A hír akár meglepő is lehet: mostantól Magyarország párizsi nagykövetét Habsburg Györgynek (1964 – ) – teljes nevén Paul Georg Maria Joseph Dominikus von Habsburg-Lothringen – hívják.
Az Euronews nyomán az Infovilág tette közzé Nóra Shenouda cikkét arról: felborzolta a francia közvélemény egy részét, hogy „úgymond egy Habsburgot, méghozzá Habsurg Ottó kisebbik fiát, Györgyöt nevezték ki Magyarország francia nagykövetének. Az utolsó magyar király unokája márciusban kezdte megbízatását Párizsban. Ebből az alkalomból írt kimerítő cikket a Le Figaro, az egyik legrangosabb jobbközép irányultságú francia lap, amelynek kommentelői egy része felzúdult a kinevezésen.”
Lehet ezen egyszerűen csak csodálkozni, de nagyokat vitázni is. Hiszen a sok évszázados Habsburg név ma is joggal ébreszthet vegyes érzelmeket Európa-szerte, nem utolsó sorban éppen Franciaországban, ahol történetesen egy Habsburg házból való királynét, Marie Antoinettet végeztek ki 1793. október 16-án a Forradalom terén (a mai Concorde téren). De nem érdektelenek az immár nem történelmi, hanem nagyon is aktuálpolitikai okok sem. Akkor is, ha a köztársasági államformájú Magyarország nagykövetének apját Habsburg Ottónak hívták; aki az utolsó osztrák császár és magyar király, IV Károly fiaként európai sőt világpolitikai mércékkel mérve is nagyon pozitív nyomokat hagyott maga után.
És most emlegetett fia, „Habsburg György családjának bázisa a Budapesthez közeli Sóskúton van, három gyermeke, Zsófia, Ildikó és Károly Magyarországon született. Ő maga pedig édesapjával együtt rengeteget dolgozott azért, hogy Magyarország az Európai Unió tagjává válhasson, és amint azt egy 2019. márciusi előadáson a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen mondta: saját magát” – emlékeztet rá az Infovilágban megjelent írás utolsó bekezdése.
A császári és királyi Habsburg-család egyik rangidőseként elméletben akár az egyes számú igénylője is lehetne a nem létező magyar királyi trónnak. Persze, ha és amennyiben?…
Szeretnék a fejébe látni, amikor az Országházban elnézi a Szent Koronát, amely nagyapja fejét is ékesítette. Miközben pedig szépszámú tisztségei mellett pedig többek között sokáig elnöke volt a Magyar Vöröskeresztnek. 1996 óta pedig – történetesen Horn Gyula ötletéből – a Magyar Köztársaságra felesküdött utazó nagykövet, tehát a nemzetközi jog alapján a mai magyar alkotmány szerinti kormányok miniszteri rangú megbízottja.
Csaknem fél év évezreddel azután, hogy a dinasztia első tagjaként I. Ferdinánd 1526-ban, a mohácsi vész után magyar király lett; s egy évezreddel azt követően, hogy a legrégibb ismert családi ős, Gundtram elszászi gróf egyik unokája felépítette a svájci Aargau tartományban Habichtsburg várát, azaz Héjavárat, s ők lettek Habsburgok, hercegek, királyok, császárok az Alpoktól és a Kárpátoktól, Spanyolországon át Mexikóig. A huszadik század elejéig, az első világháború végéig…
Nekem magyarul és Habsburg Györgyként mutatkozott be 1990-ben, akkor még tört magyarsággal. Már készülődött a hazatelepedésre, 1993-ban költözött hivatalosan Budapestre, első itteni lakásába a Szent István-parkba. Egy bélyegkiállítás megnyitásán találkoztunk, amelyet a közös magyar–osztrák bélyegkiadásoknak szenteltünk, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének székházában, a Vörösmarty utcában. Én a szövetség elnökeként házigazda voltam, ő „illetékes” Habsburgként – vendég. A ceremóniák és a kötelező mosolygások után véletlenül egyszerre értünk a Bélyeggyűjtők Házának kijáratáig.
– Autóval? – kérdezte kedvesen.
– Gyalog vagyok, csak a közelbe megyek, a Béke szállóba, uram. Nem is tudom hogyan szólítsam. Az édesapja azt szereti, ha elnök úrnak mondják – feleltem zavartan.
– Akkor menjünk együtt, én is szeretek ballagni – mondta apjához hasonlóan “habsburgos” raccsolással. Aztán váratlanul hozzátette:
– És tudod mit? Nevezz egyszerűen Gyurinak! Én nem vagyok elnöke a Pánerurópai Uniónak, mint az öregem.
Ez volt az a pillanat, amikor tegező viszonyba kerültem a Habsburg-házzal. Csak később jutott eszembe: meg kellett volna neki mondanom, hogy már a nagyapám, Dr. Klein József ottani főrabbiként bejáratos volt a dédnagypapához, Ferenc Józsefhez, a gödöllői nyári kastélyban…
A történelem kacskaringós útjainak egy aprócska ösvényén.
Képeink forrása: Infovilág.