Orbán Viktor egyre inkább kiszorul a fő európai áramlatokból és minden erővel oda próbál visszakapaszkodni.
Így értékelte Balázs Péter professzor a magyar miniszterelnök legutóbbi beszédeit. A volt külügyminiszter és uniós biztos úgy látja, egy olyan szorongó ember megnyilatkozásairól van szó, aki többnyire elképzelt ellenségekkel hadakozik.
– Orbán Viktor miniszterelnöki beiktatása utáni első külföldi útja Szerbiába vezetett, ahol többek között arról beszélt, hogy az unión belül és kívül is nehéz. Nehéz itt okosnak lenni – tette hozzá. Valóban így van?
– Ez poénnak elmegy, de valójában sokkal inkább arról árulkodik, aki mondja. Ez tehát szerintem egy szorongó ember vallomása. Józan ésszel ugyanis az nem kétséges, hogy sokkal jobb az unióhoz tartozni, mint rajta kívül lenni. Nem véletlen, hogy azok az államok, amelyek kívül vannak – ilyen például Szerbia is –, mind arra törekednek, hogy tagokká válhassanak.
– Ha ezek valóban egy szorongó ember szavai, akkor valami megváltozott, hiszen ez a szorongás eddig nem volt ennyire nyilvánvaló. Mi az oka, hogy most előjött?
– Igaz, hogy ennek nem kellene ennyire látványosnak lennie, különösen a sorrendben a negyedik – és most igazán fölényes – választási győzelme után, de az eddig is látható volt, hogy Orbán Viktor fél valamitől. Többnyire elképzelt ellenségekkel hadakozik, de nagyon jellemző volt a sikereinek receptjéről szóló 12 pontja, amiről az amerikai konzervatívoknak a múlt héten Budapesten tartott konferenciáján beszélt. Lényegében leleplezte saját módszereit és hatalmi technikáit, de azt is, kivel vagy mivel hadakozik. Ellenfeleit például „progresszív liberálisoknak” nevezte, de összekeverte őket a kommunistákkal. Mindez azt mutatja, hogy Orbán egyre inkább kiszorul a fő áramlatokból és minden erővel oda próbál visszakapaszkodni. Ehhez egyrészt a legszélső jobbon igyekszik barátokat, támogatókat szerezni, ugyanakkor pedig egy szélsőséges diplomáciai technikával, a vétózással akar pozíciót szerezni magának, nem azzal, hogy többséget gyűjt maga köré. Az utóbbi hetek találkozóival ezt a tendenciát erősítette.
– A vétó valóban kétélű fegyvernek látszik, amikor az unióban egyre erősödnek azok a hangok, amelyek éppen az egyhangú döntéshozatalt akarják visszaszorítani. Milyen lehetőségei vannak ebben a helyzetben?
– Vétózni indokolt esetben kell, de csak ritkán lehet, elsősorban akkor, ha valóban fontos nemzeti érdekek állnak mögötte. Aki azonban gyakorlatot csinál a vétó-fenyegetésből, az már akadályozza a szervezet működését. Ilyen esetben egy valaki, vagy egy kisebbség akadályozza, vagy próbálja terelni a nagy többséget. Emiatt az unió legtöbb államának kezd elege lenni ezekből az akciókból. Most tehát a minimumra próbálják szorítani az egyhangúságot, a fontos kérdésekben is a többségi döntésére akarnak egyre inkább támaszkodni, ami valóban demokratikus módszer. Orbán Viktor jelenleg az orosz olajjal kapcsolatos embargó ügyében feszíti a feltételeket és igyekszik sokat keresni az ügyleten. A parlamenti választás előtt ugyanis nagyon kiköltekezett, tehát minden uniós pénzre szüksége lenne, de ehhez nem hajlandó teljesíteni a többi tagállam által elfogadott feltételeket. Csakhogy már két vezető német politikus is kimondta, ha túl sokat kér, akkor végül Magyarország nélkül is lehet határozni. Ebben az esetben 26 tagállam nemzeti hatáskörben rendeli el a szankciót, az az egy pedig, amely nem akar velük menni, az kimarad. Ennek természetesen súlyos politikai következményei is lehetnek.
– Mindez sok jót nem jelent Magyarország számára, hiszen a kormányfő küzdelme egy egész országot érint.
