Egy éve szenvedte el Izrael fennállásának legszörnyűbb tragédiáját. A háború mérlege felemás, a kilátások sem kecsegtetők. A térség tűzfészekké vált. Izrael és Irán is mindenre felkészült.
Az évforduló előestéjén az izraeli hadsereg teljes készültségben volt, megerősítette a gázai határvédelmet számolva az esetleges terrortámadásokkal, valamint a katonailag meggyengült gázai terrorcsoport újabb rakétatámadásaival. A világ számos nagyvárosában, köztük amerikai és nyugat-európai városokban is megemlékeztek az évfordulóról. A gázai palesztinokkal szolidarizáló, antiszemita felhangoktól sem mentes tüntetések résztvevői Izrael Hamász és Hezbollah elleni háborúja ellen tiltakoztak.
A háború azonban folytatódik mind Gázában, mind Libanonban, Izrael londoni nagykövete pedig nyilvánosan cáfolta azt a libanoni nagy sajtóvisszhangot kapott információt, miszerint a múlt pénteken likvidált Hezbollah-vezér, Hasszan Naszrallah halála előtt beleegyezett egy tűzszünetbe.
A regionális feszültségek is fokozódtak az évforduló kapcsán, médiajelentések szerint Irán vasárnap este minden repülőjáratot leállított, mert Teherán értékelése szerint izraeli megtorlás fenyeget a múlt keddi rakétatámadása miatt. Az azonnali izraeli válaszcsapás lehetőségét némiképp cáfolni látszik a Pentagon vasárnapi bejelentése, miszerint Joáv Galant izraeli védelmi miniszter az Egyesült Államokba utazik, ahol szerdán amerikai kollégájával, Lloyd Austin védelmi miniszterrel tárgyal.
De mi is történt 2023. október 7-én hajnali 6 óra 29 perckor? 2023. október 7-én, a Szimchat Tórá zsidó ünnep reggelén a Hamász körülbelül háromezer terroristája egy Gázai övezetből indított nagyszabású akcióban rohanta le Izraelt, Szderót városát, a többi között Kfar Aza, Nir Oz, Be’eri kibucot, illetve a Re’im melletti Nova fesztivál területét. 1139 izraelit gyilkoltak meg ekkor, közülük 695-en civilek voltak. Miközben a Hamász „a palesztinok elleni izraeli összeesküvésekre adott normális válasznak” nevezte 2023. október 7-ét, kiderült, hogy a Hamász szélsőségesei gyerekeket fejeztek le, nőket erőszakoltak és csonkítottak meg a terrortámadás alatt. 255 embert hurcoltak magukkal a Gázai övezetbe, közülük százegyen máig a szélsőséges palesztin szervezet fogságában vannak. Hogy hányan vannak életben, nem tudni, hiszen az izraeli hadsereg harminchárom túszt már halottnak nyilvánított. Izrael válaszként a terrortámadásra háborút indított Gáza ellen, azzal a céllal, hogy felszámolja a Hamászt és kiszabadítsa túszait.
A célok csak részben valósultak meg, az ár pedig igen magas. A háború elképesztő pusztítással járt, a földig rombolt Gázában kibontakozott humanitárius válság,
a már 42 ezerhez közelítő palesztin halálos áldozat miatt pedig még azokban az országokban is megingott Izrael támogatottsága, amelyek nem kérdőjelezik meg a zsidó állam önvédelemhez és válaszcsapáshoz való jogát.
Bár a Hamász által kiadott számok ellenőrizhetetlenek, a civilek mellett a harcokban elhunyt fegyveres terroristákat is tartalmazzák, köztük számtalan tizenéves ifjú dzsihádistával, az izraeli politikai és katonai vezetéssel szemben a népirtás vádja is egyre gyakoribb.
Elemzők, katonai szakértők pedig arra figyelmeztetnek, hogy illúzió a Hamász teljes felszámolása, ugyanis terrorszervezetet katonai erővel pillanatnyilag térdre lehet kényszeríteni, teljesen felszámolni viszont nem lehet. A túszok kiszabadítása is lehetetlennek tűnik katonai erővel. A tavaly novemberi hatnapos tűzszünettel százöt izraeli térhetett haza, cserébe több száz, izraeli börtönökben lévő palesztin szabadon engedéséért.
