Fotó: Európai Parlament/Philippe Buissin)
Szomorú szívvel olvastam az ELTE állásfoglalását Orbán Balázs doktorija ügyében, mert úgy véltem, hogy talán még van némi tartás bennük, elvégre egy professzor (Polyák Gábor) kikérte magának ezt a skandalumot. Sajnos más professzorok nem csatlakoztak, sőt mindenki hallgat, mintha semmi köze sem lenne hozzá. Ég az arcom a szégyentől, hogy egykori munkahelyem ilyen megalkuvó, lapító emberekből áll. ELTE-s gyakorló gimnáziumban érettségiztem, a TTK-n szereztem diplomát, és húsz évig voltam itt vezető oktató. Már a tanártüntetések alatt világossá vált, hogy alig van, aki szót emelne a sorozatos igazságtalanságok ellen. Alig néhányan vettek fel kockás inget, hogy kifejezzék a szolidaritásukat.
Amikor az akadémiai kutatóhálózat leválasztása megtörtént (a derekasan harcoló Lovász egyedül kevés volt), az új elnök megnyugtatott mindenkit, hogy majd ő visszaszerzi az elveszett kutatási intézményeket, mert ő jó kapcsolatban van a miniszterelnökkel. Hiába nagyszerű kutató az akadémiai elnök, a demokráciáról fogalma sincs. Ezek Kádár-rendszerbeli reflexek. Így nem működik egy demokrácia. Így a diktatúrák működnek: a jól beágyazott erős emberek mindent el tudtak intézni, lett pénz, paripa, fegyver. De ha csak jó voltál, az többnyire nem volt elég.
Kollégák, hol a gerinc? – kiakadt az ELTE tanszékvezetője Orbán Balázs doktori védése miatt – Polyák Gábor az ELTE egyetemi tanáraként kikéri magának, hogy Orbán Balázs ebben az intézményben szerez PhD fokozatot.
Az Orbán-doktori problémát tekintve az i-re a pontot az Akadémia elnöke tette föl, amikor kifejtette az álláspontját az egyetem és a kutatás szabadságáról, szuverenitásáról. Erről Arany János A hamis tanú című balladája jutott eszembe:
Állj elő, vén Márkus! vedd le a süveget,
Hadd süsse a napfény galamb-ősz fejedet;
Tartsd fel három ujjad: esküdjél az égre,
Atya, fiú, Szent-Lélek hármas istenségre:
Hogy az a darab föld, a melyen most állasz,
Nem tarcsai birtok, – ladányi határ az.
Vén Márkusnak esküdni kellett, de előtte egy-két vödör ladányi földet tett a lába alá, mert azt hitte, hogy így nem lesz hamis az eskü. De így is az lett.
Hiába látszik igaznak az érvelés az egyetemi szuverenitásról, mert ez bizony tarcsai birtok, bármit mondanak is. Az egyetemek már rég nem szuverének, a kutatás szabadsága sanda mellébeszélés, mert akkora a pénztelenség, hogy komoly kutatások csak ott folyhatnak, ahol a vezetők jól be vannak ágyazva a NER-be, ha elvtelenül tolják a rezsim szekerét. Ha nem tiltakozol a felháborító döntések ellen, akkor tolod a szekeret. Nem lehetsz kívülálló, nincs semleges út. A tétlenség állásfoglalás a rossz ügy mellett.
Így volt ez már a Kádár-rendszerben is. Neves professzorok beszéltek zagyvaságokat (például hétköznapok forradalmisága), tudományos rangra emeltek propaganda szöveggyűjteményeket (például tudományos szocializmus), születtek doktori disszertációk a semmiről, kaptak egyetemi katedrát politikai tevékenységek ellentételezéseként, és még sorolhatnám.
Úgy látszik, hogy most újra ide érkeztünk. Szuverenitásról ír doktorit, aki egy szuverenitását vesztett ország egy fontos kormányzati tisztségének viselője. Vegyük észre, hogy a szuverenitásunk azóta korlátozott, amióta a kormány Putyin érdekeit képviseli a magyar helyett, bomlasztja a NATO-hoz és az EU-hoz fűződő kapcsolatainkat, hatalmas EU-s pénzekről mondunk le, az egyetemi kutatók, hallgatók már nem élhetnek az Erasmus kutató/hallgatói mobilitás eszközeivel, mert egy másik országhoz való lojalitásunk (nem az enyém, az övék) mindent felülír.
Ha esetleg Magyar Péter megnyerné a következő választást, akkor vajon lesz valaki a kormánypártból, aki behívja az oroszokat rendet csinálni? A határozott válaszom igen, lesz ilyen. Nem is egy, ha ezzel a nemzetvezető kedvére lehet tenni. Bár ez nem olyan nagy ügy, hiszen a külügy szerverén már úgyis bent vannak. Elevenítsünk fel néhány múltbéli jelmondatot, hogy megkönnyítsük e bátor férfiak dolgát: Éljen és virágozzék az örök és megbonthatatlan magyar-szovjet barátság! Rákosi elvtárs Sztálin elvtárs leghűségesebb tanítványa! Éljen Rákosi, éljen Rákosi! Rendíthetetlenül előre a lenini úton! Vesszen a nyugat!
Végül is az irány jó. Az egykori Szovjet-Közép-Ázsia, amely ma a türk világ derékhadát adja, kemény diktátorok vezetése alatt áll, akik mellesleg a legjobb barátaink, így van kitől átvenni hatékony módszereket a lakosság leküzdésére, akik nyilván mind Soros-bérencek, és EU befolyása alatt állnak, esetleg a bérlistáikon is rajta vannak.
Most az egyetemi polgárságot és a kutatókat ostoroztam, de a feddés minden választónak kijár. Ha mindent Magyar Pétertől vársz, és te csak lapítasz, amíg valaki kiássa helyetted a szarvasgombát, akkor marad az autoriter rezsim az idők végezetéig. Ha kevés a pénzed, rosszul élsz, késik a vonatod, sokallod az adókat, eleged van a hülyék uralmából, kirúgott a szerelmed, akkor ordíts, menj ki az utcára, írjál cikket, röplapokat, tüzeld fel a barátaidat, rokonaidat, a kollégáidat, vonulj fel minden hétvégén, mert csak akkor lesz eredmény, ha mindenki küzd. Ha marad a lapítás, a mismásolás, a „ne szólj szám, nem fáj fejem”, ha mindig jól akarsz járni, akkor maradsz a mocsárban, nyakig. Forever. Ezt akarjátok?