Bár már tudni lehet, Donald Trump kiket nevezett ki a fontosabb pozíciókba, valójában továbbra sem lehet messzemenő következtetéseket levonni abból, mire számíthat a világ a következő négy évben. A megválasztott amerikai elnök kiszámíthatatlan figura.
még keményebben léphet fel Dél-Libanonban| Fotó:NAEL CHAHINE| Forrás:Middle East Images via AFP
Alakul Trump csapata, s bár akadnak pozitív jelzések a világpolitika szempontjából, mint például az atlantista Marco Rubio külügyminiszteri kinevezése, aki előzőleg több ízben is kiállt az észak-atlanti szövetség mellett, nehezen sorolható az európai szempontból kedvező kinevezések közé Pete Hegsethnek, a Fox News csatorna műsorvezetőjének kijelölése a Pentagon élére, hiszen ő épp az észak-atlanti szövetséget bírálta az Ukrajnának nyújtott támogatás miatt. Egy ízben például nem éppen empatikusan úgy foglalt állást: Ukrajna háborúja a létezésért eltörpül az amerikai „woke” ideológia elleni küzdelem mellett. Egyúttal bírálta NATO-beli szövetségeseiket, szerinte az európai partnereknek többet kellene tenniük határaik védelmében. Hegseth néhány NATO-szövetségest „elavultnak, túlfegyverzettnek és impotensnek” nevezett.
Természetesen, ha valaki már miniszterként lép fel, az álláspontja teljesen megváltozhat. Ettől függetlenül tény: a leendő amerikai kormányzat egy nagy kérdőjel megannyi bizonytalansággal, és számos geopolitikai kihívást jelent a világ számára. Ezeket vesszük górcső alá.
UKRAJNA A kampány során Trump többször is ragaszkodott két koncepcióhoz: hajlandó kikényszeríteni egy békemegállapodást, és nem kívánja továbbra is finanszírozni Kijev háborús erőfeszítéseit. Egyetlen ponton sem határozta meg, hogy az előbbit mi módon érné el. Valószínű, hogy még ő maga sincs tisztában azzal, pontosan mit akar tenni.
Bár nem Mike Pompeót nevezte ki külügyminiszternek, és Rubio is előzőleg azt közölte, le kell zárni a háborút, Ukrajna azt reméli, érvényesülhet a Pompeo-doktrína.
A megválasztott elnök volt külügyminisztere azt javasolja, hogy Vlagyimir Putyint legalább egy viszonylag ésszerű megállapodásra kényszerítsék egy sor olyan erőteljes intézkedéssel, amelyek nyomán nem állna érdekében a harcok folytatása. Csakhogy a Trump-univerzumon belül Pompeo egy kisebbségi véleményt képvisel. Az izolacionisták egészen más politikát szorgalmaznak. Trump a maga részéről azt mondta, huszonnégy óra alatt leállítja a háborút (ez már nem történt meg), és irtózik attól a gondolattól, hogy még több pénzt adjon Kijev védelmére.
Az oltásellenes összeesküvés-elmélet-hívő Robert F. Kennedy Jr. lesz Donald Trump egészségügyi minisztere – Többször tett olyan kijelentéseket, amelyeket aztán a…
Trump biztosan nem akar úgy bevonulni a történelembe, mint az a vezető, aki előidézte Ukrajna összeomlását. Kijev azonban rendkívül nehéz helyzetben van, hiszen láthatóan a mostani segélyek sem elegendőek számára. S az „America First” politikája végképp nem jelent sok jót az országnak.
Másrészt Putyin háborús fellépése most új lendületet kapott az észak-koreai katonák érkezésével. Oroszország már három fronton is támadja Ukrajnát, amely komoly emberhiányban is szenved. A Kreml nyilvánvaló célja: minél nagyobb területeket megszerezni Trump január 20-án esedékes beiktatásáig.
