Jóval lőtávon belülre értek az Oroszországba múlt héten betörő ukrán alakulatok a kurszki nukleáris telephez, ahol a működő reaktorpár mellett egy épülő atomerőmű technológiai és műszaki értelemben vett sűrű területe is sorsa beteljesedését várja. A Roszatom riasztotta már a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget, de valószínűbb, hogy nem a Bécsből küldött intelmek fogják megállítani az offenzívát.
Olekszandr Szirszkij tábornok, Ukrajna legfelsőbb katonai parancsnoka augusztus 12-én, hétfőn este Telegram-csatornán jelentette be, hogy az ukrán erők aktuálisan ezer négyzetkilométernyi részt tartanak ellenőrzésük alatt az oroszországi Kurszki területen. Ez az első alkalom, hogy egy magas rangú ukrán katonai tisztségviselő nyilvánosan kommentálta a nagyjából egy hete megindított ukrán offenzívát és előnyeit. Szirszkij többek között azt mondta, hogy „a harcok tulajdonképpen az egész frontvonalon folynak. A helyzet az ellenőrzésünk alatt áll.”
Az ukrán csapatok augusztus 6-án hajnalban törtek be Oroszországba: több irányból érkezve gyorsan lerohanták a könnyűfegyverzetű, inkább határellenőrzésre, mint fegyveres összecsapásra felkészített orosz csapatokat és építményeket, és Kurszk irányába haladva egymás után vonták ellenőrzésük alá a stratégiai létesítményeket és településeket. Öt nappal később az orosz védelmi minisztérium ugyan azt állította, hogy megállították az ukrán betörést és támadást, és alig tíz-tizenöt kilométeres sávot érint csupán az orosz határsávban, de ekkor már nyilvánvaló volt, hogy egészen más a helyzet. Pénteken háromezer, hétfőn viszont már 180 ezer civil evakuálásáról szóltak a hírek, majd hétfő délben 28 orosz település feletti ukrán ellenőrzésről érkezett jelentés, és a korábban orosz részről néhány száz fősre saccolt behatolói létszám is több ezerre nőtt.
Az amerikai Háborús Tanulmányok Intézete (Institute for the Study of War, ISW) hadászati és védelmi agytröszt szombat este kiadott friss jelentése már azt is közölte, hogy nagy hiba volt alvó frontvonalként kezelni az oroszoknak e térséget, mert így nem rendelkezik a megindított támadáshullám elleni védekezéshez szükséges katonai erőforrásokkal. Azt valószínűsítették, hogy Kurszkot és környékét zömében hadköteles határőrökből, más regionális erők elemeiből, illetve „alacsonyabb prioritású ukrajnai frontterületekről átcsoportosított” egységek védik. Ezt a feltevést a független orosz IStories riportja azonnal megerősítette: egy orosz felderítőtiszt helyi ismerteire, tapasztalataira és magyarázatára épülő cikkben az áll, hogy a gyors ukrán előrenyomulás oka az orosz katonai alakulatok elbizakodottsága, illetve harci és taktikai trehánysága. A Financial Times helyszíni riportjában szereplő ukrán katonák hétfőn biztosak voltak abban, hogy még mindig a régió fővárosa, Kurszk felé tartanak.
Kurszk: a legnagyobb lehetett volna
Az orosz történelemben fontos viszonyítási pontot jelentő Kurszk a térség központja. Az ukrán határtól száz kilométerre sem lévő, négyszázezres lélekszámú város fontos orosz vasúti, légi és közúti, politikai és gazdasági csomópont, a Moszkva–Belgorod észak–déli tengely közepén a Voronyezs felé vezető főút (E38) egyik legfontosabb állomása. Meghatározó jelentőségű a kurszki műszaki és mezőgazdasági egyetem, de az is, hogy a város közelében egy komplex nukleáris ipari centrum épült ki. Kurszktól 42 kilométerre, az orosz atomipar atyjáról elnevezett településen, Kurcsatov mellett található a kurszki atomerőmű.
