Trump a Fehér Házban fogadta El Salvador elnökét, amire korábban még soha nem volt példa. Ennek oka, hogy Trump különös szerepet szán El Salvadornak: ide tervezi Amerika szörnyű koncentrációs táborát, ahová deportálhatja politikai ellenfeleit, a jogállam képviselőit és a kritikus sajtót. Az előkészületek már zajlanak.
A tömeges deportálások ígérete és a „rendcsinálás” retorikája mögött sötét terv körvonalazódik: az Egyesült Államok koncentrációs táborainak kiépítése külföldi területen, jogi kontroll nélkül. El Salvador, a közép-amerikai autoriter mintaállam, ideális terepe ennek az elképzelésnek.
A salvadori CECOT (Centro de Confinamiento del Terrorismo) hírhedt börtönkomplexum, amelyet Nayib Bukele elnök hozott létre, már most is több tízezer embert tart fogva bírósági ítélet nélkül, embertelen körülmények között. Ez a létesítmény vált a Trump-féle deportálási politika jövőbeli végállomásává. A tárgyalások részletei nem nyilvánosak, de a CECOT már most is fogad amerikai kitoloncoltakat.
Trump korábban „szép táborokat” ígért a nevadai sivatagba, majd Guantánamóban tervezett migránstáborokat, de Guantánamo túlságosan költséges és jogilag kényes. El Salvador viszont készséges partnernek bizonyul, Bukele elnök pedig örömmel biztosítana helyet a világ legnagyobb koncentrációs táborának.
Még bűnözőknek is vannak jogaik. Ha elítélik őket, letöltik a büntetésüket, de nem lehet kínozni, embertelen bánásmódnak alávetni őket. Kivéve El Salvadorban. Azzal kezdik, hogy kopaszra nyírják őket, mint a koncentrációs táborokban.
A terv zseniálisan kegyetlen és szisztematikus. A társadalmat úgy készítik fel a jogtiprás elfogadására, hogy a deportálások első szakaszában valóban veszélyes bűnözőket távolítanak el: bandatagokat, tetovált férfiakat, akikre senki sem veszteget szót. Csakhogy a „bizonyíték” gyakran csak egy tetoválás vagy egy származás – és az ártatlanok is célponttá válnak.
Amikor a közvélemény már hozzászokott, a kör tágul. A gyorsított deportálási eljárások gyakran bírósági ítélet nélkül működnek, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják a bírósági döntéseket. A célpontok közé már most bekerültek vízummal vagy zöldkártyával rendelkező diákok és munkavállalók, valamint azok, akik politikai aktivitásukkal vagy kritikájukkal magukra vonták a hatalom figyelmét.
Trump már nyíltan kijelentette, hogy az állampolgárság sem jelent védelmet – amerikai állampolgárokat is ki lehet toloncolni El Salvadorba, ha a hatalom szerint „veszélyt” jelentenek. Mindez radikálisan szembemegy az alkotmánnyal és az emberi jogokkal. Kijelentette, hogy amerikai állampolgárokat is El Salvadorba fog deportálni. Most azt mondja, hogy csak a nagyon súlyos bűnözőket, de ahhoz se lenne joga. Aki bármilyen bűncselekményt elkövet, azt az amerikai igazságszolgáltatás elítéli.
De egy lépésre vagyunk attól, hogy az eddigiekhez hasonlóan találjanak Trumpnak egy száz évvel ezelőtti törvényt, ami egészen másról szólt, de ami alapján amerikaellenesnek, a nemzetbiztonságra veszélyesnek, Amerika ellenségének nyilvánítson bárkit, akire rámutat. Elég lehet ehhez az, hogy valaki kritizálja Trump külpolitikáját, vagy intézkedéseit.
A Kilmar Abrego Garcia-ügy tökéletes példa a jövőre. Egy védett státuszú palesztin férfit tévedésből deportáltak El Salvadorba, és hiába hozott döntést a Legfelsőbb Bíróság a visszahozataláról, Trump megtagadta annak végrehajtását – Bukele elnökkel együtt. A precedens megszületett: az elnök figyelmen kívül hagyhatja a bírósági döntéseket. Ez alkotmányos válság.
