A Magyar Hang cikke.
A Potsdami Klímaváltozás Következményeit Kutató Intézet másodjára adta ki globális bolygóegészségügyi jelentését a Bolygóhatárok Tudománya projekt keretein belül. Ezt azzal a szándékkal indították el, hogy az azon dolgozó kutatói hálózat beazonosítsa azokat a bolygóegészségügyi határértékeket, melyek átlépése visszafordíthatatlan károkat okozna a földi bioszférában.
Ezeknek a határértékeknek (az „átbillenési pontoknak”) az átlépése olyan folyamatokat indítana el, melyekre már nem lenne megoldása az emberiségnek – miközben a projekt vállalt missziója az, hogy mivel minden egyes embernek joga van ahhoz, hogy egy egészséges és a stabil életfeltételeket biztosítani tudó bolygón éljen, így minden egyes embernek kötelessége is azt egészségesen tartani. A maguk módján a kutatók a jelentések elkészítésével ehhez szeretnének hozzájárulni.
Tavaly a kilenc beazonosított kiemelten fontos bolygóegészségügyi határértékből hatot már átléptünk, idén pedig már a hetedik ilyen mérőszámban is a tudósok által megengedhetőnek tartott határértéket is meghaladtuk.
A kilenc terület a következő: klímaváltozás, újszerű mérgező anyagok jelenléte, a nitrogén és a foszfor természetes cirkulációjának stabilitása, a hidrológiai ciklus stabilitása, a szárazföldi területek felszíni stabilitása, a bioszféra integritása, a sztratoszféra ózonrétegének kimerülése, a légköri aeroszolok koncentrációjának növekedése, az óceánok elsavasodása (azaz kevésbé lúgos állapotba való átmenete).
Utóbbi a Föld elmúlt 25 millió évének legszembetűnőbb változása, olyan mértékű a savasodás, mintha (a dinoszauruszok uralmának véget vető meteorhoz hasonlóan) egy üstökös csapódott volna be a bolygónkba. Utóbbi érthető, hogy mitől van, ha tudjuk, hogy az ember által kibocsátott légköri szén-dioxid 90 százalékát az óceánok nyelik el, az így elnyelt szén-dioxidból pedig szénsav keletkezik.
Közel járunk az óceánok visszafordíthatatlan elsavasodásához – Mindez beláthatatlan következményekkel járhat az óceáni életre.
Egyedül a légkör felső részén (a sztratoszférában) lévő ózonszint az, ami megfelelő határértékeken belül van a jelentés szerint. Ez az 1987-es Montreali Egyezménynek köszönhető, amely a tudománytörténet fényes pontja azóta is. Az 1980-as években egyre nagyobb riadalmat keltettek a növekvő kiterjedésű ózonlyukak, míg végül az ózont bontó halogénezett szénhidrogén-származékok (CFC-gázok) és az ózonlyuk közötti kapcsolatot sikerült azonosítani. Ekkor ezeknek a gázoknak a forgalmazását betiltották az aláíró országok, és azóta az ózonlyukak egyre inkább „befoltozódnak”. A kilenc határérték közül ebben és a légköri aeroszolok koncentrációjának növekedésében vagyunk még a „zöld zónában”, minden másban már átléptük a biztonságosnak mondható határt.
Ez azt is jelenti, hogy a jelentés készítői szerint a globális felmelegedés nem csak tény, de egyre gyorsul, és emiatt az életfeltételek (nem csak az ember, hanem az egész bioszféra számára) romlani fognak várhatóan. Más szavakkal, folytatódni fog az a globális kihalási folyamat, amelynek a veszélyére már régóta felhívták tudósok a figyelmet, bár egyelőre inkább a vadon élő fajok egyedszámának visszaeséséről van szó. A jelentés szerint minden egymillió fajból évente 100 és 1000 közötti fog kihalni a közeljövőben. Ez nem tűnik nagy számnak, de ha hozzávesszük, hogy a természetes kihalás (ún. „háttérkihalás”) száma évente és millió fajonként mindössze nagyjából 10, akkor látható a nagyságrendbeli különbség.
A jelentés megjegyzi továbbá, hogy a földi erdőségek összkiterjedése továbbra is csökkenő tendenciát mutat, ám annak üteme a konzerváló erőfeszítéseknek hála mérséklődött, viszont az édesvízkészlet kimerülése tovább folytatódott. A jelentés készítői arra is felhívták a figyelmet, hogy a talaj és a folyótorkolatok elszennyeződéséhez vezet a műtrágyázás intenzív használata.
Riasztó ütemben fogyatkozik bolygónk édesvízkészlete – Nem lehetetlen, hogy „mega-aszályokat” tapasztaljunk meg a vízveszteség miatt a közeljövőben.
Az egyik legnagyobb veszélyt pedig a műanyagszennyezés, illetve a szinte soha le nem bomló, mérgező per- és polifluor-alkilanyagok (PFAS) egyre erősödő koncentrációi jelentik.