Csupán lazító okulásul – egy kis művészi (de rendezetlen) fütyülős összeállítás… Prűdebbek kihagyhatják.
A képzőművészek (szobrászok, falfestők stb.) általában nem hagytak ki egy lehetőséget sem az emberi test ábrázolására – természetesen a női test vezetett mindig is, őt követte a férfitest, de nem maradhatott ki a gyermek sem… A Biblia kimeríthetetlen lehetőségek tára a testábrázoláshoz (kezdve Ádámmal és Évával, majd Noéval és lányaival, Szodoma és Gomorra, Judit és Holofernes, Sámson és Delila, Zsuzsanna és a vének, József és Putifárné, Bűnbánó Magdolna – a sor végtelen). Utánakutakodtam: az ókortól a reneszánszig ívelő pisilőfiús ábrázolások soha nem a perverzitás lenyomatai – a puer, a kisfiú (és igen ritkán a puella, a kisleány is előfordul) mindig az ártatlanság megszemélyesítője. A hírhedt brüsszeli Manneken Pis is csak így lehetett a város ártatlan jelképe.
Néhány föllelt érdekességet osztok most meg a megjelenítések hosszú sorából – minden apropó nélkül. Azaz van apropó: a dicséretesen sokszínű és tartalmas Új Hét pisilős ’szakcikke’ juttatta eszembe korábbi kutakodásaimat e témában.
Vaccaro festménye 1650-ból
A ’puer mingens’ a jobb oldalon fütyül elmélyülten (mingo, mingere – latinul: pisilni; csakúgy mint mictare, urinare). A római és a barokk, reneszánsz képzőművészetben mindig is kedvelt téma volt a fütyülős kisfiú – és nem csak a pedofilok (és pedofil nagykövetek) köreiben. A fiúcskák általában pubertáskor előttiek (prepubescent) a képeken.
De néha az érettebbek fütyülését is szívesen ábrázolták: lásd Hercules mingens.
A kissé bepiált erőművész is kedvelt téma volt talán a római polgári leányszobákban… akár XXLformátumban is…
Ám lakásdísznek (szoborban, szökőkúton, freskón) mégiscsak a kisfiú volt az
illendőbb:
(A hátsó freskórészletek Rómában, a Palazzo Farnese-ben láthatók; mindkettő Lorenzo
Lotto alkotása.)
Rengeteg pufók putto mictans is fönnmaradt (ugyanaz, mint a puer mingens) – itt van két mintapéldány (könyvillusztrációk). A második különösen érdekes: egy
’hasznosított’ puttó segít a vándorköszörűsnek – a köszörűkőre pisiléssel…
A brüsszeli szobrocskát sokszor (persze, csak ideiglenesen) fölöltöztetik – itt egy
hungarikum: a Manneken Pis – cifraszűrben:
De volt már ’huszáros’ is:
Most meg koronavírusos:
A nagy Tiziano is kis bögyörősöket festett; alant látható, a nudizó hölgy mellett!
Breughel nagypapa képén viszont egy meglett ’pisseur’találja telibe a félholdat (nem muszlimellenes propaganda!).
Köztéri (közszolgálati..?) városi díszkút; nem tudom, mely európai városból – és
úgy látom, nem zsenge kisfiúkkal…
Jacopo Zucchi Aranykora (Uffizi képtár) közepén a kisfiú mellett kisleány is pisil (helyrebillen az ivararány).
Lorenzo Lotto Vénuszát locsolja egy kis Cupido. Ártatlan kárörömmel. S a hölgy szemmel láthatóan még örül is a locsolásnak. Ahogyan a magyar leányok is örültek a húsvéti locsolásnak – az is a termékenység javítását célzó intézkedés, mint ez a cupidói telitalálat.
Hóban-fagyban azért a kisfiúk sem lépik át a küszöböt… Egy velencei (Venezia)
könyvtárban föllelt könyvillusztráció, 1510-ből.
Bízom benne: én sem léptem át a toleranciaküszöböt. Ennyit archiváltam
’kutatásaimból’ – remélem, találtak köztük érdekeset.
Utószó.
