A Caţavencii élclap kiváló főszerkesztője, Doru Buşcu utolsó oldali írásaiban rendszeresen felhívja a figyelmet fontos kérdésekre; szeme éles, bírálata kemény. Lényegtelen kihagyásokkal íme a lap első októberi számának a vezércikke: Dusă e vremea măreţelor curve, persze magyarul.
„Rövid ideig tartott a bolondok öröme. Az EU nyolcvan milliárdja elúszott, Iohannis már nem adja ide. Beszélt közben Ursulával és Michellel, hogy Románia juttatásait tegyék függővé a jogállamiság helyzetétől. Miért mondok Romániát? Azért, mert noha ez a feltétel mind a huszonhét tagállamra vonatkozik, nehezen hihető, hogy bárki merészelné megvonni a a pénzt Németországtól, Franciaországtól, Hollandiától vagy Ausztriától csak azért, mert a nagy francia-német vállalatok a keleti államokban vesztegetnek és lopnak a kormányok cinkosságával, csak mert nagy holland bankok orosz pénzt mosnak, vagy mert nagy osztrák kőolajtársaságok korrupciós ügyleteket bonyolítanak le abban az országban, amelyet bagóért megfosztottak forrásaitól. Iohannis azzal az együgyű lelkesedéssel játssza a csavarhúzó nyelének szerepét, ami az ötvenes évek analfabéta, egyenesen a kapa mellől az ország élére került kommunista minisztereire volt jellemző, akik nem csupán a gazdaságot, az igazságszolgáltatást, a hadsereget és a népet adták át a Szovjetuniónak, hanem a jogot is, hogy megvessen minket.
Ostobaság lenne? Mintha nem elég. Önmagában az ostobaság, akár monomániás formájában is, amit sajtókonferenciákon láthatunk, nem működhet ennyire hatékonyan az ország kárára. Iohannis olyan ünnepélyesen ismételgeti a korrupció szót, mintha az evangéliumból olvasná, ez pedig pont az a jelzés, amit a nagyhatalmak várnak a lakájállamoktól, mielőtt szorítanának a csavaron. A román korrupció mindenütt ott van, a társadalom legnagyobb baja ez, ami ellen fel kell lépni, ez kétségtelen. Csakhogy az eszközöknek törvényesnek és a szándékoknak politikamentesnek kell lenniük.
Romániában a korruptak tizenöt éve csak a PSD köreiből kerülnek ki, mert 2005-től a PSD nem rendelkezett az ügyészségek fölött. 2005-től a titkosszolgálatok fölött sem. És 2005-től a bírók fölött sem volt hatalma. Úgyhogy miután ezek a céhek Basescu alatt törvénytelen megállapodások formájában egyesültek, szekus tevékenységük csak a PSD korruptjait és bűnöseit hozta felszínre, az utolsó kis polgármestertől Nastase és Ponta miniszterelnökökig. A PNL, a PDL vagy a PMP korruptjai és bűnözői, az utolsó kis polgármestertől Basescu államelnökig, majd Iohannis államelnökig kivizsgálatlanul maradtak. Ugyanúgy, ahogy elkerülte a kivizsgálásokat és az ítéleteket Monica Macovei igazságszolgáltató szekusainak hálózata is, ővele az élen.
A korrupció elleni fellépés, amit Iohannis az esze helyén visel: rikító bohózat, a demokrácia ellen felhasznált sztálinista eszköz, egyszersmind a nagyhatalmak rendelkezésére bocsátott alibi a politikai és gazdasági nyomásgyakorlásra, ami nélkül a nagyhatalmak nem lennének nagyhatalmak. (…) A nyugatiak – az EU, az USA – természetéhez tartozik, hogy ilyen nyomásgyakorláshoz folyamodnak. A demokráciával, emberi jogokkal, és törvényekkel átitatott frázisok fedezéke mögül azt teszik, amit mindig is tettek: dominálnak, kizsákmányolnak, kihasználnak, minthogy az a sikerük egészséges biztosítéka.
Mi pedig tárgyalások, megállapodások helyett engedelmességet ajánlunk fel nekik. A szolgalelkűség a berlini, washingtoni politikai támogatásért cserébe rossz üzlet, mert megrontja a demokráciát, a függetlenséget, nincs tekintettel az adófizető polgárokra, és csak egy politikai csoport húz hasznot belőle. (…)
Száz évvel ezelőtt, amikor Románia elveszítette a háborút és területének kétharmadát, a honi politikai osztály mindent megtett azért, hogy a párizsi békeszerződés nyomán egy kétszer akkora országhoz jusson, mint amekkora eredetileg volt. Akkor senkinek nem számítottak a pártok, az üzletek, a kormányok és az ellenzék közti gyűlölet. Akkortól a románok politikai intelligenciája fényesen csillogott egy évszázadon át. Védték az ország határait, de nemzeti méltóságot is, szinte egyenlő félként tárgyaltak a világ nagyjaival. Soha nem látott mozgósítás történt. Vagyonokat költöttek és birtokokat adtak el, hogy pénzelni lehessen a nyugati sajtót, propagandaügynökségek alakultak Bernben, Londonban és Párizsban, konzumnőket fizettek és mulatságokat szerveztek a tábornokoknak, akik a térképeket megvitatták. Egy miniszter szabadkőműves lett, csak hogy beszélhessen a páholyában az angol miniszterelnökkel. Egy királynő elbűvölte Clémenceau-t. Vonattal Bukarestből hozott könnyűvérű hercegnők csapata vetette be a bájait.
Romániát akkor tanult és gyakorlatias emberek vezették, akik ragyogóan közvetítették érdekeit, akik kivívták a nagyhatalmak tiszteletét kitartásukkal, műveltségükkel és hazafiságukkal. Gyakorlatilag a nagy szerencsénk az volt, hogy politikusaink között egyetlen olyan kaliberű sem akadt, mint Klaus Iohannis.”
Fordította Medgyesi Ákos