Egy német Romániában

Dominic Fritz temesvári polgármester: Mi nem gyaláztunk senkit, nem kerestünk ellenséget – azt mutattuk meg, mennyire szeretjük ezt a várost, és hova szeretnénk felemelni.

2020-ban a helyhatósági választásokon óriási meglepetésre Románia harmadik legnagyobb városának polgármesteri tisztségét egy olyan férfi nyerte el, aki nem is rendelkezett román állampolgársággal. Dominic Fritz temesvári polgármester az irodájában exkluzív interjút adott lapunknak, múlt szombaton. Előttünk a friss amerikai nagykövet asszony tette tiszteletét első vidéki útján Romániában, utánunk brit diplomatákat vártak.

– Az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat nyitórendezvényén az operaházban mondott egy hosszú mondatot magyarul is. („Temesvár minden közösségével büszkélkedünk: magyar, német, zsidó, szerb, bolgár, roma és számos mással, akik
évszázadok óta egy állandó konstruktív párbeszédben élnek itt.”) Ugyan
a kiejtésén még van csiszolnivaló, de nekem jólesett a gesztus. Hány nyelven beszél folyékonyan?
– A német anyanyelvemen kívül angolul, románul és franciául beszélek, és ez a sorrend a nyelvtudás szintjét is jellemzi. Miután megtanultam románul, megértem az olasz és a spanyolt is, mert rokon nyelvek. A magyar kemény dió, sajnos nem beszélem, ám amikor először Temesvárra érkeztem 2003-ban, a katolikus székesegyház kórusában énekeltem, ahol sok magyar ének volt a repertoáron. El tudom olvasni a szövegeket. A város polgármestereként azt szeretném, hogy mindenki számára világos legyen – azoknak is, akik már elfelejtették ezt –, hogy Timisoara előtt Temesvárnak hívták ez a települést, és a magyar volt a többségi nyelv. Ez az örökségünk része, meg kell őrizni.
– Mindössze tizenkilenc éves volt, amikor először Romániába érkezett. Mi volt az első benyomása az országról? Ijesztő hely volt egy Németországból érkező fiatal felnőtt számára?
– Előítéletekkel és kész klisékkel a fejemben érkeztem, ezért nem volt meglepetés, amit láttam: szürkeség, sötétség, szocreál épületek, koszos terek, kolduló utcagyerekek – ma már szerencsére sikerült felszámolni ezek jó részét. Hamar túltettem magam ezeken, és kezdtem felfedezni a város rejtett értékeit, a szépségét, és hamar megéreztem
a különleges atmoszféráját – európai levegőt, amire nem számítottam. Sok pillanat megmaradt bennem azokból az időkből, és sokukban szerepet játszik a magyar nyelv: ülök a villamoson, két néni magyarul beszélget előttem. A következő állomáson felszáll még egy nő, mindhárman németre váltanak. Később csatlakozik hozzájuk még egy úr, és máris románul beszélgetnek tovább. Lenyűgöző volt megtapasztalni, ahogy a katolikus misét is, amely főként magyarul szólt, de a ceremónián belül is többször nyelvet váltottak a román és német anyanyelvű római katolikusok kedvéért. Ez egy olyan mélységet adott a városnak, amire előzetesen nem számítottam, és ami máig meghatároz engem. És a várost is: az Opera épületében, ahol a megnyitóesemény zajlott, egy fedél alatt működik a román, a magyar és a német színház – kétlem, hogy bárhol Európában lenne példa hasonlóra.
– Ön az első külföldi, akit fontos közhivatalba választottak Romániában. Meggyőző fölénnyel, több mint 53 százalékos aránnyal győzte le a magabiztos korábbi polgármestert, aki nyolc éve volt hivatalban. Mi a titka ennek a sikernek?
