A világ legnagyobb cirkusza – mondják olykor az egy éven át tartó amerikai elnökválasztási kampányról. Szokatlanul korán, már márciusban ismertté vált a két nagy párt elnökjelöltje: a demokrata oldalon Joe Biden, a hivatalban lévő elnök, a republikánusoknál Donald Trump exelnök. A cirkuszkocsi a nyáron továbbgurul: Trump a Milwaukee-i konvención, július közepén lesz hivatalosan a Republikánus Párt elnökjelöltje. Bidennek augusztus második feléig, a Demokrata Párt elnökjelölt-állító konvenciójáig kell várnia, amelyet Chicagóban tartanak. Az elnökválasztásra november 5-én kerül sor.
Ez a voksolás több vonatkozásban is rendkívülinek ígérkezik. Soha nem volt Amerikának két ennyire idős (Biden 81 éves, Trump 77) és népszerűtlen elnökjelöltje. De olyan sem, mint Trump, aki ellen töbszörös bűnvádi eljárás folyik. A hallgatásipénz-perben az esküdtszék a napokban mondta ki bűnösnek az exelnököt, de korántsem biztos, hogy az ítélet jogerőre emelkedik a választásig. Közben Trump azzal fenyegeti a közvéleményt, hogy „ez az elnökválasztás az én végső bosszúm. Ha nem én leszek az elnök, akkor vérfürdő lesz az országban.”
Kevés kivételtől eltekintve a regnáló elnököt általában újraválasztják Amerikában, ha a gazdaság jól teljesít a voksolás évében. Trumpot is újraválasztották volna 2020-ban, ha a Covid-járvány nem okoz recessziót és magas munkanélküliséget. Biden újraválasztási reményeit egy műszóval lehet kifejezni: Bidenomics, az elnök nevével fémjelzett gazdaságpolitika, ami választási kampánya fő jelszava. A szakértők által tavaly óta várt gazdasági recesszióból nem lett semmi, sőt Amerika a leggyorsabban növekszik a nagy nyugati gazdaságok között. A tőzsdék rekord magasságokban szárnyalnak, alacsony a munkanélküliség és jelentősen megszelídült az infláció. Paul Krugman, a Nobel-díjas közgazdász – költői túlzással – „mini gazdasági csodáról” beszél.
Ám a látványos makrogazdasági eredményekért Biden elnök nem kap politikai elismerést a választóktól. Miért? Elsősorban az évekig magas infláció követkeményei miatt. Miközben a Fehér Ház a makrosikereket ünnepli, az egyszerű fogyasztó azt látja, hogy a magas árak még tovább emelkednek (még ha lassúbb ütemben is, mint korábban), ami csökkenti a fizetések reálértékét. A fogyasztói árak ma átlagosan 20 százalékkal magasabbak, mint Trump elnökségének utolsó évében. Az átlagfogyasztó szemében Biden „inflációs elnöknek” számít. A felmérések szerint Trumpot számottevően többen tartják alkalmasabbnak a gazdaság menedzselésére, mint Bident.
Súlyos politikai teher Biden vállán a mexikói határon elszabadult illegális bevándorlás is, amely ellen a kormány – a Demokrata Párt progresszív szárnyának nyomására – eddig gyakorlatilag semmi érdemlegeset nem tett. Biden elnöksége alatt – minden korábbi rekordot megdöntve – már több mint hétmillióra rúg az illegális határátlépések száma. Nem csoda, hogy a gazdaság mellett a bevándorlás lett az elnökválasztás második legfontosabb belpolitikai kérdése, ami a MAGA (Make America Great Again) szélsőjobb és vezérük, Donald Trump malmára hajtja a vizet.
Elnöki beiktatásakor Biden sokat ígért a kaotikus trumpi kormányzás utáni időkre: „nemzeti egységet”, „a normalitáshoz való visszatérést”, „a nemzet lelkének meggyógyítását.” A lakosság többsége azonban nem érzi jól magát a bőrében, rossz a közérzete a végzetesen polarizált országban. A felnőtt amerikaiak kétharmada szerint az ország rossz úton jár Biden alatt. Ez jól tükröződik az elnök példátlanul alacsony támogatottságában, amelyet jelenleg – kevesebb mint fél évvel a voksolás előtt – csupán 39 százalékos szinten mérnek. Ez kisebb bármelyik második világháború utáni elnök támogatottságánál, beleértve Jimmy Cartert és Donald Trumpot. Biden számára komoly aggodalomra ad okot, hogy támogatottsága elnökségének első évétől kezdve hanyatló trendet mutat.
