Olvasóink közül bizonyára sokan érdeklődéssel követték a reneszánsz kor óriás egyéniségéről szóló vasárnap délutáni tévésorozatot. A narrátor szövege és a megjelenítés érzékletesen tárta elénk Leonardo da Vinci sokoldalúságát, a művész és tudós emberi alakját. Alábbi cikkünk a tudós Leonardo da Vincit mutatja be érdekes adalékokkal szolgálva, azoknak, akikben még friss a kitűnő tévéfilmsorozat megrajzolta kép, nem kevésbé azoknak is, akik a sorozatot nem látták.
A festő, szobrász, építész, író, zenész és anatómus Leonardo da Vinci egyben a kísérletes természettudomány egyik előfutára volt, technikai lángelme, aki évszázadokkal előzte meg korát.
Középkori spanyol balladákat keresett a madridi Nemzeti Könyvtárban dr. Piccus, és találomra két, csak számmal megjelölt kéziratot kért ki. Így bukkant rá Leonardo da Vinci addig ismeretlen feljegyzéseire. A kéziratról készített mikrofilmet elküldte Ladislao Reti ismert Leonardo-kutatónak, aki kilenc kollégájával feldolgozta és – amint a Spiegelben olvassuk – Madridi Kódex címmel kiadta. Kilenc éve történt a felfedezés, most jelent meg a könyv. (Címe egyben utalás Leonardo korábbról fennmaradt műszaki feljegyzésgyűjteményére, a Codex Atlanticus-ra.)
A Madridi Kódex új típusú technikai kézikönyv, olyasfajta, mint a minden mérnök keze ügyében álló Hütte-kötetek. Nos, ennek a közel félezer éves Hüttének modern társai előtt sem kell szégyenkeznie. Leonardo szintetizáló, rendszerező elme; könyvében logikusan tárgyalja a sztatika, dinamika és hidraulika alapkérdéseit, és utána alapos, jól átgondolt, „modern” gépelem-kurzust ad.
Tisztában van a perpetuum mobile, az örökmozgó megalkotásának lehetetlenségével. „Ó, ti, örökmozgó kutatói, hány lehetetlen agyrémet gondoltatok már ki“ – írja. Abból a tapasztalatból, hogy nem lehet örökmozgót készíteni, született meg később az energia megmaradásának elve, és ez lett az alapja a motorok szerkesztésének, minden mozgás, változás tanulmányozásának, beleértve az élő szervezetekét is.
Leonardo valószínűleg robbanóaknák készítése közben ismerte fel a hatás és visszahatás elvét, amit később Newton fogalmaz meg. Fel is használja ezt az elvet: kétlépcsős rakétát tervez – négyszáz évvel az űrrepülés előtt!
Sokat foglalkozott hidraulikával (akkoriban gyakran pusztítottak árvizek felső Olaszországban, csatornázni kellett), ő építette Adda és Martesana csatornáit és felvetette a Szuezi-csatorna gondolatát is. Hidat tervezett a Boszporuszra… „4000 méter a víz fölött és 200 méter alátámasztás a szárazon.“ A Boszporusz-hidat tavaly avatták föl.
Repülőgépe, a „Hattyú” meglepően hasonlított a Lilienthal testvérek konstrukcióihoz, amelyek a mai vitorlázógépek mintapéldányai. Helikoptert is tervezett, valamint kerékpárt, lánchajtással. A lánchajtással különösen sokat foglalkozott, ezt a modern gépészetben csak most kezdik alkalmazni.
Ismerte a pörgettyűt, az általa tervezetthez nagyon hasonlít az, amelyet 1920 óta a repülőgépek és űrhajók vezérléséhez használnak.
Mai fizikánk alapja a kísérletezés és számítás, mindkét módszert ő honosította meg – jóval Galilei előtt. Leonardo da Vinci alkalmazta először a matematikában a + és – jeleket. Gépek tervezésénél is nagyon ötletesen alkalmazta a matematikai módszereket. Például megmérte a madarak súlyát és kiterjesztett szárnyhosszát, arányosságot talált a kettő között, ebből számította ki repülőgépe fesztávolságát.
Ismeretes, hogy Lodovico Sforzához Milánóba hadi mérnöknek ajánlkozott. De – írja – „azt hiszem, békeidőben is kiállom az összehasonlítást bárkivel”. Állást kérő levelét ezzel a sokat idézett „dicsekvéssel“ zárja: „Rajzolni is tudok úgy, mint bárki más.“ Milánóban mint mérnök dolgozik, ünnepségekre játékos automatákat tervez, valószínűleg ezt a tevékenységét méltatták akkor a leginkább.
Jegyzeteinek háromnegyed része halála után elveszett, s ami eddig előkerült, azt sem dolgozták fel teljesen. Mégis, amit ismerünk, már az is óriási anyag.
Ezernyi remek gondolatából akkor alig valamit valósítottak meg. Mi ennek az oka? Egyrészt az ipar, a technológia fejletlen volta (a golyóscsapágyak ötletét hiába vetette fel, gyártásukhoz ezredmilliméteres pontosság szükséges), másrészt korában nem is volt szükség fejlett technikára, talán féltek is tőle. Érdekes játékszer a Sforzák estélyén a sétálgató, liliomokat szóró oroszlán, de kinek kell kerékpár, szövőgép, repülőgép?
„Korán felébredt a sötétségben” – írja róla Freud. Maga tisztában volt értékével. Így fejezi be a Madridi Kódex első kötetét: „Olvassál, olvasóm, ha ez örömet szerez neked. Nagyon ritkán térek majd erre a világra vissza.“
Megjelent A Hét VI. évfolyama 5. számában, 1975. január 31-én.