– Ez így igaz, hiszen a vezetői stílus rávetül az országra. A nemzetközi politikában szereplő államokat a vezetőik jelenítik meg. Az Egyesült Államokat egy ideig Donald Trump jelképezte. Ennek szerencsére már vége, de ugyanígy érvényes ez az unió soros elnökségét adó Franciaországra, amelyet Emmanuel Macron jellemez, ahogyan sokáig Angela Merkel képére formálódott Németország. Magyarországot most Orbán Viktor immár 12 éves tevékenysége és törekvései alapján ítélik meg. Márpedig a világsajtó szerint a magyar miniszterelnök lett a szélsőjobboldal egyfajta példaképe. Ennek része az is, hogy ő megengedheti magának, hogy kimond olyan dolgokat, amiket más, jó ízlésű politikusok nem, még a szélsőjobboldaliak sem. Akik egyébként persze örülnek annak, ha más megteszi helyettük.
– Azt megszoktuk, hogy Orbán Viktor folyton harcol és ellenségeket keres. De az még tőle is újdonság volt, hogy a már említett budapesti amerikai konzervatív konferencián már a 2024-es győzelemről beszélt, vagyis arról, hogy meg kell nyerni az uniós választást, sőt, az amerikai elnökválasztást is.
– Az nem újdonság, hogy Orbán változatlanul Trumpnak szurkol, hiszen az előző két amerikai elnökválasztás idején is így volt. Ami viszont az európai parlamenti választást illeti, az minden párt számára mérföldkő. Az összes magyarországi párt jól teszi, ha készül rá és ott próbál pozíciókat szerezni, hiszen ezzel tesztelheti hazai népszerűségét. Az emberek ugyanis akkor tiszta politikai meggyőződésük szerint szavazhatnak, hiszen az EP a hazai erőviszonyokat nem változtatja meg. Ugyanakkor a pártcsaládokhoz kapcsolódás a pártok számára nemzetközi környezetet és támogatást teremt, tehát nem árt, ha azokhoz mérik magukat. Orbán már 2019-ben szélsőjobboldali áttörésben bízott, és valószínűleg ezt a reményt dédelgeti magában most is. Azonban sem az EP, sem a nemzeti választások nem igazolták őt, hiszen több barátja is megbukott a közelmúltban: Csehországban Andrej Babis, Szlovéniában Janez Jansa, Bugáriában Borisz Boriszov és ez azt is jelenti, hogy az Európai Tanácsban, tehát az unió fő döntéshozó szervében Orbán lassan egyedül marad. Utolsó szövetségese, a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság ugyan még helyén van, viszont elpártolt tőle az ukrajnai háború miatt, mert nem tudja tolerálni azt a fajta orosz-barátságot, amelyet Orbán külpolitikája képvisel.
– Az új magyar államfő éppen Varsóban járt első hivatalos útján, aztán magánútra elment Romániába is. Novák Katalin követhet kissé más külpolitikát, mint Orbán Viktor, vagy ez csak munkamegosztás?
– Az államfőnek megvan a maga mozgástere és felelőssége, tehát lehet önálló külpolitikai vonala és erre volt is példa a múltban. Jelen esetben azonban, amikor egy Fidesz-pártkatona az elnök és nagy mértékben függ Orbán Viktortól, akkor valószínű, hogy a miniszterelnök elképzeléseit próbálja segíteni. Varsóba azért küldték, hogy enyhítsen a feszültségen, mert a lengyelek feldühödtek az orosz politika támogatásán. Ez tehát egy mosolydiplomácia volt. A második útjának viszont botrányos volt a visszhangja. Ha ugyanis az új államfő elmegy Romániába, akkor illett volna beköszönnie Bukarestbe és kezet fognia Klaus Iohannis elnökkel, ahogyan ezt megtette Varsóban Andrzej Duda elnökkel. Ez összhangban lenne a nemzetközi diplomácia és a jómodor követelményeivel. Ráadásul Novák Katalinnak tudnia kellene, hogy a jelentős számú romániai magyar kisebbségnek nem azzal tesz jót, ha a hazai karzatnak játszik, és ott magyarkodik az RMDSZ-szel, hanem ha szóba áll azokkal a román vezetőkkel is, akiktől a jogalkotás, a költségvetés függ. A magyar kisebbség ugyanis ezeknek van kiszolgáltatva és ezeken múlik a jóléte és az identitása, nem pedig azokon az ajándékokon, amelyeket a Fidesz a határon át nyújt nekik.
Címkép: Orbán Belgrádban
Forrás: Hírklikk, Újnépszabadság
