Az akkumulátorgyárakról, az emberek fásultságáról, megosztottságról és politikai ambícióiról…
– Volt egy estje, amelynek az volt a címe: „Hülyék ellen nincs orvosság”. Akkugyárak ellen van?
– Szerintem nincs, de ez nem azt jelenti, hogy ne kellene tiltakozni ellene, vagy vitát nyitni róla. Egyébként nem látom azt az erőt, ami meg tudná akadályozni a gyárak megépítését. A kormánynak nem áll szándékában, az ellenzék képtelen rá. A civilek túl kicsik és túl kevesen vannak. Nagyon sajnálom, hogy ebbe bele fog törni a bicskájuk, de ne legyen igazam.
– Mit gondol, miért nem érintett meg az akkugyárak ügye annyi debrecenit, hogy a tiltakozásukat ne lehessen lesöpörni?
– Nyilván én is egyfajta Facebook-buborékban élek, de alapvetően azt látom, hogy sok jobboldali érzelmű ember sem örül neki, a csendes tömeg valószínűleg nem szeretné. Viszont ez a kérdés is túlpolitizálttá vált, ahogy a magyar közélet minden szegmense is az. Engem ebben az ügyben nem érdekel a politika, én civilként azért tiltakozom, mert légvonalban három-négy kilométerre lakom attól a helytől, ahova az egyik gyárat tervezik. Ráadásul egy óriási gyárról beszélünk: 3,5 kilométer hosszú lesz. Nem szeretném, ha ez a Godzilla kipufogná magából azokat az anyagokat, amiket az egyébként is túlszennyezett debreceni levegő már nem biztos, hogy elbírna. Ráadásul lehet tudni, hogy akár 40 ezer köbméter vizet is elpárologtathat egy nap. Vajon ez a víz tartalmaz-e majd az egészségre káros anyagokat? És egy ilyen veszélyes gyárat miért kell a lakóövezethez közel telepíteni, miért nem lehet tíz-húsz kilométerrel arrébb? Az már a legkevesebb, hogy mindezt a jó minőségű termőföldön építik. Mi nem értünk ezekhez a kérdésekhez, de attól tartok, hogy azok sem, akik kiadják az engedélyt a gyárra. Szerintem a debreceniek nagy része azért siklik el a dolog felett, mert úgy vannak vele, hogy épültek már gyárak a városban, és ez is olyan lesz, mint a többi. Inkább azon gondolkoznak, miből veszik meg a kenyeret, és hogyan tudnának egy kicsit több pénzt keresni. Magyarországon mindenki fásult.
– Miért?
– Annyira megosztott lett a nemzet, hogy állandóan vitákba keveredünk egymással, és ezt szeretnénk már elkerülni. Az én szűk baráti köröm fele jobboldali érzelmű, és sokszor azon kaptuk magunkat, hogy üvöltözünk egymással, és mindenki mondja az igazát, ami tönkreteszi a hangulatot. Nagyon jól ki lett találva, hogy meg kell osztani a népet, és amíg ők elvitáznak magukban, a politikai vezetés csinálja a saját kis dolgait. Az emberek pedig szép lassan beleuntak ebbe az egészbe, sokan inkább felteszik a kezüket, és elzárkóznak a politikától. Persze elzárkózhatunk, de attól még át fog gázolni rajtunk. Az embereket frusztrálja az is, hogy úgysem tudnak semmit csinálni, ha pedig mégis megpróbálja valaki, elbukik. Ez meg megerősíti a többséget abban, hogy igen, kár volt megpróbálnia, őt is kicsinálták.
– Mire gondolt, amikor azt hallotta a kormánymédiában, hogy áldebreceniek mozgolódnak a tiltakozók között?
– Ezek ugyanazok a baromságok, amiket a plakátokon látni. Az, hogy bennünket áldebreceninek néznek, nem érdekes az ügy szempontjából, itt az lenne a fontos, hogy komoly vita alakuljon ki a gyárról a szakértők között. Például honnan lesz hozzá elég víz Debrecenben, mikor annyira nincsen víz, hogy a tavaink kiszáradtak? És mi lesz Magyarország haszna ebből az egészből? Miért kell felajánlanunk a magyar földet és vízkincset egy idegen hatalom számára? Ráadásul mi csak öszszeszerelő gyár leszünk, a hasznot pedig majd kiviszik az országból. És akkor még nem beszéltünk a hatalmas állami támogatásról, amit majd megkapnak ezek a gyárak. Ezt a közpénzt is a dolgozó emberek béréből vonják le, vagyis igazán illene megkérdezni minket arról, mondjuk, népszavazás formájában, hogy szeretnénk-e ezt. Én józan paraszti ésszel nem találok rá magyarázatot, hogy miért lesz ez jó a debrecenieknek. A legnagyobb probléma a kommunikáció hiánya: meg sem próbálják meggyőzni az embereket. Sajnos már nincsenek normális, kulturált viták, csak az anyázás megy. Ha te kiállsz valami mellett nyilvánosan, holnaptól már pedofil, erőszakoló vagy feleségverő leszel. Nyilván két év múlva ki fog derülni a sajtóperekből, hogy ez nem igaz, csak ez akkor már senkit sem fog érdekelni.
– A debreceni városvezetést megérintette a tiltakozásuk?
