Az orosz-ukrán háború kirobbanása óta eltelt tíz hónap alatt kiderült, a modern hadviselés szerteágazóbb és bonyolultabb, mint bárki gondolná.
A háború megnyeréséhez nem elég csupán több fegyvert, katonát és tartalékot felhalmozni, uralni kell a narratívát is. A háború kontextusának formálására az egyik leghatásosabb eszköz az internet és a közösségi média világa, ami mára jelentős mértékben átvette a hagyományos orgánumok szerepét. A tartalmak előállítását és terjesztését fizetett trollhadseregek végzik a világhálón, sokszor a titkosszolgálatok mellett. Civilek is aktivizálhatják magukat, bárki csatlakozhat az ukrán IT-sereghez, akinek akár csak egy okostelefonja vagy laptopja van. Az egyszerű megosztásoktól a bonyolultabb hekkelési feladatokig sokféle módon küzdenek az online térben egyelőre erőfölényben lévő orosz virtuális csapatokkal.
Az orosz propaganda terjesztésében több olyan kommunikációs cég is besegít, amely az internetes trollkodás nagyüzemeként működik. Különféle hamis információkat gyártanak, melyek az orosz nagyhatalmi érdekeknek kedveznek – állítja Kiss Andrej, online kommunikációs szakember. „A tartalmak előállítását és terjesztését rengeteg fizetett troll végzi a világhálón. Sokszor a titkosszolgálat kiegészítéseként működnek ezek a »narratívát gyártó szakemberek«. Egy átfogó katonai akcióban részt vehet trollok serege is a megfelelő hangulatkeltés érdekében. Ez a véleménytálalás az idő előrehaladtával egyre erősebben képes terjedni. Ilyen például a megélhetési válság súlyosságának hangsúlyozása. A német állam elleni merényletet szervező csoport mögött is lehetett ilyen.”
Villámháborút ígért Vlagyimir Putyin, ehelyett idegesen böngészheti az időjárás-jelentéseket – Kinek segít a tél az orosz-ukrán háborúban?
Az európai egység megbontása, az ukránok melletti szimpátia megtörése vagy akár a szankciókkal kapcsolatos attitűdök befolyásolása is fontos célja az orosz trollseregnek. „Ez a fajta tartalomgyártás nagy hatékonysággal képes működni, akár álhírekkel is operálnak, ha kell. Professzionális kommunikációs szakemberekről beszélünk, akik megtervezik ezeket a narratívákat és üzeneteket. A terjesztés is részben az ő feladatuk. Nem tudna hatékonyan működni a rendszer, ha csak fizetetlen online trollokból állna kommunikációs gépezet” – mondja Kiss Andrej. Feladatuk az emberek háborúról alkotott véleményének a befolyásolása is. Ezt rendkívül precízen összevágott rövid médiatartalmakkal tudják elérni, melyeken akár orosz hadifoglyok kivégzését is láthatjuk. Persze ezek a videók nem minden esetben a valóságot tükrözik a szakértő szerint.
Bár a lövészárkokban dől el a háború, de fontosságát tekintve felzárkózott mellé a virtuális hadviselés. A fizikai harcokban jelenleg Ukrajna áll jobban, de az online csatatérben összetettebb a kép. „Az oroszok sokkal sikeresebben léptek fel e téren. Míg a valós fronton jelentős mértékben elavult fegyverekkel és taktikákkal harcolnak, addig az online térben a legkorszerűbb eszközöket használják, amivel jelentős sikereket tudnak elérni. Jó példa erre, amikor ideig-óráig ügyesen keltették a hangulatot az energiakrízissel kapcsolatban. Ráerősítettek a gázárak emelkedése miatti pánikra, ami egész Európában megjelent. Legalább két-három hónapon keresztül hatékonyan tudták befolyásolni az európai közbeszédet a helyzet fokozásával” – idézte fel Kiss Andrej.
A nagyhatalmak mindegyike valós fegyverként kezeli a világháló nyújtotta lehetőségeket. A nagy kérdés az, ki mire használja az internetet? Van, aki az információk torzítására, van aki hackertámadásokat hajt végre a virtuális térben, ami irányulhat információszerzésre vagy kulcsfontosságú rendszerek túlterhelésére. A nagyhatalmak általában e kettőt ötvözik.
Az online hadviselésben az ukránokat több ezer hacker segíti a világ minden részéről, ami önmagában is figyelemre méltó virtuális hadsereget jelent. Az egyik legnagyobb online szerveződő csoport az „IT Army of Ukraine” nevet viseli. Egy Telegram-linken folyamatosan toboroznak új tagokat, akik önként csatlakoznak az online térben zajló harcokhoz. Ugyanezen a felületen a munkamegosztás is napi szinten zajlik. Rendkívül sokszínű a tagság, találunk köztük az informatikai szektorban dolgozó profi programozókat, akik minden szabadidejüket a közös erőfeszítésre szánják, de sokan vannak olyanok is, akik nem érzik magukat otthon az informatika világában, ám a közösségi médiában aktívan segítik a dezinformáció terjedésének megakadályozását.
