Minap a Washington Post nagy visszhangot keltő szerkesztőségi cikkben közölte, hogy – szakítva az utóbbi négy évtized hagyományával – nem bocsát ki támogató nyilatkozatot a demokrata elnökjelölt Kamala Harris számára a republikánus jelölt Donald Trump elleni kampányban, amely célegyenesbe került. A szerkesztőségi cikk a lap „függetlenségét” hangsúlyozza, és a politikailag érett olvasói szuverén döntésére bízza a szavazást az USA következő elnökére most és a későbbiekben is. A döntés óriási felháborodást váltott ki a lap munkatársainál, különösen azok körében, akik már megírták a Harrist támogató szerkesztőségi cikket. A lap olyan le­gen­dás volt munkatársai is élesen til­ta­koztak, mint Bob Woodward és Carl Bernstein. „Gyávaság”, „szégyen”, „behódolás Trumpnak” volt a leggyakoribb minősítés. Tiltakozásként több ezer olvasó mondta le előfizetését. (Ezzel párhuzamosan hasonló fejleményekre került sor egy másik nagy liberális lapnál, a Los Angeles Timesnál, amely úgyszintén megtagadta, hogy Harrist támogató közleményt adjon ki. A szerkesztőbizottság több tagja lemondott.)

Bár a Washington Post vezérigazgató-kiadója, Will Lewis magára vállalta a kritikus döntés felelősségét, a Potomac partján mindenki tudja, hogy valójában mi történt. Jeff Bezos, a lap tulajdonosa, az Amazon óriáscég milliárdos alapítója az utolsó pillanatban megvétózta a Harrist támogató, kész szerkesztőségi cikk közlését. Egyúttal  utasította az általa kinevezett Lewist az újság „függetlenségét” és az olvasók „szuverenitását” hangsúlyozó közlemény publikálására.

Mi lehet Bezos döntésének hátterében? Nagy valószínűséggel az a napról napra fokozódó várakozás Washingtonban, hogy november 5-én az autokratikus hajlamú Donald Trump fog diadalmaskodni az elnökválasztáson, és – ahogy az exelnök erre gyakran utalt – bünteti majd azokat, akik keresztbe tesznek neki. Bezos már ehhez a forgatókönyvhöz igazodik, félve attól is, hogy cége milliárdos kormányrendelésektől eshet el, ha Trumpot magára haragítja. 

A zsarnokságról. Húsz lecke a huszadik századból című, 2017-es sikerkönyvében Timothy Snyder amerikai történész az efféle Bezos-magatartást nevezi „megelőlegezett engedelmességnek” és politikai tragédiának. „A hatalom legnagyobb részét önként adjuk az auto­riter vezetésnek. Az egyének előre kitalálják az elnyomó kormányzat szándékait, majd kérdezés nélkül, önként felajánlkoznak ezek végrehajtására” – mondja Snyder. Lehet, hogy ez nem csak Amerikában van így?

Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 44. számának Páratlan oldalán 2024. október 31-én.