Két előretolt nyitott tenyér és egy talán koponyavarratokkal árkolt kőgömb. Óhatatlanul a tenyér hosszú életvonalát nézem. Siqueiros: született 1898-ban, meghalt 1974-ben. Hosszú életvonal? Szépen ívelt, akaratos életvonal.
„Megalkotta a dinamikus realizmus fogalmát” – olvasom róla. Valóban: hirtelenebbül elénk tárt tenyeret nem ismerünk a képzőművészetben. Nincstelen kezek, sorsot követelők. És koponyavarratok: vak csillag ez a nyomorú Föld.
Ez lenne? Többé meg nem kérdezhetjük. De ezt a képet mindannyian ismerjük. Ismerjük, úgy ahogyan Picasso békegalambját ismeri az is, aki talán azt sem tudja, ki volt Picasso.
Siqueiros életműve kiáltvány. Hatalmas falképei harsogják a világ szabadságvágyát.
Úgy tervezte, januárban hazánkba látogat. Nem adatott meg nekünk…
Megjelent A Hét V. évfolyama 2. számában, 1974. január 11-én.