Ez nemcsak alkotmányellenes, de üzenet is: akit a rendszer egyszer kiválaszt, azt nem menti meg sem ügyvéd, sem bíró. És ha egy migráns nem ússza meg, akkor egy újságíró, egy ellenzéki politikus sem fogja. A jogállam védelme megszűnik. Nyomtalanul tűnhetnek el emberek, akiknek még lehetőségük sem lesz arra, hogy jogorvoslatot kérjenek. Bárki eltűnhet örökre az el salvadori kínzókamrában.
A Trump-adminisztráció mestere annak, hogyan lehet százéves törvényeket kiforgatni. A Project 2025 terv pontosan azt célozta meg, hogy különféle jogi hivatkozásokkal Trump lerombolhassa a jogállamot és a demokráciát. Az Alien Enemies Act, amelyet valaha háborús időkben ellenséges hatalmak állampolgárai ellen használtak, most bevándorlók és civilek ellen fordul. Holnap már bárki „Amerika-ellenes” lehet, ha ír egy cikket vagy posztot, ami Trumpot bírálja. Ez elég lehet ahhoz, hogy El Salvador legyen a végállomása.
Ezzel párhuzamosan Trump támadja a független sajtót. A CBS feketelistára került, a CNN óvatosabbá vált. Egyes újságírókat nem engednek be a Fehér Házba, másokat megfélemlítenek. A kritikus média elhallgattatása és a társadalom hallgatásra szoktatása egymást erősítik.
A történelmi analógia ijesztő. A társadalmat először arra kondicionálják, hogy a „rossz emberek” tűnnek el. Később jöhetnek az ügyvédek, egyetemi oktatók, politikai ellenfelek, újságírók – mindenki, aki kritikát fogalmazott meg, részt vett jogi eljárásokban, vagy szembeszállt Trumppal. Egy elnöki rendelet elég lehet ahhoz, hogy örökre eltűnjenek El Salvadorban.
A Trump-adminisztráció gyakorlata világos: régi, eredetileg más célra alkotott törvényeket – mint az Alien Enemies Act – használnának fel arra, hogy embereket „Amerika-ellenesként” megbélyegezzenek és deportáljanak. Egy kritikus cikk, egy tüntetés, vagy egy közösségi médiás poszt elég lehet ehhez.
Ez nem fikció. Ez nem politikai túlzás. Ez a rendszer már működik, csak még nem ért el hozzád- Trump célja világos: El Salvador nemcsak a migránsok pokla lesz, hanem Amerika Guantánamója – egy új, külföldre szervezett rendszer, ahol nincsenek bírák, jogok, bizonyítékok. A koncentrációs táborok nem mindig fallal kezdődnek, hanem retorikával. Az „ők nem idevalók” mondatokkal. A „mi csak a rosszakat” hazugságával.
Ez a rendszer fokozatosan, de biztosan halad előre. Először azokat veszik célba, akiket senki nem véd meg. Utána jönnek az ellenzéki politikusok, a volt hivatalnokok, ügyvédek, professzorok, aktivisták, újságírók. A cél: az elnémítás. Bírósági ítélet nélkül, jogorvoslati lehetőség nélkül, örökre.
Ez már nem jövőkép, hanem a jelen valósága. El Salvador az amerikai igazságszolgáltatás fekete lyukává válhat. Aki oda bekerül, onnan soha többé nem jön vissza. Ez nem a migráció kezeléséről szól, hanem egy új hatalmi modellről: jogon kívül, félelemre építve.
Az amerikai demokrácia történetének egyik legsúlyosabb próbatétele előtt áll. A kérdés az, felismeri-e a társadalom időben, hogy a demokrácia lebontása nem egyetlen lépésben történik. Hanem akkor kezdődik, amikor egy ember már nem tér vissza – és senki nem kérdezi, hová lett.
