Lassan az EU magas szervei között is amolyan licit-, pontosabban „ki kivel tol ki” verseny alakul ki. Miután legutóbbi „kompromisszumos megoldásával” az Európai Tanács az uniót lényegében – Róna Péter akadémikus megfogalmazása szerint – az érdekek Európájává alakítaná át (Merkel és Orbán vezérletével – hol van már a régi ádáz ellenségeskedés, acsarkodás, talán egy Audi csomagtartójában…), az Európai Parlament gyors válaszlépésével makacsul visszatér a jogállamiság kritériumához.
Ma a Népszava nyomán több magyarországi lap megírta, hogy az Európai Parlament (EP) szerdán állásfoglalásban készül értékelni az állam- és kormányfői találkozó múlt heti döntéseit, köztük a jogállami rendeletről született politikai nyilatkozatát. És hogy parlamenti források szerint „legalább négy frakció – a néppárti, a szocialista, a liberális és a Zöld – támogatná a határozati javaslatot, amely a várakozások szerint meglehetősen kritikus lesz a csúcson jóváhagyott deklarációval szemben.” Rövidebben és általánosabban, ahogy az idézett cikk a címében fogalmaz: jogállamiság ügyében Brüsszel nem adna átmeneti időt.
Értesülések szerint a még kidolgozás alatt álló szövegben szerepelne például az: ha egy tagállam perre viszi a rendeletet, akkor az EP sürgősségi eljárást fog kérni, hogy minél előbb megszülessen a döntés. Emellett a képviselők hangsúlyozzák, hogy már a jelenleg futó projektekre is alkalmazni kellene a korrupció-ellenes előírásokat, nem csupán a jövőbeliekre.
Megjegyzendő azonban, hogy – idézünk a Népszava brüsszeli tudósítója, Halmai Katalin cikkéből – „az EP készülő állásfoglalásának politika súlya jelentős, jogi következménye azonban nincs. Mint beszámoltunk róla, a tagállami vezetőkből álló Európai Tanács nem nyúlt a jogállami rendelet szövegéhez, ami nem utolsósorban az EP kitartásának köszönhető. A képviselő-testület kezdettől fogva értésre adta, hogy nem hajlandó belemenni a jogszabály megváltoztatásába. Az állam- és kormányfők a magyar és a lengyel kormány követelésére ugyanakkor úgy határoztak, hogy el kell halasztani, valamint le kell szűkíteni a jogállami normák megsértéséért kiszabható pénzügyi szankciók alkalmazását, és amennyire csak lehet, korlátozni kell a szabályok végrehajtásáért felelős Európai Bizottság mozgásszabadságát. Az EP mértékadó politikai csoportjai már a múlt héten üdvözölték, hogy a vétót leszerelő kompromisszum nyomán végre megnyílik az út az EU 1800 milliárd eurós pénzügyi csomagjának és az ahhoz kötődő jogállami mechanizmusnak a ratifikálása előtt. De sokan kifejezték az aggodalmukat amiatt, hogy az állam- és kormányfők túlléptek a hatáskörükön azzal, hogy értelmezték a rendeletet, amelyre egyedül az Európai Unió Bíróságának van felhatalmazása. A parlamenti állásfoglalás kidolgozását követő forrásaink szerint a képviselők azt is szóvá akarják tenni, hogy az Európai Tanács nem adhat a jogszabályok alkalmazására, betartatására vonatkozó utasításokat a független Európai Bizottságnak. Nem kényszerítheti arra, hogy a szerződésből fakadó kötelezettségeinek teljesítésével várja meg az EU Bíróságának ítéletét egy jogi aktus jogszerűségéről.”
Végül: „A parlamentnek az is szúrja a szemét, hogy a múlt heti nyilatkozat kimondja: a jogszabály alapján csak a közösség 2021 után kezdődő hétéves költségvetéséből és helyreállítási alapjából érkező források jogállami normáknak megfelelő felhasználását lehetne vizsgálni. A képviselők szerint egyértelmű, hogy a várhatóan január elsején hatályba lépő rendelet előírásait azonnal, a jelenleg futó projektekre is alkalmazni kell.”
Arra gondolunk, hogy az EP négy legnagyobb frakciója/tömörülése nem túl gyakran dolgoz ki közös politikai állásfoglalást. A jelek szerint a négyek nem értenek egyet azzal a véleménnyel, hogy „a jogállamiságról ráér vitázni”. Az EP-ben a védekezés van napirenden, a védelem összezár stb. Kevésbé profán, orvosi hasonlattal: elérkezett az ideje megerősíteni a szervezet immunrendszerét a kórokozókkal szemben. Mint alapokmánya is hirdeti, maradjon meg az EU az értékek szövetségének!
Korunk Talleyrand-ja pedig ezután több frontot már valószínűleg nem nyit, a Manfred Weber elleni harc még tart, az állás kezd kiegyenlítődni; persze a döntetlen is eladható diadalként, sőt a legnagyobb családból való kiakolbólítás – s akár az azt megelőző kilépés – is. Csak nehogy az utolsó legyen.