Kustán Magyari Attila PhD hallgató a finnországi Tamperei Egyetem Szociológia Doktori Iskolájában. A TCuPS kutatócsoport (Tampere research group for Cultural and Political Sociology) tagjaként fő érdeklődési területei közé tartoznak az összeesküvés-elméletek, populizmus, szélsőjobboldali mozgalmak. Nem mellékesen KMA kolléga, jónevű újságíró, publicista, jelentős baloldali lapok – legfőképpen a kiváló Mérce – rendszeres szerzője, volt és leendő kolléga…
Ébredők. Bevezetés az összeesküvés-elméletek világába című kötete (Polis Kiadó, Kolozsvár, 2020) méltán keltett érdeklődést. Hubbes László Attila, a Sapientia EMTE Társadalomtudományi Tanszékének oktatója a könyvről a következőket írta: „Kustán Magyari Attila értő társadalomkutatóként és érzékeny újságíróként egyaránt hitelesen szól erről a mindenütt jelen lévő, ugyanakkor annyira kevéssé értett jelenségről: az ébredőkről. Szelíd iróniával és öniróniával, könnyen érthető nyelven arról igyekszik meggyőzni olvasóit, hogy megértőbben forduljunk a korszellem e tünetéhez, és ugyanakkor kellő szakmai komolysággal végzett elemzésekkel, értelmezésekkel vezet el jobb megértéséhez.”
Erről a „korszellemről”, pontosan az összeesküvés-elméletekről beszélgetett Kustán Magyari Attila Szűcs Róberttel, aki a rendszerváltás óta több folyóiratot alapított, közülük a Hihetetlen! magazin a mai napig nagy népszerűségnek örvend, ahogyan a kísérőműsora is. Beszélgetésük a képzeletbeli barikád két oldaláról érkezett embereké: a párbeszéd és a kölcsönös megértés híveiként nézőpontjaikat ütköztették.
A szerkesztő megjegyzése
Kérésünkre válaszolva, hogy helyezné el a „közvetlen aktualitásban” könyvének fölfogását, Kustán Magyari Attila a következőket válaszolta:
„Az én álláspontom az, hogy az összeesküvés-elméletek rohamos terjedése nemcsak az olvasók tájékozatlanságából, az internetes források hitelességével szembeni érdektelenségből fakad, és nem is csak abból, hogy a kínálati oldalon élnek a lehetőséggel. Bár nem igazán foglalkoztam vele a könyvben, de az orosz propaganda hatása jelentős szerepet játszik az összeesküvés- elméletek terjesztésében, a kelet-közép-európai államok pedig különösen sérülékenyek ebben a tekintetben. A létező és gyakran jogos Nyugat-kritikákra ugyanis könnyedén ráépíthettek olyan narratívákat, amelyek tovább erősítik azokat, a menekültválság után pedig még inkább teret kaptak azok a tömeges álhírek, amelyek az újonnan érkező bevándorlók rémtetteiről szóltak (magam is találkoztam olyan videóval, amely állítólag egy nyugat-európai ország muszlim bevándorlóinak verekedését mutatta be, miközben hallatszott a román szó, és látható volt az egyik bolt román felirata).
Arról is tudunk, hogy a különböző európai választási kampányok során vagy az Egyesült Államokban, hogyan próbálták befolyásolni a választókat.
Mégis arra fektetnék hangsúlyt, hogy a periférián levők miért kaptak teret egyáltalán, hogy megkíséreljenek bekerülni a centrumba? A megközelítésem szerint éppen azért, mert általános bizalmatlanság alakult ki nemcsak a politikával szemben, de a sajtóval és az akadémiai réteggel szemben is.
Ahogyan a populista politika, úgy gyakran a hétköznapi ember is érzi a törésvonalat „az elit” és „a nép”, másképp értelmezve: nyertesek és vesztesek között. Ez a törésvonal nem hamis, de természetesen nem annyira könnyen húzható meg, mint sokan gondolják: az említett „elit” sem egységes, különböző helyzetekben lévő, különböző elveket valló és célokat kitűző, különböző hátterű emberek egymással is szemben állnak, ahogyan „a nép” sem egységes. De bármennyire is létezzenek ilyen törésvonalak, és bármennyire is erősítsen rá a populizmus, álláspontom szerint ez az érzés meghatározó volt a hitelvesztés előidézésében. Ahogyan pedig csökkent a hitel, úgy nőtt a tér azok számára, akik új ígéretekkel kecsegtettek. Míg például a régi „elit” a szakértelem nevében megfosztja a valódi döntések lehetőségétől „az embereket”, addig az új politikai szereplők valódi demokráciát ígérnek, az új sajtótermékek pedig azt, hogy betekintést nyújtanak a paraván mögé, leleplezik az egységesnek tartott hatalom ügyködéseit.„
:
