Alice Weidel, a német szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párt társelnöke és kancellárjelöltje Svájcban él leszbikus partnerével, egy Sri Lanka-i bevándorlóval, akivel közösen két örökbefogadott gyereket nevelnek. Ez nyilván okoz némi kommunikációs feszültséget, de Alice Weidel megoldotta, miszerint ő biológiai leszbikus, és nem társadalmi leszbikus.
Ennyike – ahogy angolul mondják. Migráns kontra vendégmunkás. Brüsszel háborúpárti szankciói kontra amerikai békeszankciók – csak hogy a legfrissebb párhuzamokat említsem.
No, de ha már itt járt nekünk Alice Weidel, hogy személyes jelenlétével öregbítse európai jóhírünket, emlékezzünk meg az Orbán Viktorral közösen tartott sajtótájékoztató legpompásabb pillanatairól. Konkrétan itt van mindjárt az a rész, amikor az AfD társelnöke kikérte magának, hogy a Reuters újságírója szélsőjobboldali pártként említette az AfD-t, majd kifejtette, hogy meg kell reformálni a német közmédiát, ugyanis: „A közmédia kifejezetten erős abban, hogy a kormányzati politikát támogatja. Nem tesznek fel kritikus kérdéseket, pedig a médiának a demokráciákban a negyedik hatalmi ágat kellene képviselnie. Információt és átláthatóságot kellene biztosítania, hogy minden egyes választó megalapozott döntést hozhasson.”
Ahh… Az M1 törzsnézőjeként keresem, de nem lelem a szavakat, miközben elmorzsolok egy romantikus könnycseppet.
Eztán a Reuters a magyar kormány család- és genderpolitikájáról tett fel kérdést, amire a – ismétlem, leszbikus kapcsolatban két örökbefogadott fiút nevelő – kancellárjelölt úgy válaszolt: „Fantasztikus család vagyunk, számomra a család az, ahol a gyerek van.”
Ahh… Újabb könnycsepp.
És mit reagált minderre a magyar miniszterelnök? Hát ezt: „Szerettünk volna látni egy bátor nőt, aki politikai vezető és szabadságharcos, most ezt mindannyian együtt láthattuk.”
Már nem könnycsepp, zokogok.
