A telefonhívásnak valószínűleg hétfőn, november 25-én reggel kellett érkeznie, amikor a számítások visszavonhatatlanul Călin Georgescut vetítették az élre. A túloldalon, az óceán túlpartján éjfél volt, a hang dühös volt. Ideát, a vonal végén, a román hírszerzésnél (SRI), nem beszéltek angolul. Így a szolgálatban lévő tiszt a parancsnokhoz sietett:
– „Tiszteletem, Washingtonból telefonálnak. Azt hiszem, az anyánkat szidják.”
– „Ébresz fel gyorsan a tolmácsot!”
Bár az amerikai nagykövetség kiadott egy semleges hangvételű közleményt, valószínűsíthető, hogy az amerikaiak a közvetlen vonalon telefonáltak. Ez így szokás, ha több mint ötezer katonát állomásoztatsz egy elmaradott országban, amely éppen Moszkva felé fordul. Ez így szokás, ha 2,5 milliárd dollárt készülsz befektetni a keleti szárny legnagyobb katonai bázisának építésébe, és ha további tízezer katonát hozol ide családjaikkal együtt. Ez így szokás, ha két évtized alatt biztonsági és védelmi struktúrákat építettél ki az adott országban, ha segítetted az igazságszolgáltatást és a politikai rendszert a modernizációban, ha befektettél a gazdaságba, és gyakorlatilag egy, a káoszra hajlamos nemzetet ráncigálsz a Nyugat felé .
Az amerikaiak hívhatták volna Klaus Iohannis elnököt vagy Marcel Ciolacu miniszterelnököt is, de a stratégiai partnernek nem volt miért időt pazarolnia rájuk. Talán csak egy „You motherfuckers!” (Ti szemetek!) üzenetet küldtek nekik helyi diplomáciai csatornákon keresztül, és ennyi. Az igazi beszélgetéshez azonban a biztonsági struktúrákra volt szükség.
Az a telefonhívás akár a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) összehívásához is vezethetett volna, vagy talán a kevésbé ijesztő választási eredményhez, és a szuverenista lendület valamivel visszafogottabb lett volna. Azonban az óceánon túlról érkező düh és csalódottság, ha valóban létezett, a romániai biztonsági és védelmi rendszer monumentális összeomlásának mértékét mutatja.
Călin Georgescu egy hosszú politikai szenvedés terméke, ez igaz. Az, hogy megjelenhetett és szavazatokat kaphatott, a régi pártok arcátlanságának, vezetőik hazugságainak és kontraszelekciójának, a lakosság folyamatos elszegényítésének és megalázásának, az oktatási rendszer tönkretételének, valamint a közösségi média által tömegesen előidézett ítélőképesség-hiány elmélyülésének eredménye. Azonban a döntő felelősség az erő- és alkotmányos biztonsági struktúrákat terheli. „Izvorani prófétája” soha nem jutott volna a második fordulóba, ha a szolgálatok és a többi intézmény ellátta volna alkotmányos feladatát.
A stratégiai partnernek minden oka megvan arra, hogy dühös legyen a szolgálatok passzivitása, sőt, bűnrészessége miatt. Az SRI, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) és a Különleges Távközlési Szolgálat (STS) nem vették észre a kínai TikTok kémszervezet támadásait, amelyekkel Oroszország előszeretettel ostomolja a demokráciákat. Ez annak ellenére történt, hogy Románia 2016 óta a NATO keleti szárnyának (beleértve Ukrajnát) kibervédelméért felelős.
A szolgálatok még akkor is hazudnak, amikor hallgatnak. Băsescu megerősítette, Iohannis magánérdekeinek kiszolgálására használta őket, parlamenti felügyelet nélkül maradva a szolgálatok önállóan szerveződtek, és most a régi Securitate hamis hazafiságának örökségében egy őrült misztikus nagyzási őrületével azonosultak. Ahogy végignézték Ceaușescu bukását, úgy nézték most végig Georgescu felemelkedését is, passzívan, oldalvonalról. Részei voltak, és talán még mindig részei ennek a puccsnak.
Az ügyészségek, amelyekbe az Egyesült Államok az elmúlt években annyi szakértelmet és politikai támogatást fektetett, szintén felhagytak a küldetésükkel.
Călin Georgescut továbbra sem érintik a nyomozások, és a vádak sokaságában olyan kényelmesen fürdőzik, mint a brahminok a Gangesz szent vizében. A kampányfinanszírozás büntetőjogi átláthatatlanságától kezdve a Ion Antonescura és Corneliu Zelea Codreanura tett kijelentésekig, amelyeket a törvény automatikusan büntet, semmi sem vonja magára az ügyészek figyelmét, akik mindannyian elaltatták magukat Georgescu putyini liturgiájával.
Úgyszintén az Alkotmánybíróság (CCR), amelyet spiclikből és politikai ügynökökből hoztak létre a politikai ellenfelek eltávolítására, elmulasztotta az alkalmat, hogy időben kizárja Georgescut, ahogyan azt például Șoșoacă-val tette. Lehetséges, hogy mindezt ostobaságból és a baklövésekhez való hajlamból követték el, de nem kizárt az értelmezés sem, miszerint szinkronba kerültek az izvorani próféta értékeivel, a vízgyógyító sámánisztikus gondolkodásával és a nyugatellenességgel, ami a TikTok hálózatain jelenleg nagy divat.
Az elmúlt húsz évben Románia teljes demokratikus biztonságát hibás alapokra építette. Korrupcióval és hataloméhséggel terhelt szolgálatokra, lezüllött igazságszolgáltatásra, zsarolható törvényhozási és alkotmányos intézményekre, két generációnyi semmirekellő politikusra.
Most ennek az eredményeit aratja: készen áll arra, hogy a saját sorsát elrontva egy veszélyes, zavarodott embert válasszon az ország élére. Készen áll arra, hogy végleg elrontsa a jövőjét, az elmaradottságból a bomlás felé sodródva. Készen áll arra, hogy ne csak az elkeseredett állampolgárokat űzze el az országból, hanem azokat a nyugati civilizációs partnereket is, akik megelégelték a sok ostobaságot és árulást.
Forrás: Caţavencii
A szerkesztő megjegyzése
Kemény, ugye? Pedig Romániában nincs diktatúra.
A szerző cikkét december 2-án, a romániai parlamenti választások másnapján közölte, tehát jóval az Alkotmánybíróságnak az elnökválasztást semmissé nyilvánító döntése előtt. Ennek ellenére minden értelmezése, megállapítása igaz és aktuális, még az utolsó bekezdése is, bár – remélhetőleg – Georgescu már nem lehet Románia elnöke. Románia intézményei sürgősen reformra szorulnak, talán elsősorban a megcsontosodott, nacionalista, szellemileg alultáplált titkosszolgálatok, erőszervezetek. (Lakosságarányosan világviszonylatban Romániában dolgoznak a legtöbben a titkosszolgálatok keretében, továbbá azok – noha gazdasági-üzleti tevékenységet is folytathatnak – a legnagyobb és évről évre növekvő támogatást kapnak az állami költségvetésből.)
Ezzel összhangban közöljük újra egyik korábbi cikkünket.
Hosszas megfontolás után a szerkesztőség egyemberként úgy döntött, megadja a címben szereplő kifejezés szótári magyar megfelelőit. Ha az angol–magyar szótárban ott van, egy szókimondó élményportálban is ott lehet.
motherfucker – noun
szarházi [~t, ~ja, ~ak], főnév … faszfej, főnév … anyaszomorító [~t, ~ja, ~k], főnév … anyabaszó, főnév … geci alak, főnév … ellenszenves ember, főnév