Ukrajna most már gyakorlatilag NATO-haderőt fejleszthet NATO-tagság nélkül – Győzhet-e Ukrajna? Belebukhat-e Oroszország a hódításba? Ki és mikor nyeri meg ezt…
Ennyi ember munkájának megszervezése nem kis feladat. A kommunikációt tekintve az alapító ukrán alelnök, Mikhajlo Fedorov és az őt segítő szakemberek állítják össze a listát, amely az elsődleges célpontokat tartalmazza. Az IT Army tevékenységének sikere nehezen megítélhető, ezt Kiss Andrej is alátámasztja. „Kevésbé kézzel fogható ez a fajta harc, alig rendelkezünk róla információval. A háború elejéig kell visszamennünk ahhoz, hogy az egyik legjelentősebb eredményüket megismerjük. Amikor megkezdődött az invázió, nem csak a fizikai térben, harci eszközökkel nyomultak előre az oroszok, hanem egy átfogó hekkeroffenzíva is kezdetét vette, hogy lebénítsa Ukrajna belső kommunikációs rendszereit, amelyek kulcsfontosságúak a védelem megszervezésében. Ezt a tömeges hekkertámadást sikerrel verték vissza az ukránok, amit nemzetközi támogatóknak is köszönhettek. Nagy valószínűséggel már számítottak és készültek rá, hiszen jóval a fizikai harcok kirobbanása előtt megsokszorozódtak az ellenük indított virtuális támadások. A mostani világ nagy része Ukrajnával szimpatizál, ez is fontos volt a sikeres védekezéshez.” A legemlékezetesebb akcióik közé tartozik még a moszkvai tőzsde elleni támadás, továbbá a Gazprom, a Wagner-csoport, a Sberbank oldalainak túlterhelése, számos más nagy orosz cég mellett.
A kommunikáció megnehezítése és a weboldalak használhatatlanná tétele elsőre nem tűnhet olyan lépésnek, ami változtatni tudna a háború menetén, azonban hosszú távon jelentős forrásokat kell az oroszoknak elvonniuk a támadások elhárítására. Ez önmagában elég ahhoz, hogy hatással legyen a háború menetére. A dezinformáció terjedésének megakadályozásában is nagy erőfeszítéseket tesznek a csoport tagjai, mert ez sokszor nagyobb kárt tud tenni, mint bármilyen hackertámadás.
A hackerek bevetésének is lehetnek olyan veszélyei, amelyekről kevés szó esik. Mivel bárki tagja lehet a virtuális seregnek, elkerülhetetlenül lesznek köztük deviáns alakok, akiket nem kontrollál senki. Könnyen megeshet, hogy ki nem jelölt célpontokat támadnak, ha például egy kórház rendszerét éri túlterheléses támadás, az akár emberéleteket is követelhet. És az ilyen esetért nem vonható senki felelősségre, mert név és arc nélkül, a digitális nyomaikat is eltüntetve hajtják végre.
A hackereknek ugyan nincs katonai rangjuk, de részt vesznek a harcokban. Kiss Andrej szerint
nem lehet civilnek tekinteni őket, főleg, hogy egy állam megbízásából hajtják végre a támadásokat.
Aki csak saját belátása alapján cselekszik, annál a helyzet megítélése bonyolultabb. „Aki végrehajt bármilyen fajta informatikai támadást, azt igenis katonai tevékenységet végző személyként kell kezelnünk. Elsősorban azért, mert napjainkban egy informatikai támadás hasonló károkat tud okozni, mint egy bombázás. Arra sincs biztosíték, hogy a háború befejeztével az ukrán IT-hadsereg megszüntetné a támadásokat az orosz oldalak ellen, ahogy az is kérdéses, hogy a harcok során szerzett tapasztalatokat mire fogják használni a csoport tagjai” – elmélkedik a szakértő.
Mindenesetre ez az alulról szerveződő, korábban példátlan csoportosulás önmagában figyelemre méltó. Azt híhetnénk, hogy a mai individualizált világunkban senkiben sincs annyi szolidaritás, hogy részt vegyen egy ilyen közös projektekben, de a virtuális hadsereg példája rácáfol erre. A megtámadott Ukrajnával való szimpátia pedig nagy mértékben megkönnyíti a toborzást.
Elmosódó frontok
A háború hibrid létét bizonyítja, hogy a világ bármely országából egy laptoppal és internetkapcsolattal bárki aktív részese lehet a konfliktusnak. „A frontvonalak határai teljesen elmosódtak a háború virtualizálódásával. Az online tér nem ismeri a határokat. Teljesen mindegy, hogy valaki egy kijevi metró bunkeréből, egy sanghaji internetkávézóból, egy európai nagyvárosból, vagy a tengeren túlról válik részévé a virtuális hadviselésnek” – írta a Financial Times a jelenségről. Mivel bárki beléphet, ezért az ellenség meghatározása sem egyszerű feladat, amitől sokkal bonyolultabbá válik és talán évekig is elhúzódhat még a háború.
Megjelent a Népszava Szép Szó rovatában 2022. december 26-án.
