Az elmúlt hét végén a fővárosi Ţăndărică Színház három holland bábegyüttest látott vendégül, akik fővárosi szereplésük után bejárják hazánkat, hogy az ország nagyközönsége is megismerkedhessék a holland bábművészettel. Hollandiában, ahol a bábosképzésnek nincs intézményesített formája, több mint harminc professzionista bábszínház működik. Ezek az együttesek – ami népes bábszínházi társulatainktól eltérően – általában kétszemélyesek. Államilag fenntartott nagy együttesek Hollandiában nem működnek; az állam csak különleges produkciókat szubvencionál. E bábművészet gyökere – mint általában az európai bábjátszásé – az évszázadokon át művelt vásári bábjátékban lelhető fel, melynek szereplői kesztyűs bábuk voltak; a marionett vagy a pálcás bábu megjelenése későbbre tehető Hollandiában.
A második világháború után világméretekben fellendülő bábmozgalom ebben az országban is megújította az addig realista-naturalista, többnyire mesejátékokat és operákat előadó bábszínházát. Fellazultak a műfaji keretek, az együttesek különféle technikákat vegyítettek egymással, a naturalista bábu helyére tárgyak, megelevenedő rongydarabok léptek; egyre kimutathatóbbá válik ezzel párhuzamosan a modern szobrászat és a totális színház hatása a holland bábművészetre. Az a három együttes, akikkel a hazai közönség most találkozott, a mai holland bábszínházi művészet üzenetét tolmácsolta szerencsés összeállításban, három különböző irányzatot képviselve.
A tradíciókhoz legközelebb álló Henk és Ans Boerwinkel színháza, a Háromszög a bábszínházi plasztikát tekinti alapvető kifejező eszközének. A „tiszta“ műfaj iránti törekvésük eredményeként előadásaiknak nincs szövege, amint ők mondják: „hallgatag világ, a tekintet, a látás világa“. Apró némajátékokból tevődik össze műsoruk, amit apró színpadon, valósággal egy kis dobozban adnak elő kombinálva a kesztyűs bábut, marionettet, pálcás bábut és maszkokat; az apró színpadon megelevenedő bizarr lényeket vagy naturalista, expresszionista hatásokat magukon viselő emberábrázoló bábukat apró reflektorok, s hol a fekete humor fanyar fénye, hol a horror-hatások villódzó lidércfénye világítja meg. Műsoruk felnőttekhez szól, akár a másik két együttesé.
Közelebb áll hozzánk Feike Boschma és Jan Goes színháza, akik lebegő ruhadarabokból készült marionettbábuikkal utolérhetetlen könnyedséggel, költőien, lélegzetelállítóan finom humorral adták elő A kígyólány című kínai mesét nagy szakmai tudással. De hasonlóan finom, gazdag és megfoghatatlan szépséggel teli volt az a néhány rövid pantomim is, amely kiegészítette műsorukat: a Táncosnő vagy a Cirkuszi impressziók.
Az est legizgalmasabb eseménye a Hinderik Popstudio bemutatkozása volt. Hinderik de Groot nevét előkelő helyen jegyzik a nemzetközi bábmozgalomban. Hinderik kiindulópontja a „panta rei“ – „minden mozog“, „minden változik“. Művészetéről így vall: „Anyagból, mozgásból (de mozdulatlanságból is), fényből és hangból csinálok színházat. Az anyagokat bizonyos értelemben alárendelem annak az erőfeszítésnek, hogy érzelmeimet (melyeknek másként nem tudnék hangot adni) egy olyan nyelven fejezzem ki, ami inkább érezhető, mint érthető. Ezek az anyagok állhatnak: bábukból, tárgyakból, különféle dolgokból és emberekből (utóbbiakat szintén tárgyakként használom, színészként vagy mozgó alakokként). Nincs állandó »színpadom-« és állandó technikám sincs. Folyton azt kérdezem magamtól: mit akarok kifejezni, és milyen eszközökre, milyen technikákra van szükségem ahhoz, hogy szándékomat megvalósítsam.“
A Hinderik Popstudio adott életet a holland gyermekek kedvencének, a barátságos szörnyetegnek, Bombazeinnek, akinek monumentális, groteszk, de lefegyverzően kedves alakjával itt is találkozhattunk. A falánk monstrum, akit bármelyik holland gyerek szívesen látna születésnapján díszvendégként, mindent felfal, ami a keze ügyébe kerül, hatalmas plasztik-pocakjába süllyesztve a legkülönbözőbb holmikat. Apró zászlókat osztogatva vonul be a terembe, társalog a közönséggel, s fájó szívvel válunk meg tőle, amikor a bábos kibújik belőle, hogy lábánál fogva kivonszolja a színpadról. De mindez csak bevezetésként szolgál az igazi játékhoz, mely A nadrág címet viseli. Hatalmas nadrág vonul be a színpad előterébe, monumentális nadrágtartók ereszkednek alá, hogy rákapcsolódjanak – a gazdag mondanivalójú cselekmény az „élő“ nadrág ötletéből bontakozik ki. A nadrág újságot olvas, s közben színes szappanbuborékok szállnak szerte belőle. Nos, reménytelen vállalkozás lenne az egész szüzsét reprodukálni, elmesélni a hősi halált halt kalapok életútját, fejtegetni a fellobogózott kis kocsi önálló bevonulásának titkát, mely egy lapátot szállít, ami a zsebenk eresztül behatolva a nadrágba, kalapok sokaságát dobjaki belőle mint használhatatlan kacatot… Tény, hogy a Hinderik Popstudió kísérlete figyelemre méltó vállalkozás, s a holland bábszínház legmaibb kísérleteiből ad ízelítőt.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 20. számában, 1975. május 16-án.
