A nők és a férfiak várható élettartama közötti különbség egyre csak nő – ahelyett, hogy zárulna az olló. A most nyilvánosságra hozott adatok Amerikára vonatkoznak, de joggal feltételezhetjük, hogy ez a teljes nyugati világra jellemző jelenség. Az okok egy része évszázados múltra tekint vissza: a férfiak körében gyakoribbak az egészségromboló viselkedések (dohányzás, alkohol, drog, balesetek, erőszak); más részük viszont teljesen új: a covid.
FOTÓ: UNM
Morbiditási-mortalitási paradoxon a nemek között: a közegészségügy egyik legrejtélyesebb (látszólagos) ellentmondása. A morbiditás a betegségek gyakoriságát, a mortalitás pedig a halálozást jelenti. A paradoxon lényege, hogy bár a nők életük során több betegséggel és az életminőséget rontó egészségügyi problémával küzdenek, mint a férfiak, mégis tovább élnek. Az ellentmondás nyilvánvaló, hiszen a rossz egészség, a több betegség természetes módon kötődik a korábbi halálozáshoz. Viszont meg is fordíthatjuk az összefüggést: a tovább élő nők több betegségben szenvednek, mint a hamarabb elhalálozó férfiak. Így már nem annyira érthetetlen: mivel a nők magasabb életkort érnek meg, egyszerűen több idejük van öregen betegnek lenni.
Közismert, hogy a nők tovább élnek, mint a férfiak. Az azonban már sokkal kevésbé köztudott, hogy ez nem mindig volt így, sőt az emberiség történetének nagy részében pont fordított volt a várható élettartam eltérése. Hollandiában és Olaszországban még a XIX. század második felében is tovább éltek a férfiak, mint a nők, bár Svédországban már a XVIII. század közepén, Dániában és az Egyesült Királyságban pedig az 1800-as évek első felében előzték meg a nők a férfiakat a várható élettartamban.
A változás oka a halálozás fő okainak átalakulásában keresendő. Korábban a legtöbb ember (gyerekek és felnőttek egyaránt) fertőzésekben veszítette életét. Ez a helyzet a közegészségügy fejlődésével, majd az egyre jobb gyógyszerek kifejlesztésével fokozatosan megváltozott (a fertőzésekből adódó és a szüléshez köthető halálozás visszaszorult), és a fő halálokok a ma is pusztító öregkori civilizációs betegségek, legfőképpen a szív- és érrendszeri betegségek lettek. Ezekkel szemben pedig sokkal veszélyeztetettebbek a férfiak, részben a sokkal egészségtelenebb viselkedésük és a rájuk ható környezeti tényezők, részben genetikai okok miatt. Utóbbiak egy hipotézis szerint az X nemi kromoszómához kötődhetnek. Mivel a férfiaknak csak egy X-kromoszómájuk van, a rajta lévő gének egyedül vannak, vagyis ha kóros mutáció történik bennük, akkor nincs mellettük egészséges génváltozat (allél), amely ellensúlyozhatná a hatásukat. Ezért az X-kromoszómához kötődő betegségek jobban fenyegethetik a férfiakat.
Minthogy a súlyos covidkomplikációk éppen azokhoz a betegségekhez kötődnek (szívbetegségek, rák, elhízás, cukorbetegség), amelyek statisztikáiban a férfiak erősen felülreprezentáltak, nem csoda, hogy a covidban is több férfi halt meg (és hal meg mind a mai napig). A Semmelweis Egyetem tanulmánya szerint a covid mortalitása Magyarországon is magasabb volt a férfiak körében, mint a nőknél, de ez volt a helyzet szerte a világon.
Az amerikai Betegség-ellenőrző és -megelőző Központ (CDC) most hozta nyilvánosságra legújabb statisztikáit, miszerint az előző évtizedben az amerikai férfiak és a nők élettartam-különbsége 4,8 évről 5,8 évre emelkedett. Ez a változás nem azért történt, mert a nők egy évvel tovább élnek, hanem a férfiak halnak meg korábban.
Amerikában is a pandémia okolható legfőképpen a statisztikák romlásáért, de a kábítószer-túladagolás is jelentős szerepet játszik benne. Lapunkban is többször írtunk már az Amerikában tomboló opioidválságról, vagyis a receptre kapható, bizonyos körülmények esetén legális opiátszármazék fájdalomcsillapítók visszaélésszerű használatának járványszerű terjedéséről. A CDC adatai szerint míg tíz éve még csak háromezer körül volt a fentanilszármazékok túladagolása miatt elhunyt amerikaiak száma, addig 2020-ban ez a szám meghaladta az ötvenezret (ez 17-szeres emelkedés). A férfiak kétszer-háromszor nagyobb valószínűséggel halnak meg kábítószer-túladagolásban, mint a nők.
A férfiak nagyobb halandósága (és így rövidebb várható élettartamuk) csak részben tudható be a biológiai és környezeti veszélyeztetettségüknek. Szerepet játszik benne a férfiakkal szembeni vélt vagy valós társadalmi elvárás is, miszerint egy férfinak nem illik panaszkodnia, ha valamilyen apróság zavarja. A statisztikák szerint emiatt a férfiak csak sokkal súlyosabb állapotban fordulnak orvoshoz, mint a nők. Sokszor emiatt a betegség ekkor már olyannyira előrehaladott, hogy a lehetséges kimenetel sokkal tragikusabb, mint a nőknél. Igaz ez a hagyományos értelemben vett betegségekre és a közegészségügyi statisztikákban általában „sérülésként” szereplő drogabúzusokra is.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 47. számának (november 24–30.) nyomtatott változata.