– Minden választási stratégiában több elem van, és nem lehet egyet kiemelni, hogy pont ennek köszönhető a siker. Szeretném hinni, hogy a polgárok azért szavaztak rám, mert világos vízióm volt arról, milyen irányba fejlődjék a város, hogyan működjenek a közhivatalok, és miként szolgáljon a polgármester. Fontos lehetett az is, hogy mi nem folytattunk negatív kampányt, nem gyaláztunk senkit, nem kerestünk ellenséget –
ehelyett azt mutattuk meg, mennyire szeretjük ezt a várost, és hova szeretnénk felemelni.
– Vannak, akik minden választáshoz keresnek legalább egy ellenséget, harcba hívják a szavazóikat, és ennek a hisztériának „köszönhetően” nyernek nagyot. Ez a kampányfegyver sokkal hatékonyabbnak tűnik, mint a szeretet.
– A pozitív kampány is hatékony tud lenni, ha hatni tudunk az érzelmekre. Mi fontosnak tartottuk azt is, hogy kapcsolatba lépjünk az összes közösséggel – volt külön mondanivalónk a magyarok számára, de ugyanúgy megszólítottuk az egyes vallások híveit, a sportolókat, a nyugdíjasokat, a kisgyermekes szülőket és rengeteg más csoportot. Elhitték nekem, hogy egy olyan várost akarunk építeni, ahol nemcsak egy privilegizált csoport érzi jól magát, hanem mindenki. Munkánk során hibázhatunk, de soha nem lehetünk cinikusak.
– Hivatalba lépése után meglepte a romániai közigazgatás valós, hétköznapi működése, vagy azt kapta, amire számított?
– Nem mondhatom, hogy váratlanul ért, de meglepett az intenzitása annak, ami rám zúdult. A valóság durva – a működési zavarok olyan – szintjét ismertem meg, amit kívülállóként nehéz elképzelni. Megdöbbentő volt. Nem minden, az adminisztrációban dolgozó ember tehetségtelen és buta – fantasztikus kollégákat találtam itt is,
a hivatalban, de a rendszer tökéletesen alkalmatlan volt a hatékony munkára. Semmi nem volt digitalizálva, egyes osztályokon valódi kiskirályságok alakultak ki, ahol az osztályvezető azt csinált, amit akart. Rengeteg munkába, időbe és energiába került ezeket felszámolni – számtalan per is indult ellenem, de eddig mind megnyertem.
– Nagy volt az esély arra, hogy önt is bedarálja a rendszer, vagy lerántja a mélybe a politikai polip. Hogy sikerült ennek a nyomásnak ellenállni?
– Jó csapat nélkül ez nem megy. Van egy jó alpolgármesterem, sikerült egy fantasztikus városmenedzsert találni. Tisztességes és becsületes emberekkel dolgozom, akik nem sógorságot-komaságot építenek, hanem a város érdekéért dolgoznak. Vannak ellenségeink is, és rengeteg szabotázzsal kell megküzdeni. Két dolog fontos: az egyik, hogy Temesvár a saját lábán áll, erős gazdasággal, jól működő cégekkel, jelentős befektetésekkel. Nőnek a fizetések, így az adóbevételeink is. Ennek köszönhetően
a saját kezünkben van a sorsunk. Másodsorban vannak szövetségeseink: egyrészt a pártom, az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.), másrészt a közvélemény, a nyilvánosság: mindig elmondom, mit miért csinálok, és azt is beismerem, ha hibáztam. Őszintének kell lenni az emberekkel, és nyitottnak, ezt értékelik a városlakók.
– Említette az erős gazdaságot. A szállodában, ahol lakom, Latin-Amerikából jöttek a szobalányok, és idefele jövet egy építkezésen azt láttam, hogy marokkóiak dolgoznak.
Jól gondolom, hogy nincs sok munkanélküli a városban?
