Farkasszemet néznek a közönséggel a nagyváradi képzőművészek – a szó meglehetősen szoros értelmében – az elmúlt szombaton megnyílt érdekes tárlaton, a Fáklya galériájában, ahol a meghitt hangulatú kis kiállítóteremben önarcképeik fogadják a látogatót.
Több mint harminc önarckép, több mint harminc grafikai önjellemzés, önelemzés, Macalik Alfréd higgadt, fegyelmezett, bölcs ceruzájától Jakobovits Miklós iróniába mártott tollhegyéig igen gazdag fegyvertárral és érveléssel bemutatva; izgalmas tárlat, többet árul el a jelentkező képzőművészek személyiségéről, mint egy megszokott egyéni kiállítás, természetesen csak bizonyos szempontból többet: azáltal, hogy szemléletüket, gondolkodásmódjukat, hangulathajlamukat szembesítheti egymással a néző. Az önmeglátás több mint harminc változatával még lélektani szempontból is érdemes farkasszemet nézni, François Pamfil archaizáló szerepvállalásától László Ákos enyhén szecessziós önstilizálásáig, Kotsis N. Margit öntagadásától Kádár Zoltán játékos bohóc-bábtréfájáig, Szabó Barna derűs-groteszk önbemutatásától Kiss Elek nagyvonalúan odadobott, de hallatlanul karakteres önjellemzéséig, Láta László szemérmes lágy önvallomásától Rodica Stanca Pamfil őszinte bemutatkozásáig. És – természetesen – sorolhatnánk tovább.
Izgalmas ötlet ez a Fáklya-galéria, nemcsak azért, mert szép és nemes szándék vezeti, mert különösen méltánylandó kezdeményezése egy olyan napilapnak, amely hivatásának tekinti, hogy következetesen, funkcionálisan részt vegyen Várad művészeti életében, hanem az előzményei miatt is. A Fáklya több mint harminc számában közölte az itt bemutatott önarcképekkel és reprodukciókkal illusztrálva Köteles Pálnak azt az interjú-sorozatát, amely felöleli a város valamennyi számottevő képzőművészét, sőt, azokat is, akik váradiaknak vallják magukat.
A tárlatmegnyitóval nem ért véget a kapcsolatteremtés – másik kiváló ötlet –, hiszen mindennap más-más három képzőművész ül be a kiállítási terembe, hogy találkozzék a galéria látogatóival. Lehet velük beszélgetni, egy asztal, néhány szék és egy hamutartó jelzi, mennyire közvetlenül.
Azt hinné az ember, ebben az ügyben többet nem is lehetne tenni. És mégis hiányérzettel távozik a látogató.
Szívesen vinné magával külön füzetben azt a harminc-egynéhány interjút, amely bemutatja Várad jelenlegi képzőművészeti életét.
Megjelent A Hét V. évfolyama 41. számában, 1974. október 11-én.