A nukleáris telep a hetvenes évek óta atomerőművi terület. Ha minden az ígéretek szerint, időben megépült volna, akkor ma Kurszké volna a világ legnagyobb atomerőműve. Aktuálisan két régi típusú (RBMK) nukleáris blokkot üzemeltetnek, de az 1000 MW-os blokkokból dolgozhatna akár hat is. Négyig jutottak, de kettőt már le kellett állítani (a Kurszk 1.-et bő három éve, a Kurszk 2.-t pedig év elején kapcsolták le), kettőt pedig (a Kurszk 5. és 6.) nem sikerült befejezni, bár elkezdték építeni a nyolcvanas évek közepén. A beruházásokat a kilencvenes évek elején előbb felfüggesztették, majd törölték, illetve a Kurszk 5.-ről a Roszatom végül csak 2012 februárjában mondott le, amikor a továbbfejlesztett RBMK-építési projekt már hetvenszázalékos készültségi szinten is túljutott. A kormány nem adott pénzt a befejezésre, pedig a Duma energetikai bizottsága nagyon-nagyon javasolta.
De van itt nemzetközi definíció szerint is építés alatt álló atomerőmű-projekt. Az új atomerőmű Paks II.-höz hasonlóan kétblokkos VVER-1200-as blokkokat kap, a Kurszk II.–1. és II.–2. azonban a Magyarországra ígértnél fejlettebb és nagyobb (1225 MW teljesítményre képes) lesz. Majd ha elkészül.
A Kurszk II.-projektről az Energiaklub építés alatt álló atomerőművekről szóló éves jelentése többet is elárul: az eredeti elképzelés szerint e két új blokkal addigra kellett volna elkészülni, amikor a két legöregebb reaktort (Kurszk 1., 2.) kivonták a termelésből. Ám a több mint hat éve építeni kezdett Kurszk II.–1.-ről előre tudták, hogy nem készül el 2021-re. Nem meglepő, hogy a 2019 óta épülő Kurszk II.–2. is erre a sorsra jutott. Az már inkább, hogy a Roszatom az eredetileg tervezett 2022-es üzembe helyezési cél után a későbbre módosítottakat sem tudta tartani. Nemrég már a 2031-es üzembe helyezés lehetőségét sem zárták ki az elemzők, pedig az építkezés folyamatos. Vagyis mostanáig az volt.
A jelentős csúszás magyarázata lehet – ahogy a norvég Belladona jelentésében szerepel –, hogy az Oroszországban már üzembe állított VVER-1200-as reaktorok nehezen javítható műszaki problémákkal szembesülnek, amit eleve el kellene kerülni az épülő infrastruktúrában. A Kurszk II. ráadásul átdolgozott, ráncfelvarrt VVER-1200-as reaktort kap, ami leginkább modernebb vezérlést és diagnosztikát, illetve továbbfejlesztett biztonsági rendszereket jelent, ez pedig azt a kellemetlen helyzetet, hogy a korábban e technológiákat nyugati forrásból beszerző Roszatomnak (a szankcióknak köszönhetően) Kínából és Indiából kell megpróbálnia pótolni, ám a rizikók mellett mindez további drágulással jár.
Megijedtek-e már az Roszatomnál?
Az atomerőmű építése az ukrán betörést követően – legalábbis egyes híradások szerint – azonnal leállt. Amikor az orosz erők harcba keveredtek Szudzsa szélén az ukránokkal, bezárták a kurszki atomerőmű bejáratait. Erről ugyan a moszkvai kormánypropagandát (és ukránellenes uszítást) is bevállaló Bloknot írt először, de az IStories nem sokkal később lényegében megerősítette az állítást, amikor közölte, hogy Oroszország a létesítmény védelmére készül.
A Bloknot szerint az építkezésen mindent áramtalanítottak, az építőmunkások el is hagyták már a telepet; az IStories arról értesült, hogy az atomerőmű vezetése nyaralást és a gyerekek evakuálását tanácsolta a dolgozóknak, és hogy a Kurcsatovban élő és dolgozó munkások egy része az ukrán támadás másnapján már nem állt munkába, otthagyta az építkezést. A létszámcsökkenést megerősítette a Roszatom is. Ahogy azonban az orosz–ukrán háború más eseményei kapcsán, úgy most is érdemes nem készpénznek venni az értesüléseket. A pontos forrásmegjelölés nélkül kiadott cikkek állításait és a kurszki bejelentések valóságtartalmát igazolni igyekvő Kijev Independent eddig például nem járt sikerrel ez ügyben.