Az egy éve tartó háború alatt ez volt az egyetlen diplomáciai úton elért túszszabadítás, a május óta tartó, amerikai, katari és egyiptomi közvetítéssel zajló újabb tűzszüneti és túsztárgyalások rendre zsákutcába torkollnak. Katonai akcióval eddig nyolc túszt tudott kiszabadítani Izrael, további öt embert tévedésből az izraeli katonák lőttek le. Az izraeli lakosság többsége kezdettől azt követelte a Netanjahu-kormánytól, hogy bármilyen kompromisszum árán hozzák haza a túszokat és sokan a miniszterelnököt vádolták, hogy politikai túlélése érdekében bojkottálja a tűzszüneti tárgyalásokat.
Az évfordulón a világ számos városában tartottak a gázai háború elleni tüntetéseket. A résztvevők a gázai palesztinokkal vállaltak szolidaritást, s a pusztító háborúért Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt tették felelőssé | Fotó: FATIH AKTAS | Forrás: Anadolu via AFP
Bár hivatalosan Izrael sosem adta fel a túszok kiszabadításának tervét, az erősödő társadalmi nyomás dacára szeptember közepétől a Hezbollah és az egy éve kitelepítve élő észak-izraeli lakosság kérdésére koncentrál a politikai vezetés és a hadsereg (IDF), miközben a gázai hadművelet is folytatódik. Ami viszont új fejezet nyitott, nemcsak azért, mert egy szomszédos szuverén ország területén zajlik, hanem elsősorban azért, mert többfrontossá tette a konfliktust. Azzal, hogy Irán múlt héten ballisztikus rakétatámadást indított a zsidó állam területe ellen, amire a háborús logika szerint „kötelező” az izraeli válasz, a regionális háború küszöbére sodródott a térség.
Benjamin Netanjahu miniszterelnök szombaton újfent megígérte, hogy Izrael háborús céljai maradéktalan megvalósításáig folytatja a háborút, amely szerinte hét fronton zajlik: a gázai Hamász és a libanoni Hezbollah mellett Irán, a jemeni húszik, az iraki és szíriai fegyveres milíciák valamint a ciszjordániai palesztin terrorszervezetek is hadviselő felek.
Hogy milyen valós esély van erre, arról nemzetközi szinten megoszlanak a vélemények. Izrael katonai, technikai és hírszerzése fölénye mellett már az is meglepő volt, hogy megtörténhetett az október 7-i terrortámadás, ami a zsidó állam fennállásának legszörnyűbb eseménye, egyben legnagyobb hírszerzési kudarca is volt. Az egy éve tartó és felemás eredményeket felmutató gázai hadjárat részben magyarázható azzal, hogy a civil lakosságot pajzsként használó, gerillamódszerekkel operáló terrorcsoporttal áll szemben az IDF. Ugyanakkor azt is világosan jelzi, hogy megjósolhatatlan mikor fejeződhet be az izraeli gazdaságot is megviselő, a palesztin enklávét viszont humanitárius tragédiába sodró háború.
A Hezbollah elleni libanoni kapcsán viszont elmondható, hogy Izrael egyetlen év alatt nemcsak történelme legnagyobb hírszerzési kudarcát szenvedte el, hanem megvalósította legnagyobb bravúrját is. A tavaly október 8-a óta Izrael ellen kiprovokálatlan háborút indító síita milícia elleni hadműveletet a „csipogós” támadás előzte meg, majd néhány napon belül a teljes Hezbollah-vezérkar likvidálása. Mindez jelzi, hogy Izrael hosszú hónapok – sőt vélhetően évek óta – módszeresen készült Irán térségbeli legerősebb „kinyújtott keze”, a Hezbollah felszámolására. A Hamász és a Hezbollah vezetők elleni merényletsorozat ugyanakkor azt is igazolta, hogy az izraeli kémszolgálatok mélyen és sikeresen beépültek nemcsak a Hezbollahba, hanem Iránban is. Ez azonban nem biztos, hogy elég a katonai győzelemhez, hiszen a Hezbollah fegyelmezett és edzett hadsereg, nem pedig egy, a Hamászhoz hasonló gerillacsoport.
Ki veheti át Haszan Naszrallah helyét a Hezbollah élén? – Egybehangzó vélemények szerint a pénteken Libanonban likvidált Hezbollah-vezér, Hasszán Naszrallah utóda…
Arról nem is beszélve, hogy az iráni támadásra adandó izraeli válaszcsapás a teljes térséget lángba borító konfliktussá terjedhet. Benjamin Netanjahu tegnap is hangsúlyozta: Izraelnek kötelessége visszavágni Iránnak, és ezt meg is fogja tenni.
Izrael a fennállása óta nem vívott ennyire elnyúló háborút, a gázai konfliktus nagy gondokat okoz a gazdaságának – Bár az izraeliek általában a magyarországinál…
