Vártuk, mint az égi mannát, hogy végre a miniszterelnök is mondjon valamit. Igen, tudom, persze, lemondtak, vállalták a felelősséget, ezzel a jobboldali hősei lettek – dübörög is azóta a propaganda, hogy lám-lám, az úgynevezett nemzeti oldalon vannak következmények, bezzeg a dollárbaloldal, és meg is érkeztünk, düböröghet a Gyurcsányozás. (Ami persze nem alap nélküli, 2006-ot soha nem szabad elfeledni, csak hát picit fura ez így a kétharmados teljhatalom sokadik etapjában.)
A miniszterelnök azonban a miszlikbe vágós alkotmánymódosítás bejelentése óta hallgatott, pedig lett volna miről beszélni. Mert például megbukott a köztársasági elnök, ami azért még Schmitt Pál árnyékában sem hétköznapi esemény, nem beszélve arról, hogy a Fidesz európai parlamenti listavezetője, kegyelmi döntés idején még igazságügyi miniszterként ténykedő Varga Judit is vele bukott, ilyetén a kormány érintettségét se kell annyira mélyen kutatni. De nem, a kormányfő bottal se piszkálta a történteket.
Tegnap azonban jelentkezett. Posztolt. Miszerint: „Munka van”. A bejegyzés illusztrációjaként pedig a kormányt láthatjuk, amint éppen ülésezik. Mintha mi sem történt volna, zakatolnak tovább a szorgos szürke hétköznapok.
Ugyanakkor igazat kell adnom a miniszterelnöknek, tényleg munka van. Ki kell még deríteni, hogy ki állt valójában a pedofilsegítő K. Endre kegyelmi kérvénye mögött, mert az eddig ismertek alapján a Balog-Novák-Varga trió talán mégsem önjáró csapatként hozta össze a honi közélet egyik legnagyobb botrányát. És munka van a reformátusoknál is, mert az, amit Balog Zoltán püspök előadott, felért egy beismeréssel. A legnagyobb munka viszont a gyermekvédelemben várna az illetékesekre, a bicskei rémdráma ugyanis „csupán” seb, ahol a genny a felszínre szivárgott.
Hm, valamiért úgy érzem, az Orbán Viktor vezette kormány tegnap egyik témával se foglalkozott.
