Csipog a tojás. Talán ez a legbizarrabb mozzanata a huszonegy napig tartó folyamatnak, amelynek végén egy máskor ennivaló „termékből” élet születik. Jobb lenne a természetre bízni ezt, de tyúkjaink fura módon nem „ülnek el” nem kotlanak tavasszal, amikor más rendes szárnyasok szoktak. Június közepén jut ez eszükbe, amikor már olyan meleg van, hogy embernek, állatnak egyaránt forróak a napok. Nem is szokott sikeres lenni ez a folyamat nálunk, tíz-tizenöt tojásból legfeljebb egy-két pipi kel ki csak, a többi valószínűleg nem éli túl a meleget. Jobban kellett volna figyelni, amikor dédanyám foglalkozott ezzel, nála mindig jobb volt az arány, a maga természetes módján, sok hűhót nem kerítve vezényelte le szikáran ezt. Mindig volt egy fonott kas, azt terítette rá a kotlósra, a kikelt csibék pedig a sparhelttől nem messze, meleg helyen növögettek, főtt tojást és csalánt aprítottak a darájukba, mígnem aztán „megtollasodva” kimehettek a baromfiudvarba a többiek közé.
Mi kotlós helyett keltetőgépet használunk, lengyel modell, elfér egy kisebb asztal tetején, vagy, mint nálunk, a könyvespolc alatti komódon. Napokig gyűjtjük az alkalmasnak tűnő tojásokat, amelyek se nem kicsik, se nem túl nagyok, a héjuk sem vékony, törékeny, és sem repedés, sem gyűrődés nem látszik a felületükön. Fejjel lefelé tároljuk pár napig, bár olykor nehéz eldönteni egy kerekded formáról, melyik az alja és melyik a teteje. Besorjázzuk aztán szépen a nekik kijelölt mélyedésekbe, teszünk vizet a párologtató részbe, majd megnyomjuk a start gombot, és rábízzuk magunkat a precíz rendszerre. Jelez, ha az elvárt szint alá csökken a páratartalom, sípol, ha rossz irányba változik a hőmérséklet, és kétóránként magától forgatja jobbról balra, majd balról jobbra a kis életeket odabent. Úgy tesz tehát, mintha tyúkanyó lenne, de gondossága nem ösztönből fakad, robot ez, még ha nem is túl intelligens.
A huszadik nap körül aztán sűrűbben nézegetjük a fedelet, minden kisebb zajra odaközelítünk, aztán egyszer csak hopp!, az egyik tojáson apró kis törés, olyan, mintha magunk kezdtünk volna a lágytojáshoz reggelinél, csakhogy most nem kívülről befelé, hanem épp fordítva koppantódott át a héj. Közben éles csipogás hallatszik, pedig még szinte teljesen ép a burok, ezen szoktunk leginkább meglepődni, hisz látszólag, ha csak a látványra hagyatkozunk, valójában a tojás csipog. Apró kopácsolást is hallani, ahogy próbálják magukat kitörni bentről, de az a hang sokkal visszafogottabb, a fül számára nehezebben érzékelhető.
Aztán a tojás „kalapja” megmozdul, miután az éles kis csőr szépen körbeszurkálta az egészet, és aprócska fejével épp kitolni próbálja a fedelet. Mint mikor egy focista fejel, úgy veti le magáról később a félgömbhéjat, hogy előbukkanjon ázott kis koponyája. Eltart még egy-két órát, míg az alsó héjból is kitornázza magát, de közben harsányan csipog, hangja betölti a nappalit, mintha most kürtölné tele a világnak, nézzetek ide, világra jöttem, hát van-e ennél nagyobb csoda!?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. május 12-én.
