Nem titok Washingtonban, hogy az Ukrajnának nyújtott egzisztenciális jelentőségű amerikai katonai és gazdasági támogatás – amely már 100 milliárd dollár fölött van – republikánus ellenzéki körökben korántsem élvez túláradó támogatást. Kevin McCarthy, a legmagasabb rangú republikánus honatya a Kongresszusban már hónapokkal ezelőtt közölte, hogy a jövőben nem támogat „biankó csekkeket” Kijiv számára, különösen, amikor az amerikai emberek gazdasági válságtól szenvednek. Egyes republikánus vezetőknek az sem tetszik, hogy az Ukrajnára való összpontosítás eltereli Washington figyelmét Kínáról, az első számú stratégiai riválisról, amely Tajvannal kapcsolatban egy orosz típusú annexiót forgat a fejében.
A tavaly novemberi félidős kongresszusi választásokon a republikánusok többséghez jutottak a kulcsfontosságú Képviselőházban, ahol a szövetségi kormány költségvetésének a kasszakulcsa van. McCarthy házelnökké, egyszersmind Amerika harmadik legmagasabb közjogi méltóságává avanzsált, szavainak nagy súlya van. Talán ezért is érezte fontosnak a Wall Street Journal, a legbefolyásosabb üzleti lap, hogy szerkesztőségi cikkben hívja fel McCarthy és a többi vonakodó republikánus honatya figyelmét: az Ukrajnának adott támogatás egyáltalán nem rossz üzlet Amerika számára, a kiadások eltörpülnek a hasznokhoz képest. A lap egyetértően idézi Timothy Ash közgazdászt, aki szerint „az ukrán segély elképesztően költséghatékony beruházás”, mivel a Pentagon éves kiadásainak töredéke árán úgy morzsolja fel Oroszország haderejét – amely az Egyesült Államok egyik legfélelmetesebb ellensége –, hogy közben egyetlen amerikai katona elesne.
Arról nem is beszélve, érvel a vezércikk, hogy az amerikai katonai segély „egy kirakati reklámmal ér fel a hazai hadiipar számára. Az ukrán harctéri eseményeket látva, azok az országok, amelyek eddig orosz tankokban és légvédelmi rendszerekben gondolkodtak, ezután a hatékonyabb amerikai fegyvereket fogják vásárolni.”
Amerika egyik vezető médiaorgánumának a részéről megdöbbentő ez a hidegvérű utilitarizmus azzal a tragikus háborúval kapcsolatban, amely már az ukrán és orosz életek tízezreit követelte. Mivel a Wall Street Journal nem közölte a szerkesztőségi cikkhez fűzött, erősen kritikus hozzászólásomat, egy másik amerikai lapban, a Herald-Tribune-ben mutattam rá, hogy a rövidlátó, túlzottan haszonelvű megközelítés nemcsak lealacsonyítja az Ukrajnának nyújtott, létfontosságú amerikai támogatást, de akaratlanul is a Kreml háborús propagandájának a kezére játszik. Amely úton-útfélen hangoztatja, hogy Washington szűkkeblű önérdekből és Oroszország tartós meggyengítése érdekében késlelteti az orosz–ukrán béketárgyalásokat és prolongálja a háborús szenvedést.
Megjelent az ÉS-ben
A szerző a Világbank korábbi vezető közgazdásza
Címkép: A HIMARS tüzel
Forrás: Újnépszabadság
