A közmédia birtoklása, a kormányzat többszörös média túlsúlya, a tudatosan elferdített-meghamisított híradások gátlástalan felhasználásának gyakorlata már a választások előtt ismert volt. A legjobb példa a profi gátlástalanságra az ellenzék háborúpártiságának meghirdetése, amikor a NATO-tagként elvárt közös kötelezettségek elfogadásáról esett szó. Néhány nappal a választások után a „béke angyalai” szemrebbenés nélkül megszavazták a fegyverszállításokról és az oroszok elleni bojkottról előterjesztett javaslatokat – de mindezek már nem számítanak.
A média napirendjén csaknem mindig az ellenzék által elkövetett hibák szerepeltek – és ezek bőséggel voltak.
A pártok által elkövetett hibák számbavétele az ő dolguk. Az irányított jelöltállítás feszültségei, a „mutyizás”, a folyamatos belső ellentétek, a külön-külön működő programíró csoportok, a megkésett közös program, az elitista megnyilvánulások, a vidékiek sértegetése, a Brüsszelből jött fenyegetések, a rossz kampányszlogenek, az „önjáróvá” lett miniszterelnök-jelölt hibás üzenetei, a vidékjárások koordinálatlansága és egyes elemeinek csekély hatékonysága, stb. azt jelzik, hogy nem volt elég idő arra, hogy az összefogás kiforrja magát, „murci” maradt.
Az már korábban világossá vált, hogy megváltozott a világunk, és ma már egyetlen párt sem képes össztársadalmi elfogadottságú és támogatottságú változtatást elérni a hatalmon lévő pártnak a mindent uraló államra támaszkodó választási rendszerében. Most az is kiderült, hogy a nemzet sorskérdéseiben a pártok között lehetséges a megegyezés, de a társadalom megnyeréséhez ennél többre, egy új, nemzeti jövőképre van szükség.
A szabadság és Európa jelszava vonzó a biztonságban élő felső középosztály és a jól képzett fiatalok körében, de az ország többségét hidegen hagyja, mert más világban él. Van egy olyan folyton változó tényező, amely sohasem ismerhető ki – a társadalom.
A nagyvárosok európai polgáraitól a végóráikat élő vidéki kistelepüléseken napi túlélésért küszködő, a társadalom peremén vergődő idősekig világok választják el egymástól az embereket. „Létezik egy másik Magyarország ” – ismerte fel Borsodban egy pesti választási kiküldött: és valóban. Az ismeretlen Magyarország valóságos anyagi-szellemi és lelki állapotát az egységes ellenzék nem kellően ismeri. Még az anyagi felemelkedés ígéretei sem hatottak, ha egyáltalán eljutottak a nélkülözőkig.
Ez a közeg elsősorban biztonságra, békességre és boldogulásra vágyik, ezek az ősi beidegződések hatják át a mindennapjaikat évszázadok óta. A gyökeres változtatások bizonytalansága, a számonkérés túlhangsúlyozása, az ellenségként beállított Nyugathoz való szorosabb kapcsolódás, a folyamatos sértegetések, majd a háborúval való riogatás hatására ez a veszélyt érző, hamis információk világában élő, önmagát a nemzettel azonosító társadalom most összezárt Orbán mögött, aki a biztonságot testesítette meg, a lelkeket nyerte el. Erre a sajátos lelki állapotra épült a többség választási döntése, ami egy időre alapjává lehet az elkerülhetetlen megszorításoknak is.
A teljes hatalom birtoklása azonban nem garanciája az ország előre haladásának. A történelem bizonyította/bizonyítja, hogy a legfőbb vezér akarata diktatúrává változtathat és pusztító tévútra vezethet egy országot. Magyarország alapvető gondjai ( az életminőséget biztosító egészségügyi és szociális szolgáltatások leépülése, a generációkra átöröklődő szegénység és tudatlanság, a kínosan elhallgatott roma-probléma, a betanított munka túlsúlya, a demográfiai válság és legfőképpen a társadalom széthullásának folyamata) az elmúlt évtizedekben sem oldódott meg, csak a felszínről tűnt el.
A mostani szemlélettel és szándékokkal folytatott országépítés révén ezek tovább mélyülnek, és még megoldhatatlanabb gondokat teremtenek az utánunk következő generációk számára. A kölcsönökből fedezett mostani juttatások árát majd ők fizetik meg. A megoldás nem egy „egyszerű” hatalomváltás, mert nemcsak a regnáló elit, hanem a rendszer vált túlhaladottá. Magyarországon nem lehet a nyugati demokráciákhoz hasonló polgárosult rendszert kiépíteni, mert mások a történelmileg kialakult gazdasági-társadalmi, tudati és mentális viszonyok. (A magyar szocializmus átmeneti sikerességének alapját is a „sajátos magyar út”, a szövetkezetek és a háztáji gazdaságok egybekapcsolása teremtette meg.)
Olyan új fajta demokráciát kell létrehozni, amelyik a mostani magyar valóságra épül, és valódi alternatívája lesz a mai berendezkedésnek. Ennek a történelmi fordulópontnak a kimunkálása és megvalósítása egy új politikai generáció kiválasztódásának egyik lehetősége és a jobb jövő alapja.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. április 14-én.
