Karriert kezdni egy stagnáló munkapiacon nagy eséllyel egyet jelent a tartós munkanélküliséggel, és életreszólóan meghatározhatja a jövedelmi szintet és az életminőséget. A Washington Post cikke adatok sokaságával érvel amellett, hogy a 2008-as hitelválság után a koronakrízis immár másodszor „nyomorítja meg egy életre” a milenniálisokat.
A Y generációként is emlegetett milenniálisok (akik 1980 – 2000 között születtek) az első igazi digitális korosztály. Úgy tartják róluk, hogy esetükben a mobil és tablet használat szinte egyértelmű, ami elvileg megkönnyíti az elhelyezkedésüket. A gyakorlatban a karrierjük első évtizedében már a második – „egy életre megnyomorító” – világválságot kénytelenek átvészelni, miközben az előzőnek a hatásai sem szűntek meg teljesen, írja a Washington Post.
Miért sínylik meg jobban a krízist a milenniálisok?
Számos statisztika és tanulmány utal arra, hogy a rossz pályakezdésnek életreszóló negatív hatásai vannak – lényegében meghatározzák az illető jövedelmi szintjét és életszínvonalát. A legújabb kutatások szerint a munkába álláskor szerzett „sebek” akár végzetesek lehetnek: az 1980-as évek elején munkába állt kohorszoknál magasabb volt a halálozási arány, mint a pályájukat jobb gazdasági környezetben kezdő társaiknál.
A Berkeley Egyetem professzora, Jesse Rothstein nemrégiben publikált egy tanulmányt a múlt század eleji Nagy gazdasági világválság nyomán kialakult „elveszett generációról”, és ebben megállapította, hogy tartósan alacsony foglalkoztatottság volt jellemző azokra a fiatal főiskolai végzősökre, akik kivételesen rossz gazdasági körülmények között kezdték a karrierjüket. Ha végül találtak is munkát, hosszú évekre leragadtak a gyengébben fizető karrierpályákon.
Friss tanulmányok az Y generációval kapcsolatban ugyanerre a következtetése jutottak: az ezredforduló gyermekei fiatalkorukban rosszabb helyzetben vannak a korábbi generációk tagjainál, kevesebbet keresnek, „kevesebb eszközzel és kevesebb vagyonnal” rendelkeznek. Mindez oda vezet, hogy a fiatal felnőttek már a világjárványt és az azt kísérő gazdasági recessziót megelőzően lemaradtak az élet fő mérföldköveiről.
A milenniálisok ritkábban házasodnak, mint a korábbi generációk egyidősei, később és ritkábban vállalnak gyereket, illetve valószínűbb, hogy továbbra is a szüleikkel élnek. Ez nem újdonság: a nagy világválság idején és közvetlenül utána rohamosan nőtt a hazaköltözött fiatal felnőttek száma. Ugyanez érvényes ma is: a Pew Kutatóközpont szerint több fiatal felnőtt él a szüleivel közös háztartásban, mint a Nagy gazdasági világválság óta bármikor, ahogy az alábbi grafikon mutatja.
Feltételezhető, hogy néhány fiatal azért bútorozott össze ismét a mamával, hogy meneküljön a zsúfolt nagyvárosból a lezárás idején – vagy egyszerűen azért, mert bezárt az egyetemi kollégium -, de sokan feltételezhetően azért tértek vissza a szülői fészekbe – vagy el sem hagyták azt -, mert nem tudják kifizetni a lakbért, hogy saját ház vásárlásáról ne is beszéljünk.