– Ezt is megértük, Póli!
– Mit értünk meg, Józsi?
– Most már nem kell, hogy pirostojást fessél, Póli!
– Miért nem kell, ha eddig mindig kellett, te, Józsi?
– Mert téged már nem öntöz meg senki, Póli!
– Hát az idén nem jön az a gyermek, amelyik a tavaly is megöntözött, Józsi?
– Nem jön, mert a szülei őt is elvitték epret szedni Spanyolba, Póli!
– Azt mondták be, hogy ezeket mind elzavarják onnan, mert lopnak, Józsi!
– Ide hiába zavarják, mert itt már nincs mit lopni, Póli!
– Úgy rémlik, mintha lenne itt valahol egy törött ekevasunk, Józsi…
– Volt, mert eldugtam, hogy legyen egy darab emlékünk a múltból, de hogy el ne lopják, azt is odaadtam, Póli!
– Jól tetted, hogy odaadtad, nekünk már emlék sem kell, Józsi!
– Neked nem kell, mert te egész életedben csak szórtad az emlékeinket, Póli!
– Csak egyet mondj nekem, amit érdemes lett volna megtartani, Józsi!
– Ha nem volna nekem ez a vészes elbutulásom, mondanék többet is, Póli!
Forrás: a szerző Facebook-bejegyzése, káfé főnix
