Magyarország népe válaszút elé került: a 2010 óta fokozatosan, lopakodó államcsínnyel kiépített önkényuralmi rendszer rákényszeríti a választásra. A 2022. évi választáson a rendszert szolgáló szélsőségesen aránytalan, a választók akaratát eltorzító – 2011-ben egyetlen párt: a Fidesz képviselői által megszavazott ‒ választási rendszer (amely egy pártot már a szavazatok 40 százalékával kétharmados, alkotmányozó parlamenti többséghez juttat) az ellenzéket egységes fellépésre kényszerítette. Így elvileg lehetőség nyílik az ellenzék kormányra kerülésére. A korábbi két választást (2014, 2018) az EBESz megfigyelői a választási rendszer torzító jellege miatt jelentésükben korlátozottan szabadnak és nem-transzparensnek, kifejezetten antidemokratikusnak minősítették, így immár két választás után alakult a szavazópolgárok kisebbsége által támogatott kormány. A társadalom jelentős része egyetért abban, hogy a következő választáson vissza kell állítani a demokratikus jogállamot, vagyis az azt garantáló közjogi rendszert.
A jogállami keretek között lezajló reformoknak szilárd alkotmányjogi alapjuk van: a magyar alkotmányjognak sok évszázados múltra visszatekintő alapköve az önkényuralommal szembeni jogszerű ellenállás klauzulája. Ezt írott formában szögezte le az 1989. évi rendszerváltást megalapozó új, polgári demokratikus alkotmány, amely kimondta a közhatalom kizárólagos birtoklására való törekvés tilalmát, egyben mindenkit feljogosított, sőt: kötelezett arra, hogy fellépjen e törekvés ellen. A kizárólagos közhatalom-birtoklás tilalmát tartalmazza az egyetlen párt, a Fidesz képviselőinek szavazatával 2011-ben elfogadott új alkotmány, az Alaptörvény is. Azt, hogy Magyarországon a jelenlegi kormány immár kizárólagosan, mindenféle jogállami fék és ellensúly nélkül gyakorolja a közhatalmat, számos magyar és nemzetközi állásfoglalás, jelentés megállapította. Az Európa Tanács Velencei Bizottsága is számos alkalommal illette kritikával a magyarországi fejleményeket, így az Alaptörvény elfogadásának társadalmi részvételt, a nyilvánosságot, vitát mellőző módját és annak tartalmát is. Az Európai Bizottság 2020. évi jogállamisági jelentése is a jogállamiság súlyos sérelmét észlelte – többek között – Magyarországon. A törvényhozás leplébe burkolt politikai akaratnak a társadalomra való kíméletlen ráerőszakolása nem leplezhette el azt a tényt, hogy a törvények számos rendelkezése sértette nemcsak a korábbi alkotmányt, hanem a Fidesz saját testére szabott Alaptörvényét is. Az Alkotmánybíróság a 2010-es évek elején ezért több ízben határozottan kiállt az alkotmánysértések megszüntetéséért. A válasz nem késett: sorra következtek az Alaptörvény módosításai, amelyek azokat az alkotmányellenes rendelkezéseket emelték be az Alaptörvénybe, amelyeket a testület korábban megsemmisített. Amit viszont az országgyűlési többség beemelt az Alaptörvénybe, nem is lehet alkotmányellenes.
Az Alaptörvény az immár kilenc módosítás következtében egymásnak ellentmondó rendelkezések gyűjteményévé vált, például úgy, hogy egyidejűleg tartalmazza az emberi méltóság sérthetetlenségét és a hajléktalanság ezt nyilvánvalóan sértő kriminalizálását. A módosítások világossá tették a kormány és a kormánypárti képviselők többségének elszántságát arra, hogy a jogalkotói ‒ így az alkotmánymódosításra vonatkozó ‒ joggal gátlástalanul visszaéljenek, hiszen az Alkotmánybíróságot mint ellensúlyt ezen az úton, valamint pártkatonáknak a testületbe választásával sikerült eljelentékteleníteni.
