Brüsszelről, Budapestről és a kormány „eszetlen” új beruházási törvényéről
Létezik-e még MSZP? Mit gondol Vitézy Dávid budapesti vezetéssel kapcsolatos kritikájáról? Miért nem tudja komolyan venni Lázár Jánost? Interjú Tüttő Katával, Budapest városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettesével, aki a szocialisták EP-listavezetője is.
– Brüsszel jobb hely Budapestnél?
– Nem, Budapest a legjobb hely.
– Akkor miért vágyik oda?
– Most is szinte minden héten kijárok egy napot dolgozni, miután az EU önkormányzati parlamentjében vagyok képviselő. Ez az a testület, ahol polgármesterek és választott képviselők ülnek, itt szereztem mandátumot 2020-ban, de már előtte is dolgoztam ott póttagként, és mindig is klíma- és energiaügyekkel foglalkoztam. Az volt a közösségem kérdése, hogy hol tudok a leghasznosabb lenni a jövőben, és azt látom, a képességeimet kint tudnám a leginkább kamatoztatni. Sok a feladat az unióban, most a források hazahozatala a legnagyobb kérdés, szeretnék ezért dolgozni. Saját fejlesztési forrásai nincsenek az önkormányzatoknak, mert minden az állami kasszába folyik be, ezért élet-halál kérdés, hogy megérkezzenek a kohéziós pénzek.
– Az uniós pénzek hazahozatala elsősorban a kormányon fog múlni. Ön milyen gyakorlati vállalást tud tenni, ami ellenzékből is megvalósítható?
– Magyarország érdeke, hogy a kormány megtalálja az unióval a közös hangot. Ehhez az is kell, hogy a nagy pártcsaládokban is megtaláljuk a közös pontokat. Nekem az Európai Szocialisták Pártján belül van dolgom, Magyarországnak kell barátokat keresnem. Célom megmutatni a többi tagországnak, hogy Magyarország az unió szövetségese. Vállalom azt is, hogy igyekszem annak a már létrejött csatornának az átmérőjét növelni, amelyen keresztül közvetlen uniós források érkeznek az önkormányzatokhoz.
– Egyáltalán létezik még MSZP?
– Hogyne létezne. Az MSZP stabil politikai közösség, nem csak beszélünk, mindig vállaltuk a felelősséget is a vezetésben. Most is részt veszünk helyi közösségek kormányzásában vidéken és a fővárosban is. Azt kérem a választóktól, hogy a 20 éves önkormányzati teljesítményemet nézzék, ezen belül is kiemelten az elmúlt 4 év főpolgármester-helyettesi munkáját. Én vagyok az a politikus, aki vállalja a népszerűtlen, de előrevivő, felelősségteljes döntéseket. Amikor még szó sem volt háborúról, de az energiaválság jelei már látszottak, mi voltunk azok, akik kiálltunk, és azt mondtuk: spórolni kell. Arról beszélni sem népszerű téma, hogy a mostani vízügyi rendszer fenntarthatatlan, de vállaltam, mert kell a jövőről is gondolkodni, az utolsó pillanatban vagyunk. Ha a jelentős profitot termelő nagyvállalatok kiveszik a korrekt részüket a vízhálózat fenntartásának díjából, még megelőzhetők a súlyosabb vízügyi gondok.
– Hány mandátuma lehet az MSZP-nek?
– Nem foglalkozom mandátumbecsléssel, közvélemény-kutatásokat sem olvasok, a munkámat végzem.
– Mit tud ön, amit Dobrev Klára, Donáth Anna vagy Jávor Benedek nem?
– Nekem nem az a célom, hogy ők ne jussanak be az EP-be, azt szeretném, ha minél több ellenzéki képviselő lenne bent.
– Ha nem jut ki, maradna főpolgármester-helyettes?
– Én a mostani feladatra fókuszálok, EP-mandátumot fogok szerezni.
– Gyakran kritizálja a kormány az EU-t, ezek közül van olyan felvetés, amivel egyetért?
– Nem követem a kormány kommunikációját, mert nem tartom őszintének. Ha valaki nem azt csinálja, amit mond, az engem onnantól nem érdekel.
– De lát olyan területet, amelyen az uniónak érdemes lenne változtatnia?
– Egy folyamatosan változó világban próbálnak az európai országok közös megoldást találni, mert egyedül kevesek vagyunk. Nyilván jobb lenne egy rugalmasabb, gyorsabban reagáló rendszer, de másrészről én egyáltalán nem vagyok a bürokrácia ellensége, mert hihetetlen biztonságot is nyújt a közösségnek.
– A kormány folyamatosan arról beszél, az EU „migránsgettókat” hozna létre, és kötelezően szétosztanák a bevándorlókat. Erről mit gondol?
– Nem szeretnék sem migránsgettókat, sem szétosztási mechanizmust, de nagy szakadék van a között, amit a kormány mond, és ami a valóság.
– Az viszont tény, hogy Magyarország déli határán olykor tényleg nagy a migrációs nyomás.
– Ezekre a kérdésekre a kormányok adnak válaszokat, a miniszterelnökök döntenek az Európai Tanácsban, nem pedig az európai képviselők.
– Az elmúlt évek munkáját értékelve ön hányast adna a budapesti vezetésnek?
– Nem szoktam részt venni ilyen játékokban. 2019 novemberében nem sokan fogadtak arra, hogy egy ilyen sokszínű koalíció életképes lesz, de sikerült, és működik a város. Például megvédtük a közszolgáltatásainkat, emeltünk a béreken, nemet mondtunk a csoportos létszámleépítésekre a válságok alatt, és a jövővel is foglalkoztunk, születtek új stratégiáink, részvételi költségvetést alkottunk.
– Vitézy Dávid azzal kritizálta a kormányt és Budapest vezetését is, hogy „minden érezhető ambíció és vízió eltűnt a város valós (…) fejlesztése mögül”.
– Ez egy csúnya csúsztatás, Vitézy Dávid pontosan ismeri a stratégiáinkat. Van stratégiánk a budapesti közlekedés, a város, a zöldfelületek és a rozsdaövezetek fejlesztésére is, de gondolkozunk az agglomerációban is. Azért izgalmas, ahogy Vitézy Dávid fogalmaz erről, mert ő is aktívan részt vett abban, hogy a budapesti fejlesztések kikerüljenek a fővárosiak felelősségi köréből, erről szólt a Budapesti Fejlesztési Központ. Azóta ez az intézmény már nem is létezik. A mi tragédiánk, hogy a budapestiek által befizetett minden adó az államhoz folyik be.
– Ha meglenne a pénz, mi lenne az a három legfontosabb beruházás, amit tíz éven belül megcsinálnának?
– Az egyes metró felújítása és meghosszabbítása, a kocsik öregek, még körülbelül tíz év van bennük, ezért mielőbb bele kell kezdeni a felújításába. Annak nagyon örülök, hogy a kormány rákosrendezői terveiben szerepel a meghosszabbítás. Ezenfelül bele kell kezdeni a Petőfi híd felújításába, de ott a Népliget is, amely zöldfelületként óriási lehetősége és adóssága is a városnak.
– Létrejött a Lázár János vezette Állami Beruházási Érdekegyeztető Tanács, amelynek tagja a főváros is. Ez segíteni fogja a kormány és Budapest közti kommunikációt?
– Amióta Lázár János kivégezte a panelprogramot, nem tudom őt komolyan venni. Nem láttam még tőle olyan dolgot, amit megcsinált, és koherenciát sem látok a cselekedeteiben. Az új építési és beruházási törvény pedig egy eszetlenség: e szerint minden olyan települési beruházást az országban, amelyben állami vagy uniós pénz van, Lázár Jánosék fognak megcsinálni.
– Mármint amiben legalább ötven százalék állami vagy uniós forrás van.
– A gyakorlatban ez minden beruházásra igaz. Azt elhiszem, hogy kistelepüléses beruházásoknál jó, ha van állami kompetencia, mert sokan szakemberhiánnyal küzdenek, de Budapestnek van saját projektmenedzsment-cége, amely még metrót is tud építeni. Ráadásul Lázárék egy olyan rendszert terjesztettek ki állami szintre, amellyel eddig egy szűk területen kísérleteztek sikertelenül. Ezt Nemzeti Fejlesztési Programirodának hívták, és az uniós forrásokból megvalósuló víz- és csatornaberuházásokat menedzselték így. Budapesten ennek az lett az eredménye, hogy a XVII. kerületi fideszes polgármester szeretett volna csatornázni, amit támogatott az előző városve-zetés és mi is, az unió adott hozzá pénzt, de ez az állami cég addig húzta az időt – ugyanis csak ők írhatták ki a közbeszerzést –, amíg végül a beruházás ellehetetlenült.
– Feszültség volt a kormány és a főváros között amiatt is, hogy Budapestnek áron alul kell vizet biztosítania az agglomerációnak. Mekkora a mínusz?
– Kezdjük azzal: sosem akartuk elzárni a csapokat az agglomeráció felé, ilyet senki nem is mondott. A veszteség minden átadási ponton más. Például a magyar állam arra kényszerít minket a dunakeszi átadási ponton, hogy mi adjuk nekik köbméterenként 47 forintért a vizet, ők meg 200 forintért továb-bítják a lakosságnak. Pedig a gazdasági szereplőkkel – és az állami szolgáltató is annak számít – meg kellene fi zettetni a víz árát. Ehhez képest gyógyszergyáraknak, autómosóknak, erőműveknek kell tíz évvel ezelőtti áron vizet adnunk, miközben ők óriási profi tot termelnek. A Fővárosi Vízműveknek csak ebben az évben tízmilliárd forintos vesztesége van. Most úgy tűnik, küzdelmünk eredményeképpen új vízdíjakat fognak kihirdetni a gaz-dasági szereplőknek, és ez vissza-húzza a szakadék széléről a vízszolgáltatókat. Ám az árszabályozás sem fogja megoldani azt, hogy nulla forint jut csőrekonstrukcióra. Pedig csak a fővárosban évente 70 kilométernyi csövet kéne cserélni. A kormánynak le kellene ülnie Budapesttel, a településekkel, és letenni egy harminc évre szóló vízbiztonsági tervet.
– Meg fogja kapni a főváros a hatmilliárdot a Lánchídra?
– Nem tudom, a kormány legutoljára mivel indokolta, hogy nem küldték még el a pénzt, de tény, hogy legalább hússzor ígéretet tettek arra, hogy meg fogjuk kapni. Lázár minisztériuma ezt meg tudná oldani. A legszebb, hogy arról a 6 milliárd forintról beszélünk, amit a főváros áfaként befizetett a költségvetésbe a hídfelújítás miatt, mindössze ezt kellene visszautalniuk.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 50. számának (december 15–21.) nyomtatott változata.
