A Magyar Hang cikke.

Az új év első fővárosi újszülöttje, Hunor Pál édesanyja karjában a Honvédkórház II. telephelyének szülészetén 2021. január 1-jén (Fotó: MTI/Mónus Márton)

Van egy jó, meg egy rossz hírem. Kamuzok, csak rossz hírem van. Híreim.

Megszámláltattunk, érkeznek az országos népszámlálás előzetes adatai. Valamiért bennem a 10 milliós ország képe ragadt meg, mindig is így gondolok magunkra, holott már régóta szó nincs erről, most meg aztán pláne. 9 millió 600 ezren vagyunk. Illetve maradtunk. Merthogy drámai a lélekszámcsökkenés, a KSH jelentése szerint a 2011-óta eltelt esztendőkben 334 ezerrel lettünk kevesebben, ami történelmileg is súlyos szám.

Már ez is bőven elegendő lenne, hogy szomorúságunkban össznépileg a pohár fenekére nézzünk (ha már halálozási okok, ugyebár), a részletek azonban még sanyarúbbak. Mindeközben ugyanis elöregszünk, olyannyira, hogy a Telex által megszólaltatott demográfus prognózisa szerint 2050-re a mostani 32-ről 47 százalékra nő az úgynevezett időskori eltartottsági ráta. És akkor most gondoljuk ide a nyugdíjrendszerünket, meg az öregkori magyar lét gyönyörűségét.

De nem itt van a vége, mert elfogyás és elöregedés közepette régiók válnak senki földjévé: Békésben 12,6 százalékos volt a lélekszámvesztés, Somogy megye pedig még Békésnél is gyérebben lakott vidék.

És akkor még rakjuk bele az egyenletbe, amiről nem szólnak a statisztikák, az elemzések is csak ritkán, mert hát érzékeny téma, nempíszi, ajjajaj, jobb a békesség, ne menjünk bele inkább, miszerint mely társadalmi rétegekben születnek nagyobb számban a magyar gyerekek. Nos, nem a felső közép menetel a gyermekvállalási mozgalom élén. Hogy miért gond ez? Ne agyalj, nincs itt semmi rasszizmus, csak hát a szociológiai, gazdasági törvényszerűség az, hogy a nincstelen családokban születők ritkábban mobilizálódnak felfelé. Minálunk, a röghöz kötöttség honában pedig még annál is ritkábban, hisz itt az vagy és maradsz, ahova és aminek születtél. Márpedig a 47 százaléknyi szépkorú nyugdíját valakinek elő kell majd állítania.

Zárásként érkezzen a tortahab, a koktélra biggyesztett vérvörös cseresznye, úgymint betelepülés nélkül ennél is cudarabbul mutatnánk: 2011 és 22 között 131 ezer migránst öleltünk tisztavérű, keveredésmentesen bevándorlásellenes kebelünkre.

Tán még a munkánkat is elvették. És hol van még Mikepércs-Debrecen vagy Kistelek.