– Hát biztos felírták a tüntetők nevét egy papírlapra, és a fejünk fölé írták az ítéletet.
– Bár felszólalt tüntetésen, és paródiadalt is írt az akkugyárról, mondta, hogy a civil oldal felől közelíti meg a kérdést. De nincsenek a civilségnek korlátai?
– Biztosan vannak, de én egyelőre nem vagyok politikus.
– Nincs is ilyen ambíciója? 2017-ben a kutyapárt színeiben indult Zuglóban egy időközi választáson, és tavaly ön volt az arcuk is a közmédiában, amikor ön ment be a választási interjúra.
– Mindkettő csak fricska volt. A közmédiában lehetett volna még több poént elsütni, de ott is próbáltam visszafogni, hogy ne sértsek meg senkit.
– Humoristaként is néha megsért embereket, nem?
– Persze, de az önálló estjeimen nagyon kevés a politika, mert azt látom, hogy a népnek nem feltétlen van igénye erre, nem akarják, hogy ott is megosztottak legyenek. Amíg nincs szó politikáról, addig általában nagyon jól megy a műsor, ha viszont igen, hirtelen olyan lesz, mintha egy háromméteres üvegfalba beszélnék. Leáll a közönség. Ha ezzel viccelek, a nézők egy részét biztosan megsértem, ami nem célom. Sokkal egyszerűbb azokról a dolgokról beszélni, amik velem történnek a mindennapokban, kisebb az ellenállás. Az embereknek ma már az az egyetlen vágyuk, hogy jól érezzék magukat, és azért hívnak minket, hogy kiszakítsuk őket a güriből, a robotból.
– Ez nem megúszás az ön részéről?
– Nem, nekem az a célom, hogy szórakoztassak. Ha én most beleállok egy fideszesbe, akkor ő nem fogja jól érezni magát, pedig ő is kifizette a pénzt. Én meg viccelni mentem oda, nem azért, hogy kitöltsem a bosszúmat rajta. Vagy, ha elmegyek fellépni egy önkormányzati pénzből létrejött falunapra, ahol, mondjuk, a polgármester papíron független, de valójában fideszes, akkor nem biztos, hogy örülnének, ha szétpolitizálnám a műsort. Ugyanakkor a Facebook-oldalamon, ahol ingyenes a tartalom, elmondok olyan sztorikat is, amelyekről az estjeimen nem beszélek. Akinek ez nem tetszik, ott hiába mondja nekem, hogy ne politizáljak, miután ez az én homokozóm, itt az játszik a dömperrel, akinek én engedem. Itt egy kis Bruti-diktatúra van.
– Visszatérve: tehát nem indul a jövő évi választásokon?
– Azt nem mondtam. Ha találunk olyan feladatot, amiben tudok segíteni a kutyapártnak, akkor szívesen megteszem. Én őket inkább civil szerveződésnek tartom, mint igazi pártnak, bár egyre profibbak. Melyik másik párt osztja szét az államtól kapott támogatását a civilek között? A többi párt ezt a pénzt a saját népszerűsítésére költi, egyiknek sem jutott eszébe, hogy inkább visszaadja az embereknek.
– És ez elég a kétfarkúaknak ahhoz, hogy valaha leváltsák a mostani rendszert?
– Ezt a rendszert nem fogja senki leváltani. Vagy magától összeomlik, vagy polgárháború lesz, vagy – mivel az erőszak a magyarokra nem jellemző – marad a tűrés. A mostani rendszer még nagyon jól el fog pöfögni vagy tíz évig. Nyilván attól függ, milyen külső tényezők jönnek, ha lesz egy világválság, akkor lehet, hogy nem húzza ki addig. Hozzáteszem: sokan látják a rendszer hibáját, de sok olyan szavazó is van, akiket kifigurázva „egybitesnek” hívnak. Én egyszerű embereknek nevezem őket, akik kinn vannak a végeken. Ezekhez az emberekhez negyven éve senki nem szólt, de most kaptak öt kiló krumplit, és nem lehet hibáztatni őket, ha emiatt a kormányra szavaznak. Sokan Budapesten ezt nem tudják elképzelni, de én rendszeresen járok vidékre, és látom, hogy nem lehet velük vitatkozni arról, hogy ne Orbán Viktor lenne az isten, mert ő az, aki ezekhez az emberekhez szólt, még ha csak azzal is, hogy adott nekik közmunkát.
– Mennyire nevetnek ugyanazokon a vicceken az emberek, mint, mondjuk, tíz éve?
– A PC-skedéssel átestünk a ló túlsó oldalára, van, amivel nem lehet viccelni. Például Magyarországon a halállal nem szabad viccelni, én mindig megpróbálom, de sosem sikerül. Pedig szeretnék ezzel is foglalkozni.
– Miért?
– Mert mindennel kell viccelődni, miért pont a halállal nem lehet ezt megtenni, mikor szerves része az életnek?! Azt tudom, hogy az elmúlt tizenöt évben nagyon sokszor kimondtam olyan dolgokat a színpadon, amiket nem kellett volna, és visszahallgatva nagyon brutálisnak hangzottak. A viccek viszont csak akkor jók, ha egy ezekre nyitott közönséget kap el az ember.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 27. számának (július 7. – július 13.) nyomtatott változata.