A néhány év alatt megalkotott több száz törvény rendszerszinten olyan új közjogi jogrendet kodifikált, amelyben például a Legfelsőbb Bíróság elnökét úgy mozdították el az elnöki székből, hogy a bíróságot átnevezték Kúriává, amelynek élére új elnököt választottak. A legfőbb ügyész megbízatásának időtartamát 9 évre emelték, azzal, hogy ennek lejárta után is helyén marad utódjának az országgyűlési képviselők kétharmadával való megválasztásáig. A választók akaratának semmissé nyilvánítását jelenti az a lehetőség, hogy egy háromtagú költségvetési tanács két tagja – a Magyar Nemzeti Bank elnöke és az Állami Számvevőszék elnöke – szavazatával megvétózhatja a költségvetés elfogadását, amelynek hiányában viszont a köztársasági elnök feloszlathatja az országgyűlést, és új választásokat írhat ki. Az Alaptörvény mellett több mint 30 törvény esetében előírták, hogy az adott tárgykörben csak a képviselők szavazatainak kétharmadával lehet törvényt alkotni vagy módosítani. Ez – ahogyan a miniszterelnök ki is mondta – arra irányul, hogy a Fidesz-többségű országgyűlés megkösse a más összetételű országgyűlések és kormányok kezét. Egy mostani országgyűlés minimálisra korlátozza a következő országgyűlések és kormányok törvényhozói, jogalkotói mozgásterét.
Három magyar állampolgár 2012-ben az Alkotmánybíróságnál indítványozta a teljesen átalakított közjogi rendszer alkotmányossági vizsgálatát abból a szempontból, hogy annak nagyszámú jogszabálya rendszerszinten, a maga egészében nem sérti-e az Alaptörvény említett, a közhatalom kizárólagos birtoklására való törekvésre vonatkozó tilalmát. Az indítványt a testület tárgyalásba sem vette azzal az álságos indokolással, hogy az indítványozó magyar állampolgárok „nem érintettek”, így indítványozási joguk sincs. Magyarország polgárai tehát meg vannak fosztva attól az alkotmányos joguktól, hogy ennek az alapvető jelentőségű rendelkezésnek a védelmét igényeljék. Az Alkotmánybíróság nem tölti be alkotmányos funkcióját a pandémia kezdete óta bevezetett és immár több mint egy éve állandósított különleges jogrendben, a kormány által gyakorolt rendeleti kormányzás során hozott rendeletek tekintetében sem, pedig azok sok esetben nemzetközi egyezményeket is sértenek, így az EU Alapszerződéseit és Alapjogi Kartáját, vagy az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Ilyen esetekben a testületnek hivatalból kellene ugyanis eljárást indítania.
Ha a 2022. évi választáson a mostani egyesült ellenzék egyszerű többséget szerezne, az autoriter állam, a jogállamiságot sértő közjogi rendszer lebontásának, a demokratikus jogállam helyreállításának feladata előtt áll, és erre kér felhatalmazást a választóktól. Az új országgyűlés és az új kormány feladata lesz, hogy kigyomlálja az Alaptörvénynek és a legfontosabb közjogi tárgyú törvényeknek a közhatalom kizárólagos birtoklását és gyakorlását szolgáló, garantáló, tehát alkotmányellenes rendelkezéseit. Ez az alkotmányos tilalom ugyanis olyan alapvető jelentőségű norma, amely előtt az Alaptörvény összes többi rendelkezésének meg kell hajolnia. Nyilvánvaló, hogy az emberi méltóság deklarálása értelmét veszti, ha a hajléktalanságot a közhatalmat kizárólagosan birtokló kormány és országgyűlés az Alaptörvény módosításával ugyanakkor büntetendővé rendeli. Nyilvánvaló, hogy a választójoghoz a véleménynyilvánítás alapvető joga, így választásokkor politikai reklámok közzététele szervesen hozzátartozik, ám ezt az Alaptörvény csak ingyenesen teszi lehetővé; a médiafelületek így természetesen nem vállalják a hirdetések közlésének költségeit, míg a kormány hirdetései nem esnek a választási reklám fogalma alá.
