A szélsőbal és a szélsőjobb előszeretettel hergel a társadalmi elit ellen és hajlamos lekicsinyelni a történelmi bűnöket – erre a megállapításra jutott az osztrák Die Pressében megjelent vendégkommentárjában Astrid Schilcher. A férjével tanácsadó céget vezető, egyetemen oktató Schilcher a szélsőbaloldali Osztrák Kommunista Párt (KPÖ) és a szélsőjobboldalra sorolt Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) közötti hasonlóságokra mutatott rá minapi esszéjében.
A politikai paletta két szélén álló párt azért kap különös figyelmet ez idő tájt Ausztriában, mert a Szabadságpárt népszerűsége megelőzi a kormányzó Osztrák Néppártot és az ellenzéki, vezetési válságtól szenvedő szociáldemokrata pártot (SPÖ), és jó esélye van arra, hogy visszatérjen a kormányba a következő, 2024-re tervezett választáson. A KPÖ pedig a salzburgi választáson történt előretörése miatt szolgáltat témát a közéletnek, de a stájerországi Grazban is komoly bázissal rendelkezik: a városi tanácsban többségük van és a polgármestert is a kommunisták adják.
Astrid Schlicher mindkét pártot populistának tartja. A populisták sajátossága, hogy összetett problémákra is egyszerű és gyors megoldásokról szólnak a megoldásaik. A „Ne elvégy, hanem adj, és a beszéd helyett segíts” szlogen a KPÖ stájerországi szervezetének fontos üzenete. Dicséretesnek tartja, hogy a párt politikusainak egy része lemond a fizetése egy részéről. Ám a mély szociális problémákat elfedő politika nem csupán rövidlátó, hanem populista is. A kommunisták követelése a lakhatási támogatás növeléséről azonban nem lesz elég a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetéséhez – jelentette ki az egyik aktuális stájerországi követelésük apropóján. Az alamizsna és az államosítás nem gyógyszer a problémákra – állapította meg. A szerző azt is a kommunisták szemére vetette, hogy fájdalmasan hiányzik a programjukból a közgazdasági elméleteknek nem ellentmondó elképzeléseik.
Még a kommunisták is meglepődtek, hogy milyen jól szerepeltek – Mi történik Ausztriában? – A negyedik helyig emelkedett a kommunista párt a vasárnapi salzburgi tartományi választáson, a Szabadságpárt pedig második lett.
Úgy véli, hogy az FPÖ is ebből az eszköztárból dolgozik. Egyúttal emlékeztetett: Herbert Kickl elnök – akiből akár kancellár is lehet a következő választáson – lóféreghajtóval orvosolta volna a koronavírust, az ukrajnai háborút az Oroszországot korlátozó szankciók feloldásával zárná rövidre, az illegális bevándorlást pedig kitoloncolással oldaná meg.
Az FPÖ-ben és a KPÖ-ben közös még, hogy mindig találnak bűnbakot. Az FPÖ az elit és a külföldiek képében leli meg. A kommunisták is szívesen mutogatnak felfelé, szemükben az elit és a vállalatok, különösen profitot termelők számítanak a nép ellenségének. Kijelentette: a kommunizmus önmagában populizmus, hiszen az elitet és a népet állítja szembe egymással. Felfogásuk szerint a nép oldalán állnak, ezt tekintik a cselekvésük legitimációs bázisának. Elke Kahr grazi polgármesterben, Kay-Michael Danklban, a KPÖ erős salzburgi politikusában és az FPÖ-s Kicklben ez határozottan közös. Emellett mindkét párt szívesen tagadja, vagy legalábbis kicsinyli le a történelmi bűnöket. A Szabadságpárt kicsinyli a nemzetiszocializmust, de a kommunista párt is szemellenzőt ragad, ha a kommunizmus bűneiről van szó. Azt is megjegyezte, hogy hajlamosak orosz oligarchákhoz dörgölőzni.
Sebastian Kurz, a kihunyó osztrák hullócsillag – Elolvastuk a korrupciós ügybe keveredett egykori osztrák kancellár októberben megjelent könyvét, amelyben a hozzá mind közelebb érő nyomozásokról alig mond valamit, de írt Putyinról, a kínai elnökről és az Európai Unió jövőjéről.
A szerző élesen kritizálja a KPÖ-t, amiért a bérek jelentős emelését és a munkaidő csökkentését követelik. Számára rejtély, hogy milyen forrásból lehetne ezt megvalósítani, és közben miként őrizhetné meg Ausztria a versenyképességét. Ezért a párt efféle követeléseit mélyen populistának és megvalósíthatatlannak tartja.
Megjegyezte továbbá: a KPÖ és az FPÖ egyaránt következetesen intoleráns és áldemokratikus. Astrid Schilcher a Pressében megjelent esszéjét Karl Popper 1945-es kötetének – A nyitott társadalom és ellenségei – tanulságaival zárta. A filozófus ebben a totalitárius ideológiák nagy gondolkodóit vette számba. Ők földi menyországot ígértek, de a poklot teremtették meg.