– Ez a probléma most úgy vetődik fel, hogy a cégek ádáz küzdelmet folytatnak a minőségi munkaerő elcsábításra, különösen az informatikai vagy a mérnöki területeken. A városnak jó, ha emelkednek a fizetések, mert több az adóbevétel, és az emberek többet is költenek a szolgáltatásokra, ugyanakkor ez egy veszélyes spirált is képezhet, amelyben a cégek kannibalizálják egymás embereit. Új munkaerőt kell bevonzani a városba, és ha ezt nem tudjuk megtenni Romániából, akkor megoldás lehet a külföldi munkavállaló is. Nekünk mint városnak az a dolgunk, hogy az itt élő emberek életminőségén javítsunk – ha jó a tömegközlekedés, minőségi iskolákat, kórházakat üzemeltetünk, van pörgős kulturális élet, akkor szívesebben jönnek ide élni az emberek.
– Nehéz időszakok is kijutottak önöknek a közelmúltban, főleg az örökölt infrastruktúra miatt. 2021 őszén Magyarországon is sokat cikkeztek arról, hogy több tízezer lakás maradt fűtés nélkül a városban, és egy időre a kórházakban is kihűltek a fűtőtestek.
Hogyan sikerült megoldani ezt a válságot?
– Stabilizálni tudtuk a helyzetet, ezen a télen már szerencsére nem voltak olyan hírek, hogy fáznak az emberek Temesváron. Kemény és népszerűtlen döntéseket kellett meghozni – hagytuk csődbe menni a Colterm nevű távhőszolgáltató vállalatot, ennek már régen meg kellett volna történnie. Így a régóta görgetett adósságok fizetése helyett a bevételeket a város kifűtésére tudjuk használni. Megdupláztuk a távhő árát – a cég eladósodásának a legfőbb oka, hogy évtizedek óta populizmusból mesterségesen
alacsonyan, bőven a piaci ár alatt tartották az árakat. Fontos beruházások kezdődtek meg a vezetékek cseréjére és új technológiák beszerzésére – mivel mi szénnel fűtünk, úgynevezett zöldbizonylatokat kell megvásárolnunk a piacról, és ezek ára a 2017-es 4 euróról mára 80 euró fölé nőtt. Ezt egy cég sem tudja kigazdálkodni. Ez az uniós rendszer mélységesen igazságtalan a kelet-európai cégekkel szemben, amelyek nem tudják ezeket az emelkedéseket lekövetni a szolgáltatások áraiban. Keressük a megoldásokat, de nem robbanthatom fel a város költségvetését sem azzal, hogy életben tartunk egy fenntarthatatlan rendszert.
– Idén Temesvár egyike annak a három városnak az EU-ban, amelyet Európa Kulturális Fővárosának neveztek ki. Ez nemzetközi figyelmet és jelentős turizmust hozhat. Mivel tudja meggyőzni a mi olvasóinkat, hogy érdemes Temesvárra jönniük?
– A magyaroknak elsősorban azért érdemes, mert egyszerre érezhetik otthon magukat a magyar örökségnek köszönhetően, ugyanakkor új dolgokkal, valami egészen mással is szembesülhetnek. Ez egy olyan keverék, ami engem, a németet is mindig lenyűgözött,
és azt hiszem, hogy a magyarok számára is nagyon izgalmas. Ebben az évben rendkívül sokszínű kulturális programjaink vannak – több mint ezer. Temesvár egy nagyon kozmopolita és gyönyörű város, ahol gyorsan lehet kapcsolódni a régi szellemiséghez, ám emellett új dolgokat is felfedezhetnek, megismerkedve új ötletekkel, emberekkel és eseményekkel. Nyitóbeszédemben is elmondtam, hogy sokszínűségünk az erőnk forrása. A sokszínűséghez egymás tiszteletére van szükség, de ez kultúra nélkül nem fog működni. Olyan programokat szervezünk, amelyek szembesítenek minket a reménynyel, a szépséggel és a kiválósággal, de a korlátokkal, a félelmekkel és a megtört álmokkal is. A kultúra küldetése a bizalom növelése, és mi ezért dolgozunk.

Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 8. számának (2023. február24. – március 2.) nyomtatott változata.