Hogy mik nem csapnak le az emberre a múlt fátyolos ködéből előkeveredve! Ismeretlen szám, furcsa sms, hogy azt mondja: Városligeti majális Szentkirályi Alexandrával, jelentkezés itt, hozzá a link. Rákattintok, nyilván.
Politikai ramazuri lesz a füvesen, ide toborozzák a válogatott közönséget, és a válogatott szó szerint értendő, mivel a jelentkezéskor meg kell adni a Fidelitas tagszervezet adatait is. Hát ez hogy és mi, ugye, de már párolog a múlt említett fátyolos köde, hogy előbukkanjon előéletem rövid szakaszkája, amikor valami létszámkimutatási okokból kifolyólag Fidesz-tagként papíron beléptem a Fidelitasba is. Fiatal voltam, kellett nekik a jó statisztika, és hát akkoriban még a Párt volt az első, „Isten, haza, családot” tán, ha nyomokban tartalmazott. Rejtély megfejtve, az egyik kampánymunkatárs öregecskedő adatbázisból dolgozott.
Csakhogy aztán nem lett se majális, se piknik, csupán a kormánypárti főpolgármesterjelölt sajtótájékoztatót tartott a gyepen. Május 1-én azonban bénán mutatott volna, ha egymaga vitézkedik a baloldali majális szomszédságában – mint kiderült, ez amolyan apropó akart lenni, hogy újfent elsüsse: Karácsony = Gyurcsány –, ezért kellettek hát a Fidelitas ifjai. Biodíszletnek. És végezték, amit kért a párt, leterítették a pokrócaikat, és úgy tettek, mintha. A sör-virsli vonal azért nem figyelt be, erős balos elhajlásnak tűnhetett volna, meg a NER-ből nézve prolis is, rég túl vannak ezen a kaviáros magángéppel yachtkikötőbe utazgató unortodoxok.
De hogy az esemény amúgy hivatalosan nem létezett, nem hirdették meg, nem reklámozták, ráadásul zártkörűre sikeredett, az mindenképpen innováció. Habár, ha a miniszterelnök titkos kampánykörútjára gondolunk, szervesen illeszkedik a rejtőzködő párt vonulatba, mert kitartó, kemény, szívós munkával elérték, hogy már nem cool fideszesnek lenni.
