Baksa Soós János nagy hatású képző- és előadóművész. A 70-es, 80-as évek magyarországi underground kultúrája elképzelhetetlen lenne nélküle.(Cseh Tamás Archívum)
Baksa-Soós János (Budapest, 1948. szeptember 20. –) magyar előadóművész, képzőművész, az egykori legendás Kex együttes frontembere. Fia, a Felhőjáró Írókéz néven is publikáló Baksa-Soós Attila. 1978 óta Berlinben él, képzőművészeti alkotásait Prince January néven publikálta. (Wikipédia)
Baksa-Soós János hirtelen feltűnt a magyar rockzenében, másfél évig volt jelen, aztán ugyanolyan hirtelen el is tűnt, mégis nagyon sok emberre volt hatással. Mint valami varázsló, de legalábbis sámán, vagy ahogy ő mondja „lelkész”, aki a lelkekkel foglalkozik. A Kex együttesnek összesen tizenhat száma született, működésüket ellehetetlenítette a hatalom. Mégis a mai napig emlegetik, mint egyedi jelenséget. (Origo)
1968-ban alapította első zenekarát, a Wastapsot, majd 1969-ben a legendás KEX zenekart, amelynek énekeseként többen ismerhetik. 1970-ben Mészáros Márta Szép leányok, ne sírjatok!”, 1971-ben Bódy Gábor A harmadik című filmjében szerepelt. 1971 októberében Nyugat-Németországba disszidált. 1971-ben az esseni Museum Folkwang grafika szakán kezdett tanulni, majd a düsseldorfi Kunstakademie festő-grafika, valamint szobrászat-kerámia szakának mesternövendékeként többek közt Joseph Beuys, Gerhard Richter és Rolf Sackenheimtől voltak a tanárai. 1978-ban Berlinbe költözött, ahol évtizedeken át lakott és alkotott. (Cseh Tamás Archívum)
Baksa-Soós János mint gyerekkori, vicces tevékenységet emlegeti rockzenei múltját, mindig is határozottan nemet mondott a Kex esetleges hosszabb-rövidebb időre való feltámasztására. Már az iskolában is az osztály bohóca volt, másfél évig pedig egész nézőtérnyi embert tudott felvidítani, hogy ne unatkozzanak, ne legyenek rosszkedvűek.,Egy KEX-koncert furcsa színház volt, Baksa-Soós állandóan performanszokat improvizált a számok alatt. Sem a dalszövegek, sem a színpadi performanszok nem politizáltak direkt módon, de a maguk szürreális módján reagáltak a szocialista rendszer hétköznapokban megjelenő abszurditására is. Ilyen abszurditás volt az is, hogy a magyar rockzene avantgárdját megteremtő, húszas éveik elején járó fiatalokat lehallgatták, ügynöki jelentések készültek róluk és Baksa-Soós Jánost gyakorlatilag elüldözték Magyarországról. Többször megverték a rendőrök, egyszer pedig egy autó felhajtott a járdára, mivel sikerült elmenekülnie előle, nem derült ki, hogy csak rá akartak ijeszteni vagy meg akarták ölni. Sógora, Bódy Gábor halála körül is sok a tisztázatlan körülmény, sokan nem hiszik el, hogy öngyilkos lett. (Origo)
2012-ben megbetegedett, jelenleg egy német kisváros rehabilitációs intézetében fekszik, szinte teljesen mozgásképtelenül.(Cseh Tamás Archívum)
Nagybátyja szobrász volt, az apja pedig fiatal korában az avantgárd kísérletek iránt is érdeklődő színész, később a rádiónál rendezett hangjátékokat. Mivel édesanyja német születésű volt, ezért Baksa-Soós jól beszélt németül, rálátása volt a nyugat-európai kultúrára is. Húga, Baksa-Soós Veronika történész lett, házastársa előbb Lengyel Károly festőművésznek, majd Bódy Gábornak, illetve Másik Jánosnak. Egyébként Baksa-Soós Veronika írta a Kex Kanapé című dalát és az együttes neve is neki köszönhető, miután kijelentette bátyjának, hogy egy rockegyüttes nevében okvetlenül kell X-nek lennie, csak ilyen szavakon gondolkodjon. (Origo)
Pontosan ötven évvel ezelőtt élte fénykorát a budapesti Kex együttes, amely alig másfél évig működött. A magyar rockzene történetében mégis példátlanul nagy a kultusza az együttesnek, köszönhetően olyanoknak, mint Hobo, a 30Y vagy a Qualitons zenekar. Az elődök közül pedig hadd említsük meg József Attilát és a magyar népdalkincset. Zenés történelmi utazás következik, egyfajta különleges hagyományőrzés.(Liget, 2020)
*
Köszönet Csutak Istvánnak, aki felhívta a figyelmünket erre a jelenségre, és aki hasznos tanácsokat adott az összeállítás elkészítéséhez, amely nélküle nem született volna meg.
„Arcának bájával, / Hangja lágyságával, / Engeszteli gyíkját, / Hogy kerülje halálát. // Halála közeleg, / Országa megremeg, / Magyar volt a lányka, / Magyar a hazája. // Hej, lányka, hej, lányka ! / Éhes a sárkányka, / Világnak harmada, / Majdnem ő egymaga. // Katonák szájában, / Ereim végei, / Úgy szívják véremet, / Csak ebbe ne haljak meg!”