Az azonban biztosan megtörtént, hogy péntek este a Roszatom első embere Bécsbe telefonált és nemzetközi segítséget kért.
Halló, Rafael? Itt Lihacsov!
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) péntek este kiadott egy közleményt, amelyben az atomerőmű fizikai épségének biztosítására, ennek elengedhetetlenségére emlékeztette a szemben álló feleket, és arra, hogy ez a feltétel az atomerőmű elhelyezkedésétől függetlenül, mindenhol érvényes. Mint később kiderült, a dokumentum azután született, hogy Alekszej Lihacsov, a Roszatom főigazgatója hivatalos telefonhívást intézett Rafael Grossihoz, az IAEA vezetőjéhez. A beszélgetést a Roszatom sajtószolgálata csupán konzultációknak nevezte; az erről vasárnap délután kiadott Roszatom-közleményben pedig Lihacsov már hangsúlyozta, hogy – ahogy Grossinak is elmondta – az ukránok akciója az egész világ atomenergia-iparának fejlődésére is közvetlen veszélyt jelent.
„Jelenleg továbbra is fennáll az ukrán fegyveres erők atomerőművek elleni támadásainak és provokációinak valós veszélye” – olvasható a Roszatom közleményében, ahogy az is, hogy „ez az akció aláássa az atomenergia-ipar egészébe vetett bizalmat”. Az nem kérdés, hogy egy atomerőmű háborús helyzetben és övezetben miért jelent kiemelt kockázatot, ugyanakkor Lihacsov érvelése gellert kap Zaporizzsja miatt – az ukrán erőmű erőszakos orosz megszállása és katonai területté alakítása éppen azt példázza, amitől Lihacsov Kurszk kapcsán (látszólag) fél.
A kémény fekete füstje
A nemzetközi hírcsatornákon is megjelent egy kép, amely szerint vasárnap a zaporizzsjai erőmű egyik hűtőtornyából fekete füst száll fel. Ez találgatásoknak adott alapot. Az biztos, hogy az erőműnek mind a hat blokkja áll, a hűtőtornyok pedig – üzemszerű működésükből adódóan is – legfeljebb sűrű fehér füstöt, vízpárát képesek eregetni, feketét csak emberi beavatkozásra. Az orosz források verziója az ukrán dróntámadásról elvileg nem kizárt, de ennél reálisabb az a spekuláció, hogy az oroszok valójában gumiabroncsokat (illetve más, így feltűnően égethető anyagokat) hordtak össze és gyújtottak fel a torony belsejében. Az mindenesetre árulkodó, hogy az IAEA az esetre reagálva nem is foglalkozott a dróntámadás-verzióval, és kizárta a nukleáris szennyezés lehetőségét, vasárnap pedig a TASZSZ a Roszatomra hivatkozva közölte, hogy a tüzet eloltották.
Az ukrán dróntámadásokról szóló információk lehetnek igazak, ahogy a pénteki, kurcsatovi nagy áramkimaradás is lehetett valódi, ám így elég furcsa helyzetet teremt, mivel akkor, amikor állítólag komoly riadalmat okozott, hogy rakétatörmeléket találtak az atomerőmű és a radioaktívhulladék-feldolgozó komplexum területén, a Roszatom a kurszki védelmi intézkedésekről nem, de egy százfős oktatási szemináriumról beszámolt, amelyet az erőmű igazgatója, Alekszander Uvakin nyitott meg, ecsetelve, hogy az oktatás, az új ismeretek és a kompetenciák bővítése a modern ember feladata.
Ez az esemény és híradás aligha történhetett volna meg közvetlen ukrán katonai jelenlét, dróntámadás vagy fegyveres közelség esetén. Ráadásul az aktív blokkok (2×1000 MW) zavartalanul üzemelnek.
Rácz András: Az ukránok nem hülyék!
