A jelentős „újrafelfedezést” a livescience.com tudományos portál adja hírül. Miről is van szó? A Necroteuthis hungarica fajról!
A napjainkban élő vámpírtintahalak (Vampyroteuthis infernalis) az óceánok mély, oxigénben szegény vizeiben élnek, ellentétben a többi tintahalfajjal, amelyek inkább a kontinentális talapzat sekély vizű területeit kedvelik. Kevés vámpírtintahalat találtak kövület formájában, ezért a tudósok nem tudják pontosan megállapítani, mióta él ez az állatfaj az alacsony oxigéntartalmú környezetben.
A kövületen végzett újabb elemzések segítenek megérteni a vámpírtintahalak fejlődéstörténetének eddig ismeretlen, 120 millió évet felölelő időszakát. Világossá vált, hogy az oligocén korban, 23-34 millió évvel ezelőtt, az óceánok mélyén éltek, és már a jura időszakban (145-201 millió éve) alkalmazkodtak az alacsony oxigéntartalmú vizek életkörülményeihez – nyilatkozta Martin Košťák, a prágai Károly Egyetem paleontológusa.
A rég elveszettnek hitt kövületre 2019-ben a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében bukkantak rá a prágai egyetem kutatói, miközben az ősi tintahalkövületeket tanulmányozták.
A vámpírtintahal kövületét Kretzoi Miklós neves magyar geológus, paleontológus és paleontropológus találta meg 1942-ben, aki annak korát 30 millió évesnek becsülte, és a Necroteuthis hungarica nevet adta az új fajnak. (Kretzoi nevéhez fűződik a rudabányai ősi (12-8 millió éves Rudi, Rudapithecus hungaricus) emberszabású leletek feltárása és közzététele, számos világhírű őslénytani élőhely kutatása, régészeti lelőhely csontanyagának feldolgozása.)1956-ban, a forradalom alatt a múzeum leégett, a kövületről pedig sokáig azt hitték, megsemmisült.
„Felemelő pillanat, amikor előkerül valami, amiről azt hittük, végleg elveszett” – mondta az eseményt méltatva Košťák. Košťák és munkatársai pásztázó elektronmikroszkóppal vizsgálták a kövületet, és geokémiai elemzéseket végeztek rajta. Kimutatták, hogy Kretzoi helyesen azonosította a fajt, amely a kalmárok, nem pedig a tintahalak rendjéhez tartozik.
A kövületet körülvevő üledék nem tartalmaz tengerfenékre jellemző mikrofosszíliákat, ami arra enged következtetni, hogy az állat nem sekély vízben élt. Széntartalmának változását elemezve a kutatók úgy vélik, hogy az üledék oxigénmentes vagy alacsony oxigéntartalmú környezetben alakult ki.
Jellegzetesen mélytengeri környezetről van tehát szó. A kövület Budapest környéki lelőhelyét tanulmányozva azt is kimutatták, hogy az élőlény valószínűleg nem maradhatott volna életben az akkori sekély tengerekben. A fosszíliát tartalmazó rétegre települő üledékek ugyanis olyan planktonokat tartalmaznak, amelyek alacsony sótartalmú és magas tápanyagtartalmú környezetben éltek – olyan körülmények közt, amelyekben a napjainkban élő vámpírtintahalak elpusztulnának.
A Monterey Bay-i Kutatóintézet munkatársai megfigyelték, hogy nevével ellentétben, a vámpírtintahal nem vérengző ragadozó. Valójában a fentről alászálló szerves hulladékkal táplálkozik.
