragaszkodunk a hagyományokhoz.
Ez a kis történet jutott eszembe, amikor szerdán este és éjszaka több órán át végignéztem Joe Biden elnöki és Kamara Harris alelnöki beiktatását. Ahogyan hivatalos nevén Juniornak nevezték Bident akkor is, ha már elmúlt hetvennyolc éves. Ahogyan kitalálták, hogy First Gentleman-nek nevezzék Harris férjét, hiszen mostanig feleségek, azaz First Ladyk lépték át szép számban a Fehér Ház küszöbét, de férjek még nem. Ahogyan a Capitoliumban, az arlingtoni katonatemetőben betartottak minden évszázados szabályt. Ahogyan a világ legnagyobb hadserege bármiféle modern haditechnika nélkül, korabeli egyenruhákban és korabeli fegyverekkel, korabeli lépésekkel vonult fel, és még csak el sem mosolyodott senki. Ahogyan a fémcsatos családi biblia találkozott egykori festményekkel és ahogyan a világ legjelentősebb tisztségviselői kisiskolások módjára azonnal, pillanatnyi megingás nélkül követték a ceremóniamester utasításait.
Ahogyan mindezzel ötvöződött a mai Amerika. A himnuszt éneklő Lady Gaga extravagáns ruhája, az országos díjat nyert költőlány fantáziadús fejdísz- és fülékszer kollekciója, az egykori elnökfeleségek tökéletes téli kabátjai és az a jó előre megtervezett színkavalkád, amikor a Biden család bevonult a Fehér Házba. Azt hiszem, a leghíresebb divat- és látványtervezők már jó ideje felkészültek erre az eseményre. Hogy legyen mindig amit látni, és nem csupán hallani.
De azért ez utóbbiból is volt bőven. Ahogyan Jennifer Lopez spanyolul mondta el az amerikai alkotmány néhány sorát, ahogyan a farmeres és vastag nadrágcsatos country-énekes a nagy kalapjával egy pillanatra sem ihletődött meg, ha valakihez hozzá kellett szólnia, ahogyan az amerikai kongresszus tagjai fesztelenül beszéltek akkor is, amikor megajándékozták az elnöki párt többek között egy néhány perce készült, tablóméretű digitális fotóval, amelyen magukat keresgélték.
Csak éppen a lehető legváltozatosabb kivitelezésű arcmaszkok tömkelege ne lett volna. De hát ez is, akárcsak a szónoki emelvény állandó törölgetése, a bárhol és bármikor érvényes fegyelmezettségre utalt. Arra, hogy négyszázezer áldozat után, akik megkapták a maguk főhajtását, Amerika túl lesz a járványon. És arra, hogy Biden egységet és újrakezdést meghirdető szavai után már a legelső elnöki rendelkezések is azt ígérik, hogy az Egyesült Államok visszatér arra az útra, amelyet négy esztendővel ezelőtt elhagyott. Saját demokratikus hagyományainak az útjára. Mert ettől vált naggyá.
Elhangzott a román közrádió bukaresti magyar adásában, 2021. január 22-én.