Egy teljes orosz győzelem történelmi fordulópont lenne. De még egy olyan megállapodás is, amely súlyos területveszteségeket jelentene Ukrajna számára. Egy orosz geostratégiai siker nemcsak a régióra lenne hatással, hanem megváltoztatná a globális kapcsolatokat is, azzal a felismeréssel, hogy a nyugati demokráciák álláspontját puszta erőfölénnyel, erőszakos fellépéssel igenis meg lehet változtatni. Ez globális szinten is rendkívül rossz üzenet lenne: mind az európai szövetségesek számára, akik a saját bőrükön érzékelnék, milyen súlyos következményekkel jár az Egyesült Államok lemondása Európáról, mind pedig a tekintélyelvű rezsimeknek, amelyek megerősítve éreznék magukat, s úgy éreznék, az ő antidemokratikus irányvonaluk a helyes.
Észak-Korea ratifikálta az Oroszországgal kötött védelmi szerződést – E szerint, amennyiben az egyik fél ellen egy másik állam vagy több ország fegyveres támadást…
KÖZEL-KELET Mike Huckabee volt arkansasi kormányzó kijelölése leendő izraeli nagykövetnek egyfajta ajándék Benjamin Netanjahu miniszterelnök számára. S jelzés is arra: bármit megtehet, a Trump adminisztráció nem fog közbelépni. Az evangéliumi keresztény Huckabee Izrael elkötelezett támogatója, és általa a leendő amerikai adminisztráció akár afölött is szemet hunyna, ha Izrael bekebelezné a megszállt Ciszjordániát.
Trump már első elnöksége idején egyértelművé tette, teljes mértékig támogatja Izraelt, egyebek közt abban is, hogy szövetséget kössön a szunnita monarchiákkal, amelyek sarokba szorítanák a síita tengelyt.
A Biden-kormányzat már eddig is nagy katonai támogatást nyújtott Izraelnek; a Trump-kormányzat alighanem még nagyobb politikai támogatást nyújt majd számára. Az amerikai Brown Egyetem tanulmánya szerint Washington a Hamász tavaly októberi támadása óta mintegy 16,8 milliárd euró értékű katonai támogatást nyújtott Izraelnek. Izrael válasza enélkül nem lett volna lehetséges.
Az amerikai kormányzat korábban – legalábbis retorikailag – a kétállami megoldás mellett állt ki. Trump alatt aligha várható ilyen kiállás, ráadásul Benjamin Netanjahu több mint két hónapra „szabad kezet” kap, az új adminisztráció felállásáig az izraeli hadsereg még keményebben léphet fel Dél-Libanonban.
Trump elnöksége alatt jó kapcsolatokat ápolt Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökössel. Most azonban problematikusabb lehet ez a viszony Izrael háborúi miatt. A koronaherceg a napokban népirtással vádolta meg Netanjahu kormányát.
Irán joggal aggódik saját sorsa miatt, kiindulva Trump első elnökségéből, amikor felmondta a nukleáris megállapodást és új gazdasági szankciókat vezetett be a perzsa állam ellen. Ennek ellenére az iszlám köztársaság óvatosan optimistán tekint Trump visszatérésére a Fehér Házba. „Trump üzletember, és mi értünk az üzlethez” – mondta Maszúd Peszeskján elnök egyik tanácsadója. Kormánya most új nukleáris tárgyalásokról akar tárgyalni a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel.
