Aki ismer, tudja, hogy engem a labdarúgás sem mint sport, sem mint szórakozás nem érdekel. Ezért elnézést kérek mindenkitől, aki viszont él-hal érte. Van, akinek lényegében ez tölti ki az életét. Mérkőzéstől mérkőzésig él és közben azt számolja, hogy hányat kell még aludnia a következő rangadóig. Ez rendben van. Mindenki úgy él, ahogy azt a maga számára a lejobbnak tartja. Hogy egy klasszikust idézzek: a négy fal között mindenki azt csinál, amit akar. Csak ne akarja mások számára is kötelezővé tenni.
A magyar miniszterelnökről közismert, hogy amit másoktól kötelezően elvár, azt ő maga szinte az élet egyetlen területén sem teljesíti. Lop, csal, hazudik, manipulál, alattomban bosszút forral az ellenlábasaival szemben és bosszút áll. Ez a lételeme. Vannak a végrehajtáshoz kipróbált szolgái, hű vazallusai. Fejből tudjuk sorolni a neveket. Félnivalója viszont nincsen, hiszen gyártott magának „alaptörvényt”, annak alapján mindenféle jogszabályokat. Csinált magának rendőrséget és ügyészséget, és mára már a bíróság is olyan ítéletet hoz, amilyet ő szeretne. A köznyelv (értsd a Fidesz propaganda) ezt nevezi jogállamnak.
Sokan vagyunk olyanok, akiknek ez nem tetszik, és akik ezt már régen nem nézzük jó szemmel. Egyelőre még szabadlábon. Most, hogy megkezdődött a kampány, fekete leplektől takart haditanáccsal, kirekesztett sajtóval és a választók kizárásával, biztosak lehetünk abban is, hogy itt már megint olyan dolog készül a jövő évi politikai megmérettetésre, ami finoman fogalmazva is nagy disznóság lesz. A feladatokat kiosztották a felelősöknek. Lényegében mindenki tudja a dolgát, a főnök megmondta. A 133 bátor előtt nem titok, hogy mi lesz. Mi meg majd meglátjuk, ha eljön az ideje. Az már most, első nekifutásra is látható, hogy a homofóbia erős befutó a kampány mezőnyében. Kimondatott a verdikt arról is, hogy Gyurcsány kártékony és meg kell tőle óvni a nemzetet. Akár operatív törzs is felállíthatóvá válik az ügyben. Gyurcsány ugyan nem indul, viszont jó hívószó azoknak, akiknek a buta fejébe az elmúlt 15 évben alaposan beleverték, hogy mindenért (is) ő a hibás. A migránsokat köztudottan nem szeretjük, nem is jönnének ide még erős kényszer hatása alatt sem. Ennek ellenére a volt határőr tábornok folyamatosan élesztgeti a xenofób rettegés lángját. És hát persze Soros, az örök Gyuri bácsi sem fog kimaradni a gyűlöletkampányból. Tetszik tudni! Spekuláns, a nemzetellenes civilek támogatója, és hát persze azt se feledjük – bár nekünk semmi bajunk a zsidókkal – de zsidó.
Hogy hogyan jön ide a sport, a labdarúgás meg a négy fal?! Egyrészt, mint mondtam, az ehhez való viszony mindenkinek a legbensőbb magánügye. Kivéve Orbán Viktort, aki a nemzeti jövedelem szabad szemmel is jól látható hányadát költi erre az ő szenvedélyére. Mindegy mennyire van eladósodva az ország, mekkora az államháztartási hiány. Stadion kell, a focistáknak milliós fizetés és libamáj ebédre. Cirkusz kell. A régi latinok persze tudták, hogy a cirkusz nem elég, kenyér is kell a népnek. A nyugdíjasoknak is jut havi 2-300 forinttal több. Rántott levesre épp elég. Másoknak is be van ígérve, hogy ha beindul a gazdaság, akkor lesz az még több is. Mondjuk a járvány utáni nulláról 4,5-5%-os gazdasági növekedést ígérni nem túl kockázatos. Mindenkinek jut majd belőle busásan. Legfeljebb majd veszünk fel rá drága hitelt a szabadpiacon. Csak az EU-tól ne.
És itt lép be megintcsak a sport, a labdarúgás, a kampány – és a megfélemlítés orbáni politikája. Tegnap telt ház előtt lejátszották a francia-magyar EB mérkőzést. A francia csapat a továbbjutásért, míg a magyar az esély megőrzéséért lépett pályára. Nem tudom, elég-e ez az egy pont a magyar csapatnak a továbbjutáshoz. Őszinte leszek, nem is érdekel. Erről már töredelmesen vallottam fentebb. Ami viszont felkeltette az érdeklődésemet, az a mélymagyar Carpathian Brigad (?!), a B-közép kigyúrt tetovált hímtagjai, akik fennen hirdetik, hogy a magyar drukker nem bűnöző. Fekete pólóba, vagy félmeztelenül (ezen régen rágódom, hogy mit is jelent ez a félmezetelenkedés a legendása homofób közegben). Jönnek, özönlenek, rendőri felvezetéssel, füstgránátokkal, Heil Hitlert kiáltanak, lendülnek a karok. Hallhatóan megspékelték őket egy adag import lengyel keményfiúval is. Gondolom ingyen koszt, kvártély, ingyen jegy. Döbbent arcok az utcán, döbbent francia sporik igyekeznek láthatatlanná válni, elbújni előlük. A magyar hősök a francia egyenlítés után egy francia kislányt kergetnek a rettegésbe, sörös dobozzal dobálják, habzó szájjal üvöltenek, fenyegetik. A síró gyermeke védelmére kelő apát megkergetik, az anya is sírógörcsöt kap. Menekülnek a „sportesemény” helyszínéről.
Legyinthetnénk is, és azt mondhatnánk, hogy ők a magyar szurkolók. Ők így szurkolnak. De ne legyintsünk! A sereg tegnapi tömeges vonulása ugyanis meggyőződésem szerint nem volt egy spontán esemény. Mint kiderült, ők is a Hősök teréről indultak. Együtt, egy tömegben. Valahonnan, valahogy, valakitől megtudták, hogy ott lesz a gyülekező. Ugyanott, ahonnan június 5-én a Fudan egyetem ránk erőltetése ellen, a Diákvárosért tüntető több mint tízezer ember vonult a Kossuth térre békésen, kulturáltan. Természetesen szigorúan ötszáz fős csoportokban, ellenőrzött oltási igazolvánnyal! Nincsenek kétségeim, hogy demonstráció volt ez tegnap a javából. Orbán megmutatta, hogy van őneki is annyi embere, mint amennyit Karácsony Gergely és Jámbor András össze tudott verbuválni. Ráadásul szervezett erő, titkos riadólánccal, brutális, kigyúrt utcai harcosokkal, akiket egy ingyen jegy, némi pálinka és a bennük felszaporodott tesztoszteron bármikor kész hadrendbe állítani. Nota bene: rendőri felvezetéssel, akik ezúttal senkit fel nem jelentettek a számolatlanul eldobált füstgránátok miatt. Csak Fekete Győr András járt úgy hajdanában. Ezeket a sportembereket már megfigyelhettük 2006-ban, akció közben is. Orbán emlékezetes puccskísérlete során. Tegnap megmutatták, hogy ők még mindig élnek, itt vannak. Adott jelre készek a vezér rendelkezésére állni bármikor, amikor rombolásra és brutalitásra van Orbánnak szüksége.
Forrás: Újnépszabadság