Biden népszerűtlensége elválaszthatatlan a magas életkora miatti aggályoktól. Amerika már jó ideje sodródik a gerontokrácia, az öregek politikai uralma felé. Biden kora és fokozódó fizikai/szellemi hanyatlása a választás megkerülhetetlen témája lett. A választók háromnegyed része gondolja azt, hogy Biden túl öreg ahhoz, hogy új elnöki ciklust vállaljon, nem rendelkezik az elnökséghez szükséges képességekkel.
Az amerikaiakat leginkább foglalkoztató öt nagy kérdés – gazdaság, infláció, illegális bevándorlás, bűnözés, abortusz – kezelésében a választók csak az abortuszt illetően részesítik Bident előnyben Trumppal szemben. Az exelnök eme „agenda fölénye” azért is meglepő, mert Trump 2016 után sorozatos politikai lúzernek számít. Biden csak abban reménykedhet, hogy nyerési esélyei javulnak Trump büntetőjogi sebezhetősége miatt, különösen azután, hogy Trumpot most már „elítélt bűnözőként” lehet megbélyegezni.
További gondot jelent Biden számára a 2020-ban győztes – alapvetően anti-trumpista – választási koalíciójának a visszaépítése, különösen amiatt, hogy a demokraták számára mindig döntő fontosságú fekete és latinó kisebbség, valamint a fiatal szavazók körében statisztikailag szignifikáns lemorzsolódás tapasztalható az eddigi felmérésekben. Az Izrael-Hamász háború az amerikai arabok körében jár majd minden bizonnyal szavazatvesztéssel Biden számára. A legkomolyabb független jelöltként induló Robert F. Kennedy Jr. (akinek erejét a közvélemény-kutatások a tiszteletre méltó tíz százalék fölött mérik) némileg több voksot vonhat el Bidentől, mint Trumptól.
Biden tehát távolról sem áll biztos nyerésre a fölöttébb sebezhetőnek tűnő Trump ellen. Az eddigi közvélemény-kutatások Trump piciny fölényét jelezték. Nagyobb veszély azonban Biden számára az, hogy Trump vezet abban a féltucatnyi bizonytalan kimenetelű államban (Michigan, Pennsylvania, Arizona stb.), ahol az elnökválasztás az idén is minden bizonnyal eldől majd. Ez a körülmény Biden jelöltségének viszonylagos gyöngeségét mutatja. A várhatóan nagyon szoros voksolás függvényében akár pár tízezer szavazó elvesztése is végzetes lehet bármelyik „billegő” államban mind Biden, mind pedig Trump számára.
Az amerikaiak több mint fele egészében véve sikeresnek tartja Trump elnökségét, látszólag túltette magát a kaotikus kormányzáson és a botrányokon, valamint a Kongresszus trumpista ultrák által végrehajtott ostromán 2021 januárjában. Egyelőre nem tudni, hogy Trump megítélésében milyen mértékű módosulást idéz elő a hallgatásipénz-per számára negatív kimenetele.
2020 tavaszán mondta Joe Biden: „Elnökként generációs híd leszek a demokrata vezetők új nemzedékéhez.” Akkor ezt úgy értelmezték, hogy Biden egyciklusú elnök kíván lenni, amely alatt fölépít egy demokrata elnökjelöltet a négy évvel későbbi választásra. Több ígéretes, fiatal demokrata elnökjelölt-aspiráns csalódottan vette tudomásul, hogy a Fehér Ház gazdájaként Biden meggondolta magát. A Demokrata Pártban már kevesen hisznek az elnök magyarázatában, miszerint – mint 2020-ban – most is csak ő képes megakadályozni azt, hogy „a trumpi sötétség és a lopakodó diktatúra visszatérjen Amerikába.”
Sokan érzik úgy, hogy a magas életkora miatt meggyöngülni látszó Biden elnök veszélyes, felelőtlen politikai játékot folytat, amelyben személyes hiúságát az ország érdekei fölé helyezi. Ezzel a november 5-i elnökválasztáson megágyazhat Trump győzelmének, amelynek megakadályozásáért szállt ringbe 2020-ban.
Biden esélyeinek további jelentős romlása esetén (például katasztrofálisan rossz szereplés a televíziós vitában a médiát kitűnően kezelő Trump ellen) nem zárható ki egy vészforgatókönyv: a biztos vereség tudatában a demokrata pártelit az augusztusi elnökjelölt-állító konvención kényszeríti Bident visszavonulásra és állít helyette új jelöltet. Több mint spekuláció az, hogy például Gavin Newsome kaliforniai kormányzó és Gretchen Whitmer michigani kormányzó ugrásra készen áll, hogy végszükség esetén Biden helyébe lépjen. A politikai tét nem kicsi: a nyíltan politikai bosszúvágytól vezérelt, autokratikus hajlamú Donald Trump fehér házi visszatérésének mindenáron való megtorpedózása.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. június 12-én.