Az ukrajnai eseményeket elemző és követő Rácz András szerint a kurszki atomerőmű ugyan valóban nagyon érzékeny objektum, de az ukránok nem fogják megtámadni vagy megpróbálni elfoglalni. Az Oroszország-szakértő szerint a földrajzi viszonyok nem teszik lehetővé az erőműtől jelenleg 30-35 kilométer távolságban lévő ukrán csapatok további gyors előrenyomulását. Ez mostantól azért is lassulni fog, mert az orosz csapatösszevonásokon túl nagyszámú tüzérség érkezése várható. Ráadásul az erőmű az ukránok számára a kulcsfontosságú E38-as országúton túl van, márpedig ezt a Lgov–Kurszk közti utat az oroszok logisztikai és hadászati okokból „nem hagyhatják ukrán kézre kerülni” – tette hozzá.
Úgy véli, hogy az elvi lehetőség már az ukrán betörés előtt is megvolt az erőművi terület, az aktív blokkok mellett az épülő reaktorok, illetve az ott felhalmozott technológia, műszaki eszköz és emberállomány megtámadására drónokkal vagy rakétákkal. Az ukrán drónok több mint ezer kilométer távolságban támadnak meg és találnak el orosz katonai reptereket – a kurszki létesítmény korábban is kevesebb mint száz kilométerre volt az ukrán határtól. De megvan az oka annak, miért nem ért még egyetlen ukrán támadás sem orosz nukleáris létesítményt.
„Az ukránok nem hülyék. Számukra a háborús PR szempontjából pozitív, hogy Zaporizzsija orosz megszállása egy nukleáris létesítményt veszélyeztet. Ha az ukránok belelőnének a kurszki atomerőműbe, ez az előny elveszne” – mondta Rácz András. Hozzátette: az orosz területre betörő ukrán alakulatoknak nincs olyan fegyverük, amellyel komoly kárt tudnának tenni az atomerőműben. Az elemző biztos abban, hogy az ukrán offenzíva célja nem Kurszk városa vagy a kurszki atomerőmű volt, hanem az, hogy rákényszerítsék az oroszokat, hogy elvonjanak bizonyos erőket Donbászból. A mindenkit meglepő ukrán siker azonban bizonyítja, hogy Oroszországnak nincsenek nagy tartalékai.
A gázzal mi lesz?
Az atomerőművel ezek szerint valószínűleg nem lesz probléma. Ha rövidesen valóban megerősödik az orosz védelem, és tényleg elkezdik kiszorítani az ukránokat a területről, gyorsan kialakulhat egy másik konfliktus. Az offenzíva részeként múlt pénteken az ukránok bevonultak Szudzsába, ahol a közeli frontvonalat meghazudtolóan ép és szinte érintetlenül maradt várost találtak. Az itteni gázátadó állomás most az orosz gáz utolsó köldökzsinórja Európához; itt fut az a vezeték, amelyen keresztül életben maradt a kereskedés.
Egyelőre a gázátadó állomáson továbbra is „rendben zajlik az orosz gáz továbbítása Ukrajna felé”, de az aktuálisan napi 37–42 millió köbméter gázt továbbító rendszer jövője kockázatos. Ha az európai gáztárolók heteken belül tele lesznek télre (legalábbis az oroszoktól vásárolt gázmennyiséget illetően), már nem garantált az ukránokat visszatartó erő sem; egyáltalán nem biztos, hogy a visszavonulás képes lesz érintetlenül hagyni a szudzsai transzferállomást.
Egy energiaipari szekértő a Szabad Európának elmondta: „Kérdéses, hogy a Gazprom-állomás elfoglalása a fő vagy csak amolyan mellékcél volt-e az ukránok számára. Abban a folyamatban, amiben először a Lukoil olajával kezdtek játszadozni, Szudzsa minden bizonnyal növelni tudja az ukrán zsarolási potenciált. Ha ezek mégis csak véletlenül rendeződtek egymás mellé, akkor is igaz, hogy az atomerőmű fenyegetettsége – ahogy az elfoglalt gázinfrastruktúra sorsának kezelése is – biztosan nem segíti a deeszkalációt.”
Szabó M. István a Szabad Európa budapesti szerkesztőségének külsős újságírója. Szakmai díjakat nyert az Élet és Irodalom és a Magyar Narancs munkatársaként. 2011-től dolgozott a hvg.hu, a HVG, majd a Napi.hu újságírójaként; egyetemen is oktat.
„Copyright (c) 2020. RFE/RL, Inc. Az újraközlést engedélyezte: Radio Free Europe/Radio Liberty, 1201 Connecticut Ave NW, Ste 400, Washington DC 20036.”
