Elhunyt Schwartz Róbert, a kolozsvári zsidó hitközség vezetője – jelentette be a hitközség a Facebook oldalán. 78 éves volt.
Schwartz Róbert 1944-ben született Kolozsváron. A holokausztot az édesanyjával a házuk pincéjében bujkálva élte túl. A Wikipedia szerint a középiskolai tanulmányait a Brassai Sámuel Líceumban végezte (1962), egyetemi diplomát a BBTE Kémia Karán szerzett (1968), majd 1985-ben elnyerte a kémiai tudomány doktora fokozatot. Szakmai pályáját a kolozsvári Terapia gyógyszergyárban kezdte (1970–73), 1973–2001 között a Gyógyszerkutató Intézet kutatójaként, majd főkutatójaként dolgozott nyugdíjazásáig. Jelentős társadalmi és politikai tevékenysége. Része volt a Kiáltó Szó című szamizdat lap kiadásában és terjesztésében. 1990–96 között az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság elnökségi tagja, a kémia szakosztály elnöke. 1990-től a Hungarian Human Rights Foundation erdélyi irodavezetője, webszerkesztője, az RMDSZ különböző szintű választmányainak tagja, a Szabadelvű Kör platform országos titkára.
Schwartz Róbert 2010 óta vezette a Kolozsvári Zsidó Hitközséget. A nevéhez köthető a holokauszt mártírjai emlékművének a felállítása a Caragiale-parkban, a zsidó deportálták emléktemplomának felújítása a Horea úton, illetve a mellette létesített zsidó kulturális központ alapítása.
„Tisztességes, méltóságteljes és diszkrét ember volt, elkötelezett híve a közösségének és a Kolozsvárra jellemző sokszínű szellemiségnek, megbecsült és elismert személyiség. Hiányát a kolozsvári zsidó közösség erőteljesen érzi” – írja a zsidó hitközség a bejelentésében.
Schwartz Róbert temetése március 23-án, csütörtökön 11 órától lesz a Sólyom utcai zsidó temetőben.
Eckstein-Kovács Péter jogász, volt politikus így emlékezett róla a Facebook-oldalán:
„Meghalt Robi. Dr. Schwarz Róbert. Csoda volt születése. 1944 szeptember elején, a kolozsvári gettosítás után, a náci megszállás alatt született meg, Kolozsváron, zsidó szülők gyermekeként.
Kémikusként, farmakológusként a szakma elitjéhez tartozott. Bátor ember volt: a ceausescu érában szorosan együttműködött a Hámos László nevével fémjelzett HHRF/Magyar Emberjogi Alapítvánnyal.
Évekig szenátori irodámat vezette, kiválóan, a hozzánk forduló emberek iránti nagy tisztelettel és szeretettel.
Egy kicsit muszáj-Herkulesként elvállalta a Kolozsvári Zsidó Hitközség vezetését. Itt is nagyszerűen helytállt, maradandót alkotott, hogy csak a Nagy/Horea úti zsinagóga teljes felújítását, a Kulturális Központ létrehozását vagy a Löwith Egon által alkotott Holokauszt-emlékszobor köztéri felállítását említsem.
Nagyon fog hiányozni.”
