Magyarország soros EU-elnöksége 2024 – egy előre bejelentett katasztrófa. Ezzel a címmel közölt kommentárt a tekintélyes konzervatív bécsi lap. A szerző szerint Magyarországnak nem csak Brüsszelben nincs könnyű dolga, és mint írja, akkor még finoman fogalmazott. Ez pedig legnagyobbrészt az ország fellépésén múlik, bár az orbánizmus hívei ezt nyilván másként látják. Vegyük csak a múlt hetet.
Hétfőn, amikor a külügyminiszteri tanács tagjai Iránról, Afganisztánról és főleg az ukrajnai szabadságharc további támogatásáról tanácskoztak, Szijjártó Péter otthon maradt. Vang Jit, a Kínai Kommunista Párt külügyekben illetékes apparatcsikját fogadta, hogy elmélyítsék „a két ország közötti átfogó stratégiai együttműködést”, és egyben utat nyissanak Kína állami konszernjeinek a magyar gazdasághoz való jobb hozzáféréshez. Figyelemre méltó, hogy amikor az EU fennmaradó része megkésve bár, de mégiscsak felébredt, és rájött, hogy nem volt jó ötlet a politikai és gazdasági kiárusítás a pekingi kommunista diktatúrának, a kommunistaellenes magatartására oly büszke nemzeti-tekintélyelvű magyar kormány a Kínai Kommunista Párt karjaiba veti magát. Kedden Szijjártó minisztertársa, Varga Judit volt soron, hogy
távol maradjon az EU egy fontos tanácsülésétől. Az Általános Ügyek Tanácsának ülése helyett Budapesten maradt, hogy a Trump volt elnök híveiből kialakult egyik szélsőjobboldali szervezet vezetőjének udvaroljon. Általánosságban a Fidesz-kormány úgy viselkedik, mint valami Pannon Trump-fanklub.
Szintén kedden például Kovács Zoltán szóvivő a hivatalában egy bizonyos Gavin Mario Wax urat fogadott. Ő a Republikánus Párt New York állambeli ifjúsági szervezetének elnöke, aki legutóbb azzal keltett kínos feltűnést, hogy az általa évente szervezett gálaesten Majorie Taylor Green, a QAnon összeesküvés-elméletek szélsőjobboldali híve a Trump-hívők Capitolium elleni, két évvel ezelőtti támadásáról elmondhatta: „Kijelenthetem, hogy ha ezt mi szervezetük volna, Steve Bannon és én, akkor győztünk volna. Magától értetődik, hogy fel lettünk volna fegyverezve”. Talán mondani sem kell, hogy az említett urak és hölgyek mind azért lépnek fel, hogy Ukrajnát a lehető leghamarabb rá kell szorítani a kapitulációra.
Magyarország az európai egyetértés helyett valamiféle befelé tartó utazáson van. Más szóval: a magyar kormány egyre inkább távolodik az uniós közös közép magtartásaitól és közös céljaitól. Ez mára egészen odáig vezetett, hogy de facto halott a visegrádi csoport, amely eddig a négy tagállam meglehetősen sikeres érdekérvényesítési eszköze volt. A kétszámjegyű milliárdos összegű uniós támogatás még mindig be van fagyasztva, és meghatározatlan ideig úgy is marad, mert a magyar kormány nem hajlandó valós lépéseket tenni a nepotizmus, a haveri gazdaság – konkrétan a miniszterelnök-veje- vircsaft -, és a legmagasabb kormánykörökig elérő korrupció ellen. A pénzt egyébként nem az arctalan brüsszeli bürokraták tartják önkényesen vissza, hanem a többi tagállam pénzügyminiszterei nem engedélyezik a kifizetését.
Mindezek nagyon rossz előjelek a 2024. július 1-én kezdődő magyar soros elnökségre nézve. A kormány nem mutat készséget kompromisszumokra, még arra sem hajlandó, hogy saját politikai preferenciát legalább egy fél évre a háttérbe helyezze. Mi több, a jelek szerint a kormány abban a tévedésben leledzik, hogy egy soros elnökség jó alkalom arra, hogy önmagát és saját érdekeit az előtérbe játssza. Varga Judit a minap hangsúlyozta: ”Célunk, hogy különlegesen minőségi elnökséget szervezzünk meg, miközben fel akarjuk emelni Magyarország hangját is”.
Kérdés, hogy így lehetséges-e egyáltalán „rendkívül minőségi elnökséget” vinni. Alighanem inkább nem. A tudósító 2009 óta megélt minden soros elnökség nagyon is gondosan ügyelt arra, hogy hat hónapra a háttérbe állítsa saját nemzeti érdekeit. Az elnökség feladata az, hogy közvetítsen, egyengesse a kompromisszumok útját, csillapítsa a feszültségeket a heves tárgyalásokon. Méregként hatna, ha itt valaki azt hinné, hogy az elnökség során azon kell lennie, hogy a saját preferenciáit érvényesítse.
Más szóval: az EU-t jövő év közepén gyengeségi szünet fenyegeti. Attól kell tartani, hogy az EU fatális gyengeségbe esik. Először is májusban lesznek az európai választások, és a bizottság az új Európai Parlament megalakulásáig béna kacsa lesz. A nemzeti kormányok figyelmét és energiáját éppen a magyar soros elnökség kezdete idején az köti majd le, hogy Ursula von der Leyen újra a bizottság elnöke lesz-e, vagy sem, és ugyanez a kérdés fennáll Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, valamint Joseph Borell külügyi főmegbízott esetében is. Mindez késő őszig eltart majd, és talán nem gyengíti, de bizonyosan nem erősíti a tagállamok összetartását.
A kohézió azonban az orosz háború idején létszükséglet ahhoz, hogy lefogják a magyar kormány esetleges egyoldalú lépéseit. Az EU túl fogja élni azt is, ha hat hónapig a Fidesz ül a tanács kormányrúdjánál, és a magyar kormány legalábbis a törvénykezés terén nem tud sok mindent elrontani, mert az újonnan megalakuló bizottság addigra még nem fog jelentős törvényhozási javaslatokat beterjeszteni.
A magyar elnökség azonban egészen bizonyosan nem fogja erősíteni az Európai Unió „világpolitika-képességét” – írta a konzervatív lap volt brüsszeli tudósítója.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
Fordította: Horváth Júlia
Címkép: Economist
Forrás: Die Presse, Újnépszabadság
