Június 12-én hatályba lép az Európai Unió új Migrációs és Menekültügyi Paktuma, amely a 2015-ös migrációs válság óta a legjelentősebb reformnak számít az európai menekültügyi rendszerben. Az Európai Bizottság szerint az új szabályok célja, hogy egyszerre erősítsék az EU külső határainak védelmét, gyorsítsák a menedékkérelmek elbírálását és igazságosabban osszák el a migrációs nyomásból fakadó terheket a tagállamok között.
A paktumot 2024-ben fogadták el, de a tagállamok két évet kaptak arra, hogy felkészüljenek a végrehajtására. Az Európai Bizottság május 8-án közzétett legfrissebb értékelése szerint az országok többsége jelentős előrelépést tett, ugyanakkor a felkészültség továbbra is egyenetlen.
Az egyik legfontosabb változás, hogy az EU külső határain elfogott, illetve illegálisan belépő migránsok esetében egységes szűrési rendszer lép életbe. A tagállamoknak rövid időn belül el kell végezniük az érintettek személyazonossági, egészségügyi és biztonsági ellenőrzését, valamint rögzíteniük kell biometrikus adataikat az új Eurodac-rendszerben. A paktum emellett jelentősen felgyorsítja a menedékkérelmek elbírálását. Az alacsony elismerési arányú országokból érkező kérelmezők ügyeit a határ közelében működő gyorsított eljárásban kell kezelni. Az ilyen ügyek elbírálására – a fellebbezéssel együtt – főszabály szerint legfeljebb 12 hét áll rendelkezésre. Ha a kérelmet elutasítják, a visszaküldési eljárás is gyorsított formában indulhat meg. Az új rendszer célja, hogy megszüntesse azt a gyakorlatot, amelyben a menekültügyi ügyek gyakran évekig húzódtak, miközben a kérelmezők szabadon mozoghattak az EU területén.
A paktum politikailag legvitatottabb eleme az úgynevezett kötelező, de rugalmas szolidaritási mechanizmus. A korábbi rendszerben a Földközi-tenger térségében fekvő országok – elsősorban Görögország, Olaszország, Spanyolország és Málta – viselték a migrációs nyomás legnagyobb részét. Az új szabályok szerint azonban minden tagállamnak hozzá kell járulnia a teherelosztáshoz. A hozzájárulásnak több formája lehet: menedékkérők átvétele más tagállamoktól, pénzügyi hozzájárulás (át nem vett menedékkérőkként 20 ezer euró), személyzet, technikai eszközök vagy egyéb operatív segítség biztosítása.
Az Európai Bizottság eredeti elképzelése szerint évente legalább 30 ezer ember áthelyezésére kell lehetőséget biztosítani uniós szinten. Azok az országok, amelyek nem kívánnak menedékkérőket átvenni, pénzügyi hozzájárulással vagy más támogatási formával válthatják ki ezt a kötelezettséget. Emiatt Brüsszel a rendszert nem kötelező betelepítési kvótaként, hanem kötelező szolidaritási mechanizmusként definiálja. Az Európai Bizottság májusi jelentése szerint a legtöbb tagállam létrehozta a szükséges koordinációs rendszereket, megkezdte a jogszabályok módosítását és dolgozik az informatikai fejlesztéseken. A jelentés összességében pozitív képet fest: Brüsszel szerint az új rendszer „kulcsfontosságú pillérei” már rendelkezésre állnak.
A Bizottság ugyanakkor több problémára is figyelmeztetett. Több ország késésben van az új Eurodac-adatbázis bevezetésével, nem rendelkezik elegendő befogadókapacitással a határeljárások lebonyolítására, illetve nem fogadta el időben a szükséges nemzeti jogszabályokat. A felkészültség mértéke jelentősen eltér. Egyes tagállamok már a végrehajtás utolsó szakaszában járnak, míg másoknál még alapvető jogi és intézményi kérdések sem rendeződtek. Franciaországban például tavasszal még komoly viták folytak arról, hogy a szükséges törvénymódosításokat sikerül-e időben elfogadni.
Miközben az Európai Bizottság szerint a tagállamok többsége elkészítette és benyújtotta a migrációs paktum végrehajtásához szükséges nemzeti végrehajtási tervet (National Implementation Plan – NIP), Magyarország nem tett eleget ennek a kötelezettségnek. A nemzeti végrehajtási tervek kulcsszerepet játszanak az új rendszer bevezetésében: ezekben a tagállamoknak részletesen be kellett mutatniuk, miként alakítják át menekültügyi eljárásaikat, hogyan készülnek fel az új határszűrési szabályokra, milyen informatikai fejlesztéseket hajtanak végre, és hogyan biztosítják a paktum által előírt kapacitásokat. A magyar kormány ugyanakkor kezdettől fogva elutasította a paktumot. Magyar Péter miniszterelnök és a kormány több tagja többször kijelentette, hogy Magyarország nem fogadja el a paktumot, arra azonban nyitott a Tisza-kormány, hogy támogassák más országok határvédelmét, ami a szolidaritás egyik formája. Ez azonban kevés, ha Magyarország nem biztosítja a határkapacitást, a szigorú ellenőrzést, a migránsok regisztrálását, akkor uniós jogot sért.