Ha a 2022. évi választás után megalakuló országgyűlésben a mostani ellenzék egyszerű többséggel fog rendelkezni, mivel az Alkotmánybíróságra nem számíthat, szembe kell néznie azzal a problémával, hogy a közjogi rendszer a közhatalom kizárólagos birtoklását szolgálja. Az ilyen rendelkezéseknek mint alkotmányelleneseknek azonban Magyarország népe és a népszuverenitást, a közhatalom forrását megtestesítő új magyar országgyűlés nem köteles engedelmeskedni, hiszen ha ezeket betartaná, nem tudna ellenük fellépni, pedig az Alaptörvény ezt nemcsak jogként, de kötelességként is előírja. Az alkotmányellenesség megállapítása és a tilalmat sértő jogszabályok módosítása vagy hatályon kívül helyezése így az országgyűlés feladata lesz.
Jogállamban természetesen nem lehetne kétharmados szavazattöbbséget igénylő törvényeket egyszerű többséggel módosítani vagy hatályon kívül helyezni, azonban a mai alkotmányellenes közjogi rendszerben, ebben a nem-jogállamban esetenként ez lehet az egyetlen módja a jogállamiság magyar alkotmányosság szerinti tartalmát, feltételeit, továbbá az EU Alapszerződéseit, az Európai Emberi Jogi Egyezményt és az EU új jogállami mechanizmusát is súlyosan sértő autoriter rendszer lebontásának, a jogállami jogrend helyreállításának. Az új országgyűlés ebbe a helyzetbe átmenetileg belekényszerül a 2010 óta működő országgyűlések és kormányok által létrehozott alkotmányellenes, nem-jogállami közjogi rend léte, a jogállami, demokratikus kormányzást ellehetetlenítő volta miatt.
Álságos ezért a mindezeket sunyin agyonhallgató hivatkozások, csúsztatások sora, melyek szerint a kétharmados törvényeket nem lehet „feles” – szakszerűen: egyszerű – többséggel módosítani.
Álságos ezért a kormány és a kormánypárt részéről elhangzó hivatkozás arra, hogy „jogállamot nem lehet nem-jogállami eszközökkel építeni”, mivel először a nem-jogállamot le kell bontani. Csak a lebontást követően, azaz a nem-jogállami törvények egyszerű többséggel való hatályon kívül helyezése után lehet majd hozzálátni a jogállam felépítéséhez. Ennek nem lehet akadálya az, hogy 2010 óta olyan közjogi rendszert alakítottak ki, amelyben a szavazatok kisebbségével kétharmados többséghez jutott kormánypárti többség – a törvényalkotás jogával immár több mint tÍz éve alkotmányellenesen visszaélve ‒ tömegesen minősített nagyszámú törvényt kétharmados többséget igénylővé. Ennek célja ráadásul mindössze az, hogy a közhatalom kizárólagos birtoklását és gyakorlását a következő kormányok munkájának megbénításával alkotmányellenesen bebetonozzák.
Amikor az új országgyűlés ezeket a döntéseket meghozza, nemcsak a választópolgárok többségének felhatalmazása alapján jár majd el, hanem történelmi feladatát teljesíti azzal, hogy a magyar alkotmányos hagyományok szerinti jogállamot helyreállítja. Ezzel egyben összhangba hozza a magyar közjogi rendszert azokkal a nemzetközi kötelezettségeinkkel is, különösen az EU-tagságból és az Emberi Jogok Európai Egyezményéből adódóakkal, amelyeknek taggá válásunkkor megfeleltünk, viszont amelyeket azóta a közjogi rendszerünk már nem teljesít. Az autoriter, alkotmányellenes rendszer lebontása a közhatalom kizárólagos birtoklásának alkotmányos tilalmán alapul, így szilárd jogállami alapja van, a közjogi reform jogállami keretek között fog zajlani. Magyarországnak tehát nemhogy nem kellene az EU részéről indított kötelezettségszegési eljárásokkal számolnia, hanem éppen ellenkezőleg: így fogja elérni a folyamatban lévő eljárások nagy részének megszüntetését. Az eljárások éppen akkor folynának tovább, ha az új magyar kormány széttárná a kezét, és azt ismételgetné, hogy ehhez meg ahhoz a törvényhez nem nyúlhatunk, mert az kétharmados…
A polgárháború rémével, az erőszak alkalmazásával fenyegetőzők pedig fenyegetéseik következményeiért maguk viselik a felelősséget a nemzet és a történelem előtt.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. június 22-én. A szerző jogász-akadémikus, volt alkotmánybíró.