Recseg-ropog az izraeli koalíció
KÍNA A leendő amerikai adminisztrációban több olyan személy kap majd helyet, akik kemény fellépést szorgalmaznak Pekinggel szemben. Marco Rubio és Mike Waltz kinevezett nemzetbiztonsági tanácsadó elszánt keményvonalasok Kína kérdésében, Pekinget mindketten egzisztenciális fenyegetésnek tartják az Egyesült Államok szempontjából. Trump azt ígérte, hogy akár 60 százalékos vámot is kivet a kínai importra. Evan Medeiros, a Georgetown Egyetem professzora és az Asia Group vezető tanácsadója, aki 2009-2015 között az elnöki Nemzetbiztonsági Tanács munkatársa volt, a Financial Timesnak írt cikkében azonban rámutatott arra, hogy valójában megjósolhatatlan az amerikai-kínai kapcsolatok jövője, s elképzelhetőnek tartja, hogy még a megválasztott elnöknek sincs erre kiforrott stratégiája. Trumpnak ugyanis a Kínával kapcsolatos nézetei ellentmondásosak. Egyfelől csodálattal tekint a diktátorokra, kedveli Hszi Csin-ping kínai államfőt, akivel komoly üzleteket akar kötni, másrészt vetélytársat lát az ázsiai hatalomban. Lehetségesnek tartja, hogy a 60 százalékos vámokkal való fenyegetőzés egy tárgyalási stratégia a mindent üzleti szempontból megközelítő Trump számára. Az is kérdés, Peking hogyan reagálna egy kemény amerikai Kína-politikára. Az ország gazdaságát most különösen rosszul érintené egy kereskedelmi háború. Geopolitikai szinten felmerülhet, hogy ez esetben Kína közeledni próbál az Európai Unióhoz. Amennyiben az EU úgy érezné, Washington magára hagyta, nem kizárt, hogy Brüsszel és Peking kapcsolatai jobbra fordulnak.
Kína új kereskedelmi háborúra készül – Jön egy hatalmas adósságmentő csomag, Donald Trump januári beiktatása után pedig merészebb lépésekre kerülhet sor.
TAJVAN A szigeten némi aggodalommal fogadták Trump győzelmét. Miközben Joe Biden még hivatalban lévő elnök kiállt a sziget megvédése mellett, utóda korábban annyit mondott, hogy Tajvannak meg kell fizetnie a védelem árát. Látható, hogy a Kína által fenyegetett sziget felkészült az amerikai elnökválasztás minden eshetőségére. Trump győzelme után Tajvan nyomban bejelentette, hogy még több amerikai fegyvert akar vásárolni, hajókra szerelhető harcászati támadó rendszereket, F-35-ös repülőgépeket, Patriot rakétarendszert és drónokat. A nagybevásárlás ez esetben nyilván nem csak azt a célt szolgálja, hogy Tajvan felkészüljön egy Kína elleni konfrontációra, aminek az esélye természetesen megvan. Inkább egyfajta üzenetet küldtek Trumpnak: valóban készek fizetni a védelemért. Trump környezete előzőleg azt is világossá tette, hogy Tajpejnek gondoskodnia kell saját védelméről. „Tajvan sorsa egy hajszálon függ” – írta Elbridge Colby biztonsági szakértő és vezető Trump-stratéga az X-en. A tajvani kormány ezt az üzenetet is meghallotta, így már az idén növelte katonai költségvetését.
Tajvanon már a választások előtt is tartottak Trump kiszámíthatatlanságától, különösen, hogy Kína szinte hónapról hónapra egyre fenyegetőbben lép fel. Ugyanakkor ügyesen próbálják megnyerni magának Trump adminisztrációját, bár kérdés, hogy ez elegendőnek bizonyul-e. A megválasztott elnök teljesen kiszámíthatatlan, így még egy olyan opció is elképzelhető, amely szerint személyes alkut köt Kína diktátorával, Hszi Csin-pinggel, aminek nyilvánvalóan Tajvan látná kárát.
A tajpeji biztonsági szakértők szerint ettől azért nem kell tartani. Úgy vélik, a januári kormányváltás után sem lesz komolyabb változás az USA Tajvan-politikájában, mert a Kongresszusban „a tajvani politika folytonossága megmarad” – mondta újságíróknak Tajpejben Csen Ming-csi, a befolyásos Nemzeti Védelmi és Kutatóintézet munkatársa. A szakértő feltételezi, hogy az Egyesült Államok továbbra is szállít majd fegyvereket Tajpejnek, és keményen reagál Peking fenyegetéseire. „Az amerikai támogatás stabil” – mondta. A viszonyítási pont Trump első elnöksége.
Megjelent a Népszava Külföld rovatában 2024. november 16